Csak ne vegyem észre a jeleket...

75

mindig én leszek a "ha"

Még hogyha a történetünk véget is ér

Másból lehet lezártat kaptál,

Teljes, elmesélt sztorit.

Történeteket, melyeknek van eleje,

Közepe, s vége.

Talán ettől oly szépek.

De én nem hagynám magam ilyen

könnyű úton elvágni, így maradok

Az, kin gondolkodnál, éjjel

Mi lett volna, ha

74

Megint eldobtam érted újra mindent,

Morált, elvet, embert

Utat törsz hozzám a legváratlanabb pillanatokban.

És én beengedlek.

Mert tudod hogy akármikor eldobnék újra mindent,

Morált, elvet, embert.

Csak hogy akár 1 percre is, de

Lássam újra. Lássalak.

73

Telnek a napok, lassan a hónap is

A közös jövő egyre távolibbnak tűnik.

Nem is tudom mit érzek

Egyszer a fellegekbe járok,

Elönt a felszínes boldogság.

Aztán elcsúszik az egész,

Néhány pillanatra engedem magamnak az emlékezést.

De egyelőre még tilos túlságosan,

Túl közel álltál, így nehéz lesz az elengedés.

Próbálok rád haragudni amiért lehet, hátha

Úgy nem jut eszembe a szemed,

Amit úgy szerettem. 

 hétfő23:41

72

Mint mondtad, ezer életen keresztül is keresnél engem,

majd hagytál elveszni ebben az életben.

71

 Mit tudunk csinálni?
   Mondd, mit tudunk csinálni?

Csak nézni, látni?

Érezni?

Haladunk, mint por a szélben,

Már aligha visz minket előre valami.

Semmi.

Mégis bízni, szeretni?

Önmagunkért szeretni,

s megbocsátani.

Másnak. Neked. Magunknak.

Értem, érted, értünk.

De mit értünk, mit érzünk?

Mit értünk?!

Mit érzünk?!

70

most nélküled megyek végig, de mellettem vagy közbe ?

Ki érti ezt?

még mindig ha csókolózunk, beleremeg a lelkem

a tekintetem kitisztul, ha rád gondolok

hiányzol, és talán ez sose múlik már el

egyedül vagyok ?

mindegy, megyek végig

érzem távol vagy közben

egy ég alatt vagyunk, örökre

Örökre?
Majd meglátjuk.

Ki érti ezt? 

❤️

69

• Pont egy éve. - mondtam ahogy megfáradt szemekkel a képernyőt bámultam.
• Igen? - kérdezted meglepetten.
• Igen. Pont egy éve ezen a napon ismertük meg egymást. Ez lehet a sors fintora…

Miközben ezt kimondtam már szinte megszáradt keserűség akadt a torkomon. Ahogy egymás mellett ültünk az autóban, az ezernyi gondolattal, köztük az utolsóval, hogy pont egy éve ismertük meg egymást, tényleg elgondolkodtunk a sorson. Hiszen pont azon a napon beszéltük meg, hogy szakítunk, elengedjük egymást végleg, amikor megismerkedtünk.

Emlékszem a napra. Bár az a január 8 is úgy kezdődött, mint a többi, de az ember érzi, ha valami fontos történik, és hát aznap sétáltál be az életembe. Pont, miután csúnyán szakítottam az előző "életem szerelmével" , és furcsa, hisz te veled is ugyanez történt. A megismerkedésünk napján még a gondolat sem fordult meg a fejemben hogy te és én egyszer többek leszünk, annál amik vagyunk, hiszen sosem találkoztunk ketten, nem is gondoltam rá, azokban az időkben jócskán el voltam veszve a saját gondolataimban és nem érdekelt másé. Persze jóban lettünk, találkoztunk, bohóckodtunk, nevetgéltünk de kellett egy két hét mire rájöjjek hogy a valódi életem szerelmével ülök a kocsiban.

Te ugyanúgy vak voltál, ez érezhető volt, hogy nem vagy az az ember, azaz nem voltál az az ember aki valójában vagy.

Engem szanaszét zúzott előtte a szerelem gondolata, ami próbálkozások sorait követve hullott szét a szemem előtt, és hát talán te is ebben voltál.

Hogy a sors fintora ez is, hogy mi ketten szinte ugyanolyan sorssal és háttérrel magunk mögött egyszercsak egymásra pillantottunk, azok kevés találkozók között amikor ketten voltunk és talán ott megtörtént valami… igen ez volt a legelső olyan találkozó ahol ketten voltunk, legalábbis én így emlékszek bár már kicsit talán ferdén.

Nem tudom hogy addig a pillanatig miért nem történt ez, nem tudom hogy miért pont akkor, és aznap, de egy olyan folyamat indult be ami azóta se hagy minket nyugodni.

Jött a második találkozó, ahol csak ketten voltunk, de nem azért mert unatkoztunk, hanem mert így akartuk.

Pedig őszintén, ha rá egy évre, azaz most találkoznánk pont ugyanígy, még lehet jobb is lett volna… De valamit meg kellett éljünk.

Ez alatt az egy év alatt, amíg ismertelek megéltem veled a mindent elsöprő, valódi és igaz szerelmet, de megéltem melletted a mindent elsöprő, teljesen padlóra kerítő fájdalmakat is.

Hiszen kötött téged a múlt. Engem pedig az enyém.

Akkor még nem tudtuk teljesen egymásnak adni magunkat, pedig hidd el szerelmem, hogy ennek így kell lennie - már akkor tudtam te az enyém vagy én pedig a tied.

Hibákat hibára halmoztunk fel. Én bántottalak, de az hogy neked fájdalmat okoztam engem ugyanúgy ketté tört.

Egyszerűen megölt a gondolat hogy az egyetlen ember aki megérdemelné a szerelmemet, nem kaphatja meg rendesen hiszen nem vagyok képes jelenleg rá.

Legalábbis arra, hogy kimutassam, hiszen szerintem a legelső csókunktól kezdve szerettelek.

Te is hibáztál, te is bántottál, kételyeket ébresztettél bennem, haragudtam rád és utáltalak mégis minden gondolatomban ott voltál - és vagy azóta is.

Elvileg amikor az ember az élete szerelmével találkozik, már aki hisz benne, tudja. És én tudtam. Voltam már szerelmes előtted, nem is egyszer, igértem már örök szerelmet, igértem már örök hűséget de legbelül mindig tudtam hogy azok a szerelmek bár jó tapasztalatok lesznek, és szép emlékek talán, de elmúlnak…

De nálad tudtam. A találkozásunk és a megismerkedésünk nem volt tökéletes, kifejezetten nem. Ahogy beindult a kapcsolat az se.

De láttam a szemedben, a tekintetedben, ahogy rám néztél hogy te pontosan ugyanúgy tudod azt amit én -

Hogy egy év elteltével is, ahogy éppen azt próbáljuk megbeszélni, hogy elengedjük egymást, még másnap ugyanúgy írni fogsz.

És írtál.

Tudtuk azt is, hogy hiába a sok felhalmozott hiba, a könnyek mindkettőnk részéről, elengedni nem fogjuk egymást.

Úgyhogy visszaírtam.

Tegnap ismerkedtünk meg pont egy éve.

De most újra megkell ismerkedjünk.

Elengedni nem fogjuk egymást ez már tiszta, a mi szerelmünk túlságosan valódi, túlságosan nagy és túlságosan összeköt. Olyan szinten hogy már a légzés sem megy egymás nélkül.

Tudod, hogy mindig megbocsájtasz, tudom, hogy mindig én is megfogok.

Ha kell ezerszer átéljük a poklot egymásért mert már tudjuk… Tiszta mint a kép előttünk. Nem tudom, miből van a lelked, és miből van az enyém, de az biztos, hogy a kettő egy. És egymás nélkül nem létezik.

68

Előfordul az emberrel, hogy minden akaratával előre akar tekinteni de valami mégis az útjában áll. Eltakarja a teret, szinte levegőhöz sem hagy jutni, kősúlyával nehezedik az emberre, önmagára. Úgy nevezik: múlt.

Bár már kb. 3 éve írom ezt a blogot, minden évben eddig eltudtam mondani hogy ég és föld a különbség egyik év kezdete a másik évhez képest. 1 év, 12 hónap, 365 nap - mondhatnánk nem sok, mégis egy élet fordulhat át a szöges ellentétjévé közben.

Idén is eltudom mondani, ezer meg ezer változás történt január óta pedig még nincs is december, és ha 2022 novemberéhez, azaz 1 évvel ezelőttre kéne visszatekintenem, minden megváltozott. Talán a legnagyobb különbség a korábbi évekhez képest az az, hogy idén már nem akartam a múltban élni. Eddig mindig könnyen beszéltem róla, könnyen filozofáltam róla, és könnyebb volt konzekvens tanulságokat is levonni. Sokat agyaltam is a múlton, azokon a dolgokon, amiken már nem tudok változtatni.

Ma már nem akarok beszélni róla, nem akarok filozofálni róla, tanulságokat pedig anélkül is levonok hogy próbálkoznom kellene. És agyalni egyáltalán nem akarok rajta.

Egy évvel ezelőtt még olyan emberek vettek körül akik most arra semmiféle téren nem az életem részesei. Mindenki eltűnt. Minden egyes barát, haver, és aki idejére megmaradtak, már teljesen máshogy állok hozzájuk… bár őszintén ezt a részét nem bánom.

Nem akarom, hogy a múltam a jövőm részese legyen, még hogyha jelenleg a jelenem része is.

Nem engedhetjük el azt ami megtörtént, és nem vonhatjuk vissza sem, viszont ha nem tanulunk meg kilépni a régi életünkből, ha nem tanuljuk meg megismerni az új önmagunkat, akkor esélyünk sincs arra, hogy a jövőnk saját kezünkben legyen.

Ha továbbra is ugyanazokat a hibákat akarjuk elkövetni, és továbbra is azokkal az emberekkel akarunk foglalkozni akik már rég nincsenek velünk, idő után elszalad felettünk az idő és vele együtt a lehetőségek is.

A legnagyobb pofont mégis akkor kapjuk amikor szembesítenek minket múltunk mivoltával. Amikor szembesítenek azzal az emberrel akik voltunk régen, de akik már nem vagyunk. És nem is akarunk lenni.

Talán nem én vagyok az egyedüli aki a környezete szinte teljes leválását tapasztalta, és pont ezért tudom elmondani hogy senkiért nem kár a múltból.

Ha lenne lehetőségem is kijavíthatnám a hibáim amikkel embereket vesztettem el se tenném. Nyugodt szívvel mehetnének másodszorra is.

Na de ha az akarat megvan, hogy egy új, tisztalappal kezdett jövő elé nézzünk, miért tapasztaljuk, hogy újra meg újra visszaköszön a múlt? Mintha az életünknek egyes területeit, miket már rég lekellett volna zárjunk, nehezebb lenne lezárni végleg, vagy amint azt hinnénk lezártuk, kiderül, hogy mégse? Talán az elhatározás már megvan, az élet mégis úgy gondolja hogy ezek a szálak még elvarratlanok. Mi meg, mert hát mi mást is tehetnénk, újabb és újabb szálakkal varrjuk el a folyton visszatérő múltat.

Vannak események, emberek, és tapasztalások, melyek életünk során többször megjelennek. Ezek, bár átlagban nem életre szóló kapcsolatok, valamit mégis tanulnunk kell belőlük, és ha nem megy elsőre, akkor fog másodszorra, vagy harmadszorra, vagy amikor sikerül. Ha nem sikerül egész életeden át, talán majd a következőben fog, de ez már más téma.

Ahhoz hogy tovább lépj viszont először is fel kell ismerd az akadályt, ami nem hagy és ami a múlthoz vagy olyan helyzetekhez/emberekhez köt, amikkel már nincs dolgod. El kell fogadd, hogy az életed annak a része lezárult, végleg és visszavonhatatlanul. Fel kell ismerd a leckét amit tanultál vele és a saját javadra kell fordítsd.

Bár ez is egy folyamat, nem megy 1-ről a 2-re, de idővel ha ezek sikerülnek, azt fogod tapasztalni hogy az életed kezd gyökeresen megváltozni és végre képes vagy a jelenben élni, és tervezni a jövőt.

A múlt bár fontos és anélkül nem lennénk azok, akik, de nem a jövőnk része és ezért sem szabad hagyni hogy benne éljünk. 

67

Fogalmam sincs mikor szürkült be a világ

Mikor lett ilyen unalmas.

Mikor keltem fel először úgy, hogy nem érdekel semmi

De emlékszem arra az érzésre, amikor a világ elém tárult, olyan szinten, amikor már tudtam mi miért történt, mi miért fog történni, és hogy ezeket az utakat én választom meg.

Az ember a saját hibájából tanul, de hányszor kell hibáznunk ahhoz, hogy végre tanuljunk valamiből?

A megoldás mindenre igazából az önvizsgálat. És a fejlesztés, de amellett, hogy közben megismered és elfogadod a saját határaidat.

Elfogadod magad, úgy ahogy vagy. Igenis emberből vagy. Érzel. Haragszol. Szomorkodsz. Nevetgélsz. Boldog vagy. Aztán szomorú…

De ez vagy te. És ahogy elkezdett szeretni önmagad, úgy kezded el szeretni a körülötted lévő életet,

És azokat az embereket, akik igazán megérdemlik a te szereteted.

Akik nem érdemlik meg, azok pedig úgysem lesznek veled hiszen nem fogják bírni a ezt a fajta erős személyiség változást amin te keresztül fogsz menni.

Azt mondják majd bunkó vagy, pedig csak fejlődsz😙

Lehetsz akarmi, akárki sőt , akár minden is egy ember szemében de a legfontosabb az hogy ki vagy a saját szemedben. Ha te nem szereted magad, ne várd el hogy mások szeressenek, és a csúnya igazság: nem is fognak.

Úgyhogy én csak azt ajánlom éld meg az életed, Éld meg az érzéseid, eld meg a szomorúságot, ha kell… Ugyanúgy eld meg a boldogságot is hiszen ezek a legfontosabb dolgok az életben. Ebből tanul az ember. Semmi másból, csak a tapasztalásból, csak az érzésekből, csak a fájdalmakból, igen , a fájdalomból a legjobban.

Az élet halad és hiába zárod be magad egy szürke saját burokba, az idő csak neked all meg, körülötted senki másnak. Pont így szigeteled el magad a külvilágtól.

Ne felejtsd el a külvilágot de próbálj velük egybe olvadni, amennyire kell és próbálj azonosulni mindennel.

Ez egy kis filozófia volt… béke mindenkinek 🌪️

66

Talán nem tudjuk mi az a végtelen és nem is szabad sosem megismernünk.

De ha már hiszünk benne, hogy van, megadjuk a lehetőséget arra, hogy legyen is

65 

he is my favoruite type of feeling 

Viszont van még egy ok: a megfigyelés.

Hónapok óta elég durván felgyorsultak körülöttem a dolgok, és ahogy észrevettem, mindenki másnál is. Lehet ezt asztrológiára fogni, (tudjátok, a nem jó bolygóállások 😂) vagy csak komolyan kezd mindenki megbolondulni.

Pár hónapja elég jól összeszedtem magam, lehet mondani sok sikert értem el mind mentálisan és pénzügyileg is.

Magamat megfigyelve gondolkodtam azon hogy ez miért nem sikerülhetett előbb, mégis mi a fene volt velem még fél éve? Fél éve még azt se tudtam mi van, hogy mit akarok, aztán hirtelen történt valami: kudarc után kudarc, az ember besokall és döntés elé kényszerül: hagyom magam megfulladni a szokásos langyos sz*rban, vagy végre kilépek a saját komfortzónámból, és igenis 22 évesen kezdek valamit magammal? Az életemmel? Hiszen sikerre vágytam, mégpedig a saját erőmből.

Neki vágtam egy útnak, amelyhez hatalmas bátorságra volt szükségem. Egyben bizonyosságot nyújtott, de minden bizonyosságban ott csücsül a bizonytalanság. Minden jóban lehet rossz is. Aztán ez megfordult a fejemben: rájöttem, minden bizonytalanságban van bizonyosság, ahogy minden rosszban van valami jó, de miért kéne ennek a bizonyos rossznak vagy a bizonytalanságnak megijesztenie ebben?

Itt jönnek képbe a barátaim, akiket természetesen nem fogok névleg megnevezni. 

Mivel k*rva jó fej és érdekes is vagyok, így olyan emberekkel veszem magam körbe, akik hasonló mód letudnak engem kötni, mint ahogy én lekötöm magam.

A barátaim jó fejek, viccesek, de egy dolog közös szinte mindben: az életük vagy pénzügyileg, vagy mentálisan van romokban.

Néhány esetben mindkettőben.

Én voltam mindig a kis ADHD-s haver, a figyelemhiányos, az iskolában az osztálytársaim szerintem nem normálisnak tituláltak de mégis nyílegyenesen haladok a kitűzött céljaim felé. Pedig az ADHD tényleg sz*r állapot, és tényleg nehéz vele élni.

Szerintem a legtöbben nem is hitték, mondjuk a tavalyi nyári szezonom után, ami konkrétan sírással és bulizással telt, hogy tudok kezdeni valamit az életemmel.

Bár nagy szavak ezek, és tényleg nagy dolgokkal állok még szemben, és nagy dolgok is történtek, mégis ez az időszakom telt a legcsendesebben. Elnémultam, szinte nem is volt mondanivalóm a világ felé. Csendben haladtam, kerültem a feltűnést. Nem akartam, hogy bárki tudjon akármelyik lépésemről, nem akartam, hogy az emberek tudják, mi van velem. Tudtam, a legtöbben elárasztanának kéretlen tanácsokkal, tömnék a fejem a kockázatvállalás felelőtlen következményeiről, vagy csak simán nem értenék a céljaim miértjét.

Megfigyeltem. Magamat, közbe persze láttam másokat is. Elég könnyűnek bizonyult belelátnom az emberekbe, mintha mindenki titokzatos akarna lenni, közben egy konkrét nyitott könyv. Lapozgattam a lapjaikat, és rájöttem, a legtöbbnek fogalma sincs, mit akar kezdeni az életével. Ugyanazokat a hibákat követik el újra és újra majd egymással pacsiznak hogy ez mekkora poén. Régen én is ilyen voltam.

Hiszen ma divat lezüllődöttnek és céltalannak lenni, a baráti társaságok egymás kezét fogva rántják egymást az egyre mélyebb gödörbe.

Ezért nem véletlen, hogy egyre kevesebb barátom van. Páran elmentek maguktól, párat én küldtem el, de igazából lényegtelen mert ezeket ugyanúgy csendben tűrtem, nem híreszteltem az árulásukat soha.

Megfigyelésem alapján aki a leghangosabb és legfeltűnőbb az a leggyengébb embertípusokba tartozik. Akik sínen vannak, azok nem fogják híresztelni. Hogy miért? Mert az egy pillanat alatt elba*zódhat, ha a többiek megérzik a jólléted. Sokan csodálni fognak, sokan irigykedni és ezzel együtt utálni. Néhányan a pénzedre lesznek irigyek, mások tanácsokat fognak kérni, hogy csináltad, és csak kevesek fognak gratulálni. Néhányan nem akarják majd elfogadni, hogy jól vagy, néhányan csodálkozni fognak, hogy ezt hogy csináltad, és néhányan majd direkt az ellenkezőjét akarják elérni. Néhányan beléd taposnának, ha tudnának, néhányan felemelnének, de csak hogy utána ők maguk tasszítsanak le újra.

De te maradj csendben. Én csendben maradok. Megyek tovább, halkan, és nem fog tudni senki semmiről. Még aki azt is hiszi, hogy tudja, sajnálattal közlöm: nem tudhat mindent. Ez az én utam, amit én járok, nincs szükségem útmutatásra.

Nektek is azt kívánom: járjátok a saját utatok, és ne feledjétek, a képmutatás álszent dolog. Másoknak lehet tudtok hazudni, de magatoknak soha. És talán ez a legnagyobb büntetés ebben.

63
 

Amikor utoljára éreztünk valamit, át lettünk verve, meg lettünk csalva, ki lettünk használva, és jobbnak tartottuk, hogy ha még egy ilyen élménytől megmentjük magunkat és szürkén élünk. Lehet, hogy az élet semmilyen, de legalább nem fájdalmas, és ezt elég indoknak tartottuk, hogy így is maradjon. Mégse vagyunk boldogok.

Eleinte talán nagy lökőerőt adott, ha hódítottunk, vagy csak belementünk az éjszakába a haverokkal, és úgy voltunk vele, hogy nem érdekel semmi, és senki, és ez így jó, ezt hívjuk fiatalságnak, és a mai világban aki hideg, az tisztelendő. Ezért van az, hogy a legtöbb ember a környezetemben kiégett, pedig tizen - huszonéves emberekről beszélünk. Teljesen tudom, hogy ez milyen, nekem is belekellett menjek ebbe. Néha tényleg nincs választás. Az ember vagy beleőrül a történtekbe, vagy elengedi, és ezzel saját magát választja, saját magának ad lehetőséget arra, hogy tovább lépjen. De ez a tovább lépés? Vagy csak nem akarjuk, hogy fájjon?

Gondolj csak bele, mennyi mindent folytasz el jelenleg is magadba? Mennyi minden történt veled, amire nem akarsz még gondolni se, ezért kivered a fejedből, ha kell, teljesen kifordulsz magadból, csak hogy meg nem történtnek tituláld?

Ezeket a dolgokat egy ideig, még ha sikeresen el is nyomjuk, a hatása bennünk marad sokáig, és ez határozza meg a jövőnket. Ez határozza meg a hozzáállásunkat majdnem mindenhez, a kapcsolatainkhoz, és ha sokáig kikapcsolva élünk, azt vesszük észre, hogy szintén hasonló sorsú emberekkel vagyunk körülvéve, hiszen hasonló vonzza a hasonlót, ez a vonzás törvénye. Induljunk ki már csak ebből, ha a vonzás törvénye igaz, nézz bele önmagadba, aztán nézz a körülötted lévőkre. Meg vagy elégedve?

Én azt veszem észre, hogy egyik kiégett ember vigasztalja a másik kiégettet. "Engem már nem érdekel semmi" vagy "Te se foglalkozz semmivel" címszavakkal próbálják egymás lelkébe az életet visszatölteni, miközben az csak egyre fogy el.

Aztán amikor eljön a tökéletes partner, a tökéletes barát, vagy egy olyan élethelyzet, ami tényleg pozitív változást hozna az életbe, egyszerűen nem tudunk már mit kezdeni ezzel. Nincs életerőnk.

Huszonéves emberekről beszélek. Magamról is beszélek. Egy ideig tényleg jó, ha semmi nem érdekel, de idő után ez bemérgezi a lelket, és nem csak hogy te nem fogsz senki iránt érdeklődni, hanem te sem fogsz érdekelni senkit. Az ég világon senki nem fog valójában törődni veled, hiszen ők ugyanabba vannak, mint te: a barátok haszontárgyak, a szerelmek szexuális segédeszközök, a bulikon kiéled magadból még azt is, ami megmaradt benned. Az alkohol vagy a drog boldogít egy ideig aztán elfeledteti veled hogy ki is vagy valójában. Ott állsz majd egyedül, vagy ami rosszabb: egy társasággal, még is egyedül.

Ha jön is a felismerés, rá kell jönnünk, hogy az érzéseket nem lehet kierőszakolni, hiába "érdemli" meg valaki. Aztán a második felismerés: akit eddig fontosnak tartottunk, az csak lehúzott bennünket. Lelkileg, mentálisan, mindenhogy, és mi hagytuk. Harmadik felismerés: sajnos kurv*ra nem tudsz senkin segíteni. Maximum magadon.

A következő felismerés, már cselekedethez vezet, és ez az, amit nem tud átlépni sok ember: eltakarítani az életünkből a szemetet. Az igazság az, hogy csak a helyet foglalják, és talán arra is lassan rájövünk, hogy mi többet érdemlünk egy üres, semmilyen életnél.

A megfelelő emberek színt fognak vinni az életedbe akármilyen úton-módon, és ez az a változás, amit nem tudunk nem észrevenni. Fura érzés lesz az amikor úgy érzed hogy az a bizonyos lámpa újra kigyúlt, vagy csak elkezdett pislákolni. Jönni fognak a kérdések: megéri e? A félelem ott van a fájdalomtól, amit már átéltünk, Hiszen ha újra a szíveddel is elkezdesz látni, az azzal jár, hogy sérülhetsz. A fájdalom és a boldogság nem jár soha egymás nélkül.

De talán ez lenne a normális. Vagy élhetsz tovább úgy, ahogy eddig, szürkén. A fájdalom biztos nem fog jönni ez garantált. De az igazi boldogság se.

Voltatok már olyan időszakban, amiből azt hittétek, hogy sose lesz kiút? Amikor azt látjátok a saját életetekben, hogy konkrétan minden elba*ódik, és csak csúsztok lefele.

Ez az az időszak, amikor még a barátok sem tudnak segíteni. Szóval persze elhalmozhatnak téged mindenféle jótanáccsal, de az a helyzet hogy az elméd nem képes / nem akarja befogadni ezeket a tanácsokat. Mert csak szenvedsz.

És őszintén? Néha jó szenvedni. Néha igenis tök jó érzés bele csücsülni abba bizonyos langyos sz*rba, és elgondolkodni mind azon hogy mit basztál el eddig az életed során. Aztán persze ez a lista végtelen, szóval ne is ámítsuk önmagunkat, minden nap el tudunk k*rni valamit, és valamikor a helyzet csak egyre rosszabb lesz szintén mi miattunk.

Elb*szódott kapcsolatok, barátságok, szituációk...Ez mind az életünk része. Aztán persze ott vannak a csalódások, a hazugságok amiket napi nap el kell viselni, azok az undorító álcák, álarcok amiket önmagunkon viselünk csak azért, hogy a világ elfogadjon minket - vagy valami ilyesmi...

Még hogyha meg is tudjuk fogalmazni azt a tomboló vihart, ami bennünk van néha, talán egyáltalán olyan fülekre, akik megértik? Vagy csak úgy tesznek mint akik értenek, vagy esetleg nem is akarják megérteni? Szükségünk van egyáltalán arra hogy bárki is megértsen minket?

Egyre jobban arra jövök rá, hogy az egyedüli ember akire ténylegesen szükséged van az saját magad. És persze ezt most ne szó szerint értsétek. Természetesen társas lények vagyunk, szükségünk van az emberekre magunk körül, a családra, a barátokra, a szerelmekre... De mindazonáltal ezek az emberek a legtöbb esetben elárulnak téged, csalódni fogsz bennük. Ez biztos. A legtöbb ember nem azért él hogy neked megfeleljen és ez így jó. Már csak abban van a gond hogy néha többet várunk el másoktól, mint amit adni tudnak vagy akarnak. Néha azt hisszük hogy mert mi adtunk, mások is adnak cserébe. Ez nem önzetlenség. De itt nem is a dolgokról van szó amit adunk, hanem már csak a tudatról hogy igenis van olyan ember aki képes feláldozni bizonyos dolgokat értünk. És ez hatalmas kincs lenne.

Nagyon igaz mondás az hogy sosem az ellenségeinkben csalódunk. Arra ott vannak a barátok is 🙂

nehéz időszakon mentem keresztül és nagyon sok embernek köszönhetek nagyon sok mindent. Sokan mellettem álltak, de ugyanannyian el is fordultak tőlem ebben az időszakban. Sok embert megismertem, pedig már rég ismertem őket, csak most láttam meg az igazi arcukat. És ezt köszönöm !

Köszönöm mert rájöttem arra hogy a legtöbb problémát meg lehet azzal oldani ha hiszel magadban. És hogyha hiszel önmagadban akkor senki sem tud térdre kényszeríteni. Köszönöm azoknak az embereknek akik megmutatták az arcukat nekem, sosem fogom elfelejteni azt amit adtatok, azt amit kaptam tőletek és erre vegyetek mérget. Legyen ez jó dolog vagy legyen az rossz dolog. Én nem játszok karmát, én nem fogok bosszút állni, haragom mulandó, hisz nem érdemli meg senki, a szeretetem láthatatlan, és csak azt fogja meglátni aki megérdemli.

Voltam én is már szánalmas, voltam én is gyenge és voltam olyan ember akire rá sem ismernék. voltam már teljesen kifordulva önmagamból. Elkövettem azt a hibát hogy megmutattam a leggyengébb oldalamat sok embernek.

Az egyedül lét, és a magány tökéletes arra , hogy észrevedd saját magad. Azt az önmagad, amit nem veszel észre mások miatt.

Én azt kaptam ebben az évben. Lehet elveszítettem sok mindenkit, de cserébe megkaptam önmagamat, és ennél nagyobb kincs nincs. hiszen tudom hogy innentől kezdve egyenes az utam és nem állíthat meg senki

        még most is esik az eső...

Hajnali 4:42.

Már a buszon vagyok, próbálok aludni. Az éjjel 3 órát aludtam. Előttem 2 ember beszélget. A gondolataimat nem szégyellem.

Mi a faszról lehet beszélgetni hajnali 4:42-kor?

Kussoljanak már.

Tudom tiszteletlen, de tényleg, mi olyan fontos hogy most kell dumálni?

Ki kapcsoltam a zenét hogy aludni tudjak de inkább vissza kapcsolom. Nagyon irritál ez a két középkorú nő. Az baj ha elképzeltem, ahogy körbe celluxozom az egész fejüket, és hagyom , hogy egész nap úgy mászkáljanak?

Nem írsz.

Persze hogy nem, hiszen alszol.

Képességed, hogy 3 perc alatt bealszol, valószínű tegnap is így tettél a veszekedés ellenére is. Irigyellek.

Hogy őszinte legyek, engem sem maga a veszekedés zaklatott fel, csak mániám, hogy utána jeleneteket rendezek a fejemben. Jeleneteket, amelyek sosem fognak megtörténni. Vagy olyanokat, amelyeknek meg kellett volna történni.

Tudod, hogy szeretlek. Tudom én is, felesleges tagadni, ez van. Szerintem valamilyen szinten kihasználtad, bár amúgy a helyedben én is ezt tettem volna. De már nem az első köröket futjuk, és bár tudom, nem tartasz butának, de arról fogalmad sincs, mennyire okos vagyok. Kiismertelek.

Sokszor még én magam is úgy teszek mintha egy olyan tipikus szarság, ami elhagyja sokszor szádat, vagy egy olyan tipikus cselekedeted meglepne engem. Számomra gyönyörű vagy, de ez olyan mintha egy ember a kedvenc zenéjét hallgatja hónapokig, évekig. Idő után kiun belőle, kiismeri. Nekem te vagy a kedvenc zeném. És bár a depressziósoknak szokásuk ugyanazt a zenét hallgatni vagy könyvet olvasni évekig, sajnos nekem nincs depresszióm és tökéletesen megtanultam nélküled élni.

Az a helyzet már akkor tudtam hogy nincs szükségem rád mikor legelőször ott hagytál. Hiszen akkor volt rád a legnagyobb szükségem.

Hiába szó, hogy akit szeretünk, arra szükségünk van, mert az a helyzet hogy néha igenis szeretünk nagyon is, mégis úgy döntünk, a másik nélkül élünk.

Nem tudom minek nevezzem ezt...

Szerelemnek, a nyárnak, vagy csak a tökéletes fantáziák szüleményének ami a fejemben volt rólad, hisz tökéletesnek láttalak.

De ez az érzés súly volt már a vége felé, amit magammal kellett cipeljek. De mint ahogy ősszel a fák ledobják magukról a lombozatukat, én is úgy doblak le magamról, és eltemetlek. Igazából már rég eltemettelek. Csak egy szellem vagy, egy kísértet mint a horror filmekben. Közel sem olyan élő, sem olyan eleven, mint amilyen anno voltál bennem.

Nem tudom, hogy te veszítettél e vagy én téged, esetleg kölcsönösen, ezt majd az idő úgy is kideríti, de most hogy fekszem az ágyamban, még rád gondolva sem kerülget rossz érzés. Nem vagyok szomorú.

Innen tudom, hogy vége...

      - mindenkinek, aki magáénak érzi

Sokszor elképzelünk egy helyzetet, egy szituációt ami a fejünkbe olyan édes, mézédes és nem is tudnánk rá jobban vágyni

de a valóság kiábrándító

mert ami régen mézédes is volt, ma már savanyú vagy keserű

ami régen szemünknek pihenés volt, ma már csak bosszantja azt

a szívünk pedig éhes marad, nem azt kapta, amire számított

De mire számított?

Végül úgy is kiderül, mi csaptuk be önmagunk, mert az agyunk rég tudta azt, amit mi tagadni próbáltunk

Elfogadjuk a helyzetet, ki hozzuk belőle a legjobbat, mert lehet savanyúból újra édes

vagy ez csak megint ámítás, mert ragaszkodunk ahhoz, ami elmúlt és rég nem a mienk?

Vagy a mienk csak nem fogtuk fel hogy az idő változtat, minket, mindent, másokat is?

Lehet valami vagy valaki egyszerre savanyú és mézédes?

Hogyan csinálj hírnevet magadnak egy véletlenszerűen kikerült szexvideóval?

Gondolom mindenki hallott már Paul Street - énekes nevén Azahriah Toi Toi-os botrányvideójáról. Az énekes egy videót is csinált az ügyről, amit Instagrammon közölt a rajongóival. Az egésznek a tetőpontja, hogy Paulnak barátnője is volt ezidőben, egy Luna nevű influenszer csaj személyében. Na most ahogy én ismerem Atit, a videói, a személyisége alapján (én még Paul Street néven ismertem meg) maga a videó (bár tagadja) biztosan nagy nyomott hagyott benne, főleg hogy ezt tényleg ország világ látta. Bár a történet pozitív fejleménye az hogy a barátnője Luna ezekután is visszafogadta (számomra érthetetlen okokból, akármennyire is szeretem és tehetségesnek találom őt) és most elméletileg minden happy, Luna úgy nyilatkozott hogy Ati egy csodálatos ember és mindennek a pozitív oldalát kell nézni. Na most, most kicsit próbálok Luna cipőjében járni és azon kívül, hogy látok egy botrányos szexvideót a pasimról ahol egy idegen lányt húzogat a Toi Toi wc mögött csatakrészegen, még azt is el kell viseljem hogy az a bizonyos lány hírnevet próbál magának csinálni a történtekből. Nehéz eset... de erre még visszatérünk.

Mindenekelőtt hadd írjam le mégegyszer, én Atit egy tehetséges embernek tartom, jó dalszöveg író, jó énekesc a személyisége egyértelműen színpadias, megvan mindene hogy híres legyen, és a Paul Street csatornáján lévő véleményezős videói alapján még esze is van, fiatal létére egész értelmesen látja a világot és érdekes témákról tud beszélni. Valamint én elítélni se akarom, fiatal srác, bulizik, iszik, jól is teszi, az egyetlen kivetnivaló ebben az egészben ugye a hűtlenség. De tegye szívére a kezét az, aki nem csinált már fa**ágokat fiatalon és részegen.

Jelenleg nagyon sok támadást kap emiatt Paul, és akárhogy is mutatja az erős, leszarom képet, azért ez megtudja viselni az embert. Egy átlagember azon sokáig agyal a legtöbb esetben ha 1 rossz kritikát kap, na, most képzeljük magunkat az ő helyébe, és most nem védeni szeretném.

Tudom hogy az ő döntése volt ez, a megcsalás, a piára meg tényleg nem illik semmit se fogni.

A téma lassan talán le is pörögne, szokás mondani minden csoda 3 napig tart, és már én is kezdtem hiányolni a mindennapos Toi Toi-Azahriás mémáradatot, valamint amint már írtam is a pár újra együtt van. (Luna és Ati)

Ámde, a történet főszereplője lassan nem is Ati vagy Luna, hanem maga a csaj akit meghúzott, nevén Budai Laura.

Laura több interjút is adott már az esetről és TikTokon, Instán is rendesen tevékenykedik, minden megtéve azért hogy ne felejtsék el, hogy igen is, ő volt az a lány akivel a híres Azahriah megcsalta a gyönyörű barátnőjét.

Nekem nem áll szándékomban bántani, elítélni a lányt, persze a véleményem meg van erről az egészről, viszont azt szánamasnak tartom hogy valaki ezzel kérkedjen. Abból hírnevet csinálni hogy egy celeb részegen megd*gott a Toi Toi wc mögött nem hogy nevetséges de még a nőket is ledegradálja.

Itt nem a részeg szexről van szó, vagy hogy egyéjszakás kaland volt vagy hogy milyen dolog ez már, higgyétek el én aztán tényleg pont lesz*rom ki mit csinál a saját életében és a saját testével de amit ez a lány művel az már nonszensz. És, sajnos el is érte a célját, az emberek róla, Aziról, Lunáról beszélnek, és akárhogy rossz fényben tüntetik fel, ez a lánynak tetszik is. Ezzel viszont saját magát járatja és önmagával együtt még Azit és Lunát is folytonosan a képbe keveri, újra, meg újra pedig szerintem az a két szerencsétlen már csam próbálnak tovább lépni ezen az egészen...

Szó mi szó, ha kúrtok valakivel egy fesztiválon, mindenképp ügyeljetek, hogy senki se lásson titeket.😂

Ha meg véletlen egy poresz videó kerül ki rólatok, amit már letagadni se tudtok, azom legyetek hogy minél előbb feledésbe kerüljön a téma és a lehető legjobban jöjjetek ki belőle. Szóval ne csináljátok azt, mint Laura.

További szép napot, és

NEM AZAHRIAH A HIBÁS 😭😭

Meddig húzhatunk valamit? Egy kapcsolatot, egy hazugságot, egy érzést... Meddig képes rá egy ember? Évekig? Hónapokig? Vagy addig amíg még látja benne a reményt?

Én például mindig a végsőkig húztam. Amíg még az erőm engedte. Így volt hogy évekig voltam egy helyen, egy bizonyos szituációban vagy egy bizonyos ember mellett, pedig tudtam, hogy nem az a megfelelő számomra. Emlékszem, legbelül mindig figyelmeztettem magamat, volt egy belső hang, egy érzés, amit elengedtem a fülem mellett akkoriban. Pedig igazam volt, minden egyes alkalommal.

De az ember nem ilyen. Az ember képes ott maradni a nem megfelelő helyen, a nem megfelelő emberrel csak azért, hogy megóvja a magánytól saját magát. Mindent feláldozunk szinte, önmagunkat is belevéve, csak hogy ne legyünk egyedül.

És a végén mégsem marad semmi. És senki. Egy ember sem, akinek őszintén a szemébe nézhetnénk, és akitől szintén ugyanezt kapnánk. Senki se, aki csak értünk fogja a kezünk, nem magáért. Senki sem önzetlen. Senki sem tiszta.

De miért is lennénk? Mi értelme a cselekvésnek haszon nélkül? Miért kéne önzetlenül cselekednünk, főleg ha tudjuk, viszonzásul sosem kapnánk ugyanezt? Ezek persze komoly kérdések, és érdemes is rajtuk elgondolkodni, de elárulok valamit. Az emberek nem mernek bízni. Talán mindenkivel előfordult már, hogy valakinek a karját nyújtotta segítségként, de mikor ő kért segítséget, nem jött senki. Így hát felszínes kapcsolatokban próbálunk életet keresni, és hülyén, szinte direkt vakon örülünk a legapróbb jóttevéseknek. Ezek éltetnek. De nagyot már nem tudnak nyújtani. Meglepni már nem lehet, lenyűgözni meg szinte lehetetlen. Megbízni bolondság, szeretni meg túl bonyolult.

Ahogy körbenézek magam körül, mindenki csak egy álarcot visel. Senki sem őszinte már. Aki pedig mégis az, bolondnak nézik, számkivetettként kezelik, vagy kihasználják. Ma már ez a megszokott. Pedig mindenki nagy súlyokat cipel. És mindenki magányos. Szerencsés az az ember aki őszintén tud támaszkodni valakire, de mit is jelent ez? Őszintén támaszkodni valakire? Talán azt, hogy valakivel együtt vagy kapcsolatban? Vagy valaki a a barátod, vagy a családtagod? Oh, nem. Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Hiszen a támadást sosem az ellenségeinktől kapjuk. Végül mindig az az áruló, és az szúr hátba akitől a támaszt várnánk. Legyen az szerelem, barát, vagy családtag. Valami mindig elbaszódik, és az ember olyankor saját magát hibáztatja.

Megtörténik ez egyszer. Kétszer. Aztán háromszor... négyszer. Végül pedig... szarunk bele. És talán ezt nevezném annak hogy... felnőttünk.

Ma már nem érdekel ki hagy el, hiszen az esetek nagytöbbségében előre tudom, hogy ez megtörténik. Nem érdekel ki árul el. Áruló mind. Talán várok a megfelelő emberekre, de addig is egyedül leszek. És erre büszke vagyok, mert ez nem megy mindenkinek. A magányt választom a szép hazugság, a színjáték helyett.

És a magány gyönyörű azokhoz képest. 

A legnagyobb ellenséged mindig önmagad lesz. Persze csak ha hagyod. Senki sem tudja úgy elrontani a kedved, mint saját magad.

Nagyon sok függ attól, hogy mennyire hiszel magadban, mennyire bízol magadban, valamint hogy hogyan dolgozod fel az eseményeket az életedben. Akárhogy számolom, csalódásból mindig több jut. Legalábbis annak aki nehezen tud beilleszkedni, biztosan. De ez kinek a hibája? Egyáltalán megéri beilleszkedni?

Megérné, ha olyan emberekkel vennéd magad körül akikre számíthatsz és akik nem vesznek téged semmibe. Sokszor sajnos elhitetjük magunkkal, hogy valakiknek számítunk, csak mert nem akarjuk magunkat magányosnak érezni. Ha belegondolunk abba mennyi mindenkire nem számíthatunk, még az is megfordul a fejünkben, hogy velünk van a baj. Megfordul... folyamatosan erre gondolunk. Hiszen ha ennyi szarság történik, valami tuti nem okés velünk, nem? Az emberek ezt szeretik is az arcunkba mondani "a te hibád. Gondolkozz el, mi miért történt." A legfájdalmasabb, hogy egyébként igazuk van.

Más emberekre akarunk számítani szinte egész életünkben. Persze ez magyarázható azzal, hogy társas lények vagyunk, vagy mi. Annyira másoktól függünk, hogy elfelejtünk egy nagyon fontos tényt: az igazi boldogság az, ha egyedül is képes vagy boldogulni. És ez nem azt jelenti, hogy aki egész életében egyedül van, az a boldog ember. Nem. Csak ha megtanuljuk végre annyira tisztelni magunkat, és tisztelni a saját értékeinket, tisztelni és nem utolsó sorban tisztában lenni a saját értékeinkkel, hogy felismerjük azt, kik építik és kik építik le az életünket. Kik raknak hozzá, kik vesznek el. Persze ez nem arról szól hogy mindenkiben találjunk valami hasznosat, ami az életünkhöz rak, hanem arról szól, hogyha tisztában vagyunk önmagunkkal és a szükségleteinkkel, akkor tudni fogjuk, kik azok az emberek akikkel érdemes lenni. Biztos mindenkinek vannak rossz időszakai, így nem ígérhető meg az a tény, hogy a neked megfelelő emberek soha nem fognak bántani. De a különbség az, hogy talán próbálkoznak téged megérteni, és próbálkoznak olyan emberekké lenni, amilyenekre szükséged van.

De ezek a dolgok nem mennek könnyen ha folyamatos harcban vagy önmagaddal. Bizonyos emberek elhitették veled anno, hogy nem érdemled meg a boldogságot. Bizonyos emberek kicsinek és jelentéktelennek állítottak be téged. Te pedig elhitted, és azóta is úgy élsz, hogy tudatlanul megfosztod magad a legkisebb boldogságtól is. Vagy elrontod. Nem tudod elhinni hogy valaki igazán szerethet téged, magadért. Ez mérgező. Mérgezed saját magad és sajnos az embereket is magad körül. Ők nem tehetnek arról, hogy mi van veled, de nem is érthetik meg. Ők csak annyit vesznek észre az egészből, hogy rosszkedvű vagy. Bunkó. Talán depressziósnak titulálnak.

Ez a legnagyobb magány de a legnagyobb tanító is. Mikor egyedül kell megküzdened a legnagyobb ellenségeddel: önmagaddal. Ez egy harc amit egyedül kell végigcsinálj, és a legnagyobb segítség, ha eközben olyan emberekkel veszed magad körbe akik szeretnek, magadért és nem akarnak neked rosszat. Ne várj soha többet az emberektől, mint amit adni tudnak, és magadtól se akarj többet elvenni, mint amit adni tudsz nekik. A többit pedig majd a sors eldönti. Vagy te. Ki mibe hisz... 

A világ kegyetlen hely. Egyre inkább azt veszem észre, hogy mindenki hatalmas hévvel akarja eljátszani a boldogságot, meg hogy az ő élete milyen király, ő teljesen jól van a saját bőrében. De persze a szemeiben látszik, hogy menekül. A többi ember támogatja, mert ugyanebben vannak. Aztán ha találkoznak valakivel, aki tényleg rendben van önmagával, azt ösztönből próbálják térdre kényszeríteni. Ha a szemedben tényleg csillogás van, az bűn, hiszen ma már senki se legyen boldog igazán, csak tettesse - a végén ebbe bolondul bele mindenki. Versenyeznek egymással az emberek, kinek jobb az élete, miközben lehet hogy a házuk szép, a gyerekeik szépek, na meg nem is keresnek rosszul, de mindenki ugyanannak a rendszernek a rabja. Ebben a rendszerben elnyomják azokat az egyéneket, akik próbálnak önmagukhoz hűek maradni, hiszen ez a tulajdonság erős jellemet takar. Az erős jellem pedig nem megengedett, hiszen az nem irányítható. A végén pedig az erős, tiszta jellemű ember fogja magát egy darab szarnak érezni, aki nem tud beilleszkedni, akit mindenki kinéz és akaratán kívül feltűnő egyéniség. Nem áll be a többi ember mellé panaszkodni vagy csak rosszindulatúskodni. Az ilyen ember egy kultúrális bűnöző, melyet az emberek vagy csodálnak, vagy irigykedve megvetnek. A legjobb az lenne, ha hagyná magát elnyomni a rendszernek, nem küzdene teljes erővel, mert a vége ugyanaz. Eloltanak, mint a gyertya lángot. Vagy hagyod magad eloltatni, és beletörődsz abba, hogy egész életedben eloltott maradsz, nem törődsz a saját fényeddel, vagy küzdesz, de így se nyerhetsz. Mintha ez a rendszer tökéletesen ki lenne dolgozva arra, hogy olyan egyedeket teremtsen, kiknek nincsen saját tudatuk, csak egy közös, társadalmilag megengedett tudat, és mint a cápa ahogy megérzi kilóméterekről a vért az óceánban, az emberek is megérzik, ha egy saját, erős tudattal rendelkező egyén születik. Ez az ember, mint a rendszer leíratlan ellensége, vagy beilleszkedik, és lemondd az értékrendjéről egy világ miatt, ahová illeszkedni nem akar, de muszáj - vagy egész életében játtssza az üldözött szerepét, ami a végén már nem is szerep lesz, hanem a valóság.

Aztán mindenki döntse el maga, ki hova tartozik, és melyik a helyes út. 

55 

Tudjátok, én is rendszeresen elkövettem egy hibát. Túl erősen hittem abba, hogy bizonyos emberek az életemben maradnak örökké. Bíztam bennük, és ők is bennem. Valakivel már 5-6-10 éve voltam jóban és rosszban. A mindennapjaim részesei voltak. Adtak nekem valamit az életembe, ahogy én is adtam nekik. Aztán el elmúlt. Néha okkal, néha ok nélkül mentek el. Néha én mentem el. Egyszer csak nem kerestük egymást.

A mindennapi beszélgetések elmúltak. Egymás vígasztalása, jó kedvre derítése elmúltak. Elmúltak a tanács osztogatások. Elmúlt valami. Ezzel együtt pedig a kötődés is.

Persze logikus hogy az emberek jönnek és mennek. Ez mindig így volt. De valójában igen is meglep minket. Néha összeis tör. Hiszen valljuk be, sokan mondják, ne higgyünk az örökkében mert általában nem lesz örökké az örökké. És amúgy igazuk van. Mi mégis elhisszük. El akarjuk hinni. És akkor úgy gondoljuk, kapja be mindenki aki azt hiszi, én meg az a bizonyos személy/személyek nem maradunk együtt mint barát/pár/akármi, amíg meg nem halunk. Pedig nem maradunk.

Az emberek tényleg jönnek és mennek, és ez sokszor ku*vára tud fájni. Nem csak a szerelmeknél, a barátok ugyanúgy összetudják törni a szíved. Ugyanúgy a padlóra tudnak küldeni.

Ez egy elég nehéz ügy. Az emlékek fájnak és hiányzik az ember, vagy a közös emlékek, vagy csak egyszerűen az, hogy mellette/mellettük nem éreztük magunkat egy darab szarnak.

Ez van. Most mondhatnám, hogy ez sajna ilyen, de ez nem segít senkin. Az emberek elmennek és akárhogy nem akarod, hogy menjenek, ha el akarnak, el fognak. Tudom, mert sokszor mi vagyunk akik elmegyünk mert nem akarunk maradni.

Az a helyzet, hogy ezzel nem lehet mit csinálni. Lehetünk mérgesek, szomorúak, szidhatjuk a másikat, de ezzel nem változtatunk semmin. Aki menni akar, az menni fog, tényleg rá kell adni a kabátot.

Jogos lenne a felvetés, hogy ennyi erővel senkibe se bízzunk meg, mert le fog egyszer lépni. Nos, lehet, hogy le fog. Lehet hogy nem. Kockáztatni viszont kell. Szeretet és kötődés nélkül az életnek nem sok értelme lenne. Ha szeretünk valakit, fegyvert adunk a kezébe, de ha nem szeretünk soha senkit, az olyan, mintha valaki egész életében csak toffun élne. Megölni nem fog, de nem is lesz az élet teljes vele.

Azt a tényt kell az eszünkbe véssük, hogy néhány ember csak az életünknek a fejezetét teszi ki. Valaki kisebb, valaki nagyobb fejezetet, de néha csak ennyi. Aztán vége. Kezdődik egy új, amibe már nem lesznek benne. Köszönjük meg nekik, legyünk hálásak, hogy velünk voltak addig ameddig, és hogy adtak nekünk valamit. Aztán engedjük el.

A végén úgy is kiderül ki maradt mindvégig melletted. És aki melletted maradt mindvégig, igazából az számít igazán.

Az élet egy k*rva hullámvasút. És amikor a hullámvasút lent van, az elég rossz tud lenni. Bár mindig tudtam, hogy a lenti állapot nem egy végállapot, és jönnek jobb napok, ám ha valaki hónapok óta van lent, annak a türelme idő után elfogy. Amikor ez megtörtént velem, talán már csak a kétségbeesés miatt, vagy a tudat miatt hogy sajnos teljesen kicsúsztak a kezeim közül a dolgok, már nem nagyon érdekelt semmi. Nem érdekelt hogy mi lesz velem, mi fog történni. Talán azt mondjátok hogy ez sem jó, de nekem annál jobb volt, hogy betegesen halálra aggódom magam a körülöttem lévő dolgok miatt. Plusz, talán pont ez kellett, hogy eljussak a következő szintig. Az új remény - mert b*szkikám, tényleg igaz a mondás, hogy a remény hal meg utoljára - újra életet táplált felém. Próbáltam pozitív lenni, de nem az a fajta pozitív, aki vakon nem vesz észre semmit, "minden jó, minden király". Nem. Én tisztában voltam, hogy szétesett az életem, ennek tudatában akartam pozitív maradni. Visszatérve a kezdetre, mikor tudtam, lesznek jobb napok, és igen, ez éltetett.

Az ember milliószor újra kezdheti. Tényleg. Mert ahhoz sosincs késő. Amikor az ember épp felnő - és ez nem egyik napról a másikra történik, ez egy folyamat (amiben épp benne vagyok) - az fájdalmas felismerés. Már nem vagy gyerek, és ha kapsz is segítséget, idő után rá kell ébredj, a gondjaid a te gondjaid, minden súly a te hátadon fog nehezedni. Sajnos az élet nem habostorta, és hogy megmaradjon poénosnak, a gondok nem időszakosan jönnek hanem egyszerre. Fincsi. Rájössz hogy mennyire kiábrándítóak az emberek, csalódsz bennük egyet-kettőt, csak hogy tényleg érezd. Aztán elbuksz. Mert elfogsz bukni basz*meg és igen ez egy káromkodós poszt bocs mindenkinek. Szóval igen, el fogsz bukni azt garantálom. Mindenki elbukik. De nem muszáj úgy maradnod. Vannak emberek akik azt mondják, te irányítod a sorsod teljes mértékben. Hát ezek az emberek kapják be. Nem te irányítasz mindent, és ez a felismerés elég ijesztő.

Azt viszont tényleg te irányítod hogy mennyire maradsz erős. És nem mindig kell annak lenned. Lehetsz néha gyenge, depis. Sírhatsz. Kérhetsz segítséget is. De ezek után mindig összekell szedned magad. Az élet egy k*rva hullámvasút. Egyszer lent és egyszer fent. Lent lenni sz*r, de muszáj, hogy fent lehess. Kezdd újra. Ha kell havonta. Ne számítson más véleménye. A végén majd úgy is mind rájövünk a dolgokra, és hogy mi miért volt. Általában azért történik minden, hogy a te javad és fejlődésed szolgálja, bár ezt sokszor elég nehéz bevallani, mert néha nem érdemeljük meg. De sajnos ez nem számít, csak az, hogy állod a gyűrődést. Elbuksz, felállsz, vagy összeroppansz... te döntesz 

53

Hogyan változtatta meg az életemet a hála? Hogyan fejeztem be a mindennapi stresszelést, agyalást azokon a dolgokon, amelyeken úgy sem tudok változtatni, és hogyan fókuszáltam az életem azon területeire, amiket igenis megtudok változtatni, ha akarok?

Hogyha pár hónappal ezelőtt találkoztak velem, akkor valószínűleg éppen nagyon rossz kedvem van. Ugyanis nincs munkám, a szüleimnél lakok pedig már szeretnék előrelépni, a kapcsolatom éppen romokban hever.

Az biztos hogy voltak bajaim, mindenkinek vannak, viszont nem mindegy hogy hogyan éled meg ezeket a gondokat.

Newton együtt törvénye így szól: minden hatásnak van egy vele azonos erejű, ellentétes irányú ellenhatása. Így működik az univerzum is, és ez alapján a törvény alapján tudod a saját életedet jobbá vagy éppen sokkal rosszabbá tenni. Egy kicsikét költsük át ezt a mondatot: minden gondolatnak van egy vele azonos erejű, ellentétes irányú ellenhatása - Ami azt jelenti hogyha folyamatosan azokat a dolgokat tartod számon az életedben, amik rosszak, folyamatosan ezeken a dolgokon agyalsz, stresszelsz akkor azt fogod észrevenni hogy ellenhatásként minden sokkal rosszabbra fordul, és te is egyre negatívabb leszel. Ezt tapasztalatként tudom neked alátámasztani. Vegyük az én esetemet, bár már leírtam: munkanélküliség, instabil kapcsolatok, céltalanság - Ez mindösszesen 3 dolog, de ez a három dolog úgy tönkretette az utóbbi félévben az életem, hogy a végén már nem láttam belőle kiutat.

Természetesen nagyon sok dolog volt már akkor is amiért hálásnak kellett volna legyek, de ezt akkor még nem így láttam. Úgy láttam hogy semmi sem jön össze. Minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Aggódtam nagyon sok minden miatt és én sem jöttem rá arra, hogy mindezzel a saját boldogságomat akadályoztam meg a gondolataimmal.

Van egy mondás ami Szent írásokban is benne van, így szól: akinek van, annak még több lesz, de akinek nincsen, annak még azt is elveszik, amije van. Ez a mondat kissé igazságtalannak tűnhet. Mint hogyha azt mondaná, hogy aki szegény, az még szegényebb lesz, és aki gazdag, az még gazdagabb lesz. Pedig igazából nem ez a mondat mondanivalója. Tegyünk hozzá egy szót, méghozzá a hálát és nézzük meg úgy a mondatot: akinek van (hálája) annak még több lesz, de akinek nincsen (hálája), annak még azt is elveszik, amije van. Ez egyébként egy könyvben is szerepel, aminek a címét a fejezet végén leírom mint ajánlás.

Ez a mondat egyébként nagyon fontos és hogyha megérted, akkor az életed nagyon rövid idő alatt átalakulhat olyanná, amilyen te akarod hogy legyen.

Nagyon sok híres, okos, sikeres ember gyakorolta minden nap a hálát az életében, mert tudta hogy csak így lehet előrébb jutni. Ilyen emberek voltak például Newton, Einstein, Tecumseh, John. F. Kennedy. Vagy írhatnám azt is, hogy nagyon sok sikeres ember gyakorolta a hálát, úgy hogy életük nem a gazdagsággal kezdődött, hanem pont ellenkezőleg. Nagyon sok színész, énekes, sportoló, tudós vitte nagyon sokra az életében, úgy, hogy egyébként egy szegény családba születtek bele.

És nagyon sok gazdag családba született ember teszi tönkre a saját életét azzal hogy semmit nem tud megbecsülni, ami az életében van. Az igazság az, hogy nem számít hogy milyen családba születsz. Lehet a családod gazdag, szegény, a hála mindenféleképpen megváltoztatja az életedet, ha minden napjaid rutinjává teszed. Idő után már olyan könnyű lesz felsorolni 10 áldást minden nap, hogy azon gondolkodsz majd, hogyan nem vehetted észre, milyen boldog és szerencsés az életed?

Vannak dolgok az életben, amiket tényleg nem lehet megváltoztatni: ilyen a múlt, és bizonyos szerencsétlen körülmények az életedben pl. amiről nem tehet senki, nem tudja irányítani. Viszont van kettő dolog, amit csak a mi kezünkben van: ilyen jelen, és ilyen jövő is. Azt hogy a jelenünk, és a jövünk milyen, az csakis rajtunk múlik, és azon hogy mennyire vagyunk hálásak azokért a dolgokért amelyek az életünkben jelen vannak. Mert lehet hogy valaki természetesnek veszi azt hogy minden nap van tiszta ruhát felvennie, de valakinek ez nem lehetséges. Lehetséges hogy valaki természetesnek veszi, hogy minden nap van mit ennie, de vannak olyan emberek, méghozzá milliárdok, akik 1 szelet kenyérért is olyan hálát éreznének, mint amilyen hálát a legtöbb ember nem szokott érezni szinte soha. Hála manapság eltűnt az emberekből. Mi nagyon szerencsések vagyunk, olyan világba születtünk bele ahol szinte minden adott. Elfelejtettünk hálásnak lenni és az értékrendünk is teljesen átváltozott.

Ez elég súlyos problémákat vetett föl manapság, hiszen csak nézzünk körül mennyi hamis, felszínes kapcsolat van, mennyi boldogtalan, életunt ember, mennyi olyan ember aki belebetegedett a saját munkájába, vagy a pénzbe.

Ezek az emberek nem voltak hálásak és meg is fizetik az árát.

Én sem voltam hálás, és meg is fizettem az árát.

De az biztos hogy innentől kezdve azon leszek, hogy úgy éljek, hogy mindenért köszönetet mondok, még a legkisebb dologért is. Ennél jobb ötletem úgy sincs 🤷🏼‍♀️😂😂😂

Legyetek hálásak mindig és mondjatok köszönetet! ♥️

A könyv(sorozat) melyet pedig mindenkinek ajánlok elolvasásra: Rhonda Bryne - A Varázslat  

A szellemeket mint témát már többször is kibeszéltük a blogban, ezért nem kezdem előröl - nem kezdek bele mik a szellemek, mitől vannak, hol vannak hogy vannak stb. Ha ezek érdekelnek, olvass vissza és megtudod a válaszokat.

Ma a kísértetek fajtáiról fogunk beszélni. Nem csak 1 fajta kísértet van, de ezt gondolhattad. Persze vannak jók, rosszak és semlegesek is, de ma nem is erről lesz szó. A kísértetek is, mint pl. a kutyák, bár alapból egy fajból vannak és egy őshöz vezethetőek vissza, több fajtájuk is létezik.

Valamelyik ártalmatlan, valamelyik ártalmas pl. lélekre (energiaszívó, lelkileg megbetegítő). De pontosan miről is van szó?

1. Intelligens szellem

Ez a fajta szellem halálakor még tudatosan nem akart meghalni. Voltak még céljai, van nekik

félbehagyott teendőjük ezért ragadtak itt. Kísértésük célja, hogy ne felejtsék el őket. Velük a legkönnyebb kommunikálni mert ők vevők is a kommunikációra. Ők valamilyen szinten semleges szellemek, nem ártóak bár a túlzott feltűnésükkel akár félelmet is kelthetnek másokban akaratlanul.

1. Fennmaradó feszültség

Vannak szellemek, akik nem emberek voltak - vagy inkább úgy írnám, nem emberből maradtak itt. Az élő embereknek, állatoknak, növényeknek van energiájuk. Ahol a legtöbb cselekedetét végzi az ember, energiát hagy maga után. Hasonló ez mint a dimenzió ugrás - úgy képzeljük ezt el mint egy idő nélküli örökkét, a szellem ami ezesetben nem lélek hanem energia, örökké ott lesz, mintha azt a pillanatot, amit akkor megélt, energiaformájában örökké megélne.

1. Poltergeist - azaz a Kopogó szellem

Talán erről hallottatok a legtöbbet. A Poltergeist magában annyit tesz, hogy zajt csapó lény - szellem. A kísértetek szándékosan hívják fel magukra a figyelmet, kopogások, lépések hallatszódnak főleg éjjel. A TV magától kikapcsolódik, a pohár lecsúszik az asztalról, és eltörik. Ezek kifejezetten ártóak még ha nem akarva is. Rászállnak az emberre és kiszívják belőle lassacskán az életet.

1. Démoni jelenlét

Ez az az eset amikor a betolakodó ártólény nem szellem, hisz sose volt ember. A démonok mint a paraziták, telepednek rá az emberre akit meg akarnak szállni. Bár sokkal ritkábbak, mint a szellemek, de létezésük az egyház által is kimondott. A démonok és a szellemek közt a különbség hogy míg a szellem max hangot, zajt ad és igen, félelmetes és energiaszívó is, a démon büdös (gyakori a dög/halálszag) fizikailag is képes ártani, akár meg is ölni az embert.

A záró téma hogy hogyan vehetjük észre ha egy kísértet/szellemjárta helyen vagyunk? Az a helyzet, hogy sokszor nem is kell észrevenni. Mármint, valljuk be elég sok ház szellemjárta de az emberek egyszerűen nem vesznek róla tudomást, vagy ténylegesen nincsenek jelek mert az életet ez csak akkor befolyásolja, ha akarjuk és érdekel bennünket ez a téma. A legtöbb választ már a felsorolásoknál elmondtam. Amik árulkodó jelek lehetnek azok a hangok (kopogás, léptek) hirtelen hideg levegő áramlat, hirtelen légszomj felkelés után, háziállatok furcsa viselkedése (4 állat észleli a szellemeket: macska, kutya, ló, papagáj) általában nézni szokták őket, a kutya bámul a macska néha fúj rájuk, a ló megijed tőlük a papagáj pedig ordít. Jelek lehetnek még a megmagyarázhatatlan depresszív hangulat főleg ha valaki épp fizikailag beteg, vagy alapból érzékeny erre. Furcsa álmok, démon esetén dögszag, hallucinációk, mozgó tárgyak. De lehetnek kevésbé észrevehető jelek. Ilyenek pl. a fehér állatok pl. fehér macska, galamb, ez azt jelenti hogy a szellem békére lelt. Ha felteszünk kérdéseket, és a szellem válaszolni akar, válaszolhat jelekkel pl. csak egy egyszerű példa: milyen színű legyen a hajam? A kérdést követően megjelenik egy kék valami, persze tudom senki se arról fog beszélgetni a szellemekkel hogy milyen színű legyen a haja (bár ki tudja) csak az egyszerűség kedvéért hoztam fel ezt a példát hogy tudjátok, sokszor a legkisebb jel is jel lehet. 

Nem bízok magamban. Nem ismerem magamat. Nem akarom hogy bízzanak bennem. És nem akarom hogy megismerjenek. Én nem akarok bízni senkiben. És nem akarok ismerni senkit. Én vagyok legjobb barátom. És valahogy segítek magamon

49

"Az álom képek, gondolatok, hangok és érzelmek összessége, amely az agyon fut át alvás közben. Az álmok létrejöttének oka, módja és az álmok jelentése még nem tisztázott, bár mindig is érdekelte az embereket. Többen is foglalkoznak álomfejtéssel, számos álmoskönyv létezik; az álomkutatással foglalkozó tudomány az onirológia. Sigmund Freud szerint az álmok szoros kapcsolatban állnak az álmodó személy aznapi tevékenységével, és szimbólumokat rejtenek, ami miatt gyakran abszurdnak vagy hihetetlennek tűnnek

Álmok legfőképpen a gyors szemmozgás (REM) fázisában jelentkeznek, amikor az agyi aktivitás hasonló az ébrenlétihez, de olykor más alvási fázisokban is létrejöhetnek, ám ezek kevésbé élénkek és nehezebben előhívhatók. Az álmok lehetnek csupán néhány másodpercesek, de tarthatnak 20-30 percen keresztül is. Átlagosan 3-5 alkalommal álmodunk egy alvásciklusban, ez egyeseknél lehet akár 7 is. A legtöbb álmunkat már ébredés után elfelejtjük.

Az álmoknak szerepük van az emlékezésben, problémamegoldásban.

Az álmodó ritkán tudja befolyásolni az álom cselekményét, kivétel ez alól a tudatos álmodás. Legtöbbször az adott személy nincs tudatában annak, hogy éppen álmodik, akármennyire valószerűtlen legyen is az álma. Ennek oka az lehet, hogy a prefrontális kortex (amely a logikáért és tervezésért felelős agyterület) csökkent aktivitást mutat alvás közben.

Sokféle álom létezik: ijesztő, izgalmas, misztikus, lehangoló, kalandos vagy szexuális témájú. Néhány álom inspiráló hatású vagy kreatív ötletet közvetít. Egyesek úgy tartják, hogy az álmok egy másik világba engednek betekinteni, a lélek pedig a testet elhagyva ellátogathat ezekre a helyekre, és találkozhat más emberekkel vagy lényekkel."

Billie Eilish zenéje kapcsán: When We All Fall Asleep, Where Do We Go?

azaz: mikor mind elalszunk, hova megyünk?

Érdekes felvetés nem? Az álmokról, ahogy az óceánokról sem tudunk nagyon sok mindent, persze ahogy írják a látott képek, emlékek, érzések és gondolatok összegzése, de ha már ezeket a dolgokat egyesével is nézzük, is érdekesre fordulnak a dolgok, de ha összevetjük őket, konkrétan bármi megtörténhet.

Én személy szerint nem is nagyon szoktam álmodni hétköznapi dolgot, mint ahogy sokan teszik pl. sétálok az utcán, eszek, vagy bármi

ezek nekem nem szoktak jönni álmomban.

Az én álmaim furcsák, mintha egy sci-fi filmbe repülnék bele, voltak már dinoszauruszok, rózsaszín, kék, zöld macskák, melyek egy palántás kertben játszanak egy lépcsőházban (?), voltak már összemosódott képeim a régi ált. iskolámról, az előtte lévő útról, és ez valami elképesztő hátborzongatóan jött elő az elmémben. Álmodtam már faluhelyről ahol laktam, az is valami elképesztő volt, ezek az álmok évekkel ezelőtt történtek még is mai napig emlékszem rájuk. Mikor felkeltem sokszor azt se tudtam, mi a valóság, és mi az álom.

Sokan összevetik az álmot a lélek utazásával, sok közös pontot találtak, amelyben a halál, és az álmodás majdnem ugyanaz. Persze ezek elméletek, de nem titok sok vallás és kultúra foglalkozott már ezzel: állítólag a lelkünk minden éjjel a köldökcsakránkon keresztül kiszáll a testünkből majd amikor felkelünk vissza száll, ugyanott. Ezért mondhatjuk: minden éjjel meghalunk kicsit.

Ezen kívül összevetették még a dimenziókkal is, amelyekből ugye végtelen van, (már aki hisz benne) és lehetséges, hogy minden ami álmunkban történik, az megtörténik a valóságban, egy másik dimenzióban? Az is érdekes, hogy állítólag minden éjjel álmodunk, de sokszor nem emlékszünk rá. De miért nem?

Nos, ezzel a témával foglalkozott a Nők Lapja :

" Köztes dimenziókban

Hová megy a lelkünk, egyáltalán, mi lesz vele, amikor elalszunk, és álmodunk? Jó pár tudományterület kutatói keresik erre a választ, ám egyelőre még nagyrészt homályban tapogatóznak. A misztika viszont ősidők óta tisztában van az álom titkaival, és azt tanítja: alvás közben általában a lelkünk elhagyja a testünket, pont úgy, mintha meghalnánk. A visszatérést azonban az biztosítja, hogy a szellemtestünk bizonyos részei a testben maradnak, mintegy őrizve azt, amíg a lelkünk más világokba tesz kirándulást.

Utóbbiak többsége a nem anyagi jellegű dimenziók közé tartozik, amelyet asztrálsíknak is szoktak hívni. Az álom illékonyságát - azt, hogy ébredéskor általában nem, vagy csak rövid ideig emlékszünk rá - az okozza, hogy e más világokban történteket elménk józan része nem tudja feldolgozni, ezért inkább a tudatalatti mélyébe száműzi őket. Ezek a köztes dimenziók nem a mi téridőrendszerünk részei, álmunkban ezért nem kötnek bennünket a szokásos korlátok. Ez magyarázhatja az összes olyan álombeli jelenséget, amely ma még rejtély a tudomány számára: előre megálmodás, tudatos álom, álom-telepátia, csoportos álom, illetve az olyan "alvási hibákra" is rávilágít, mint az alvajárás, az alvásparalízis vagy a téves ébredés. Utóbbi esetekben valószínűleg valami átmeneti zűr történik a testelhagyáskor vagy az abba való visszatéréskor.

Kifelé a test börtönéből

A kutatások egyre inkább arra mutatnak, hogy álmodáskor valóban párhuzamos dimenziókba kerülünk át, ám ennek a pontos menete ma még rejtély. Annyi azért valószínű, hogy amikor egy fárasztó nap után ledőlünk az ágyba, hamarosan olyasmi történik velünk, amit inkább a parafenoméneknek szokás tulajdonítani: testelhagyást, asztrálkivetítést végzünk. Persze nem tudatosan, hiszen az alvás elsősorban ösztön, amely az idegrendszerünk pihenését, töltődését, szervezetünk regenerálódását szolgálja."

Jó lenne egy az Eredet filmben hasonló gépezet, amivel látni lehetne az álmainkat, bár lehet nem véletlen, hogy ilyen sose fog előfordulni, legalábbis az esély kicsi rá, mert a tudomány nem elég fejlett hozzá, és talán ilyenhez sose lesz elég fejlett.

A tudatos álmodás szintén érdekes téma:

"A tudatos álmodás az álmodás egy fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően bármely elemét befolyásolhatja vagy meghatározhatja. A tudatos álmot éber álomnak, tiszta álomnak vagy (az angol lucid dream kifejezésből) lucid álomnak is nevezik. Az éber álmodás egyaránt lehet spontán vagy szándékosan előidézett élmény."

Én már tapasztaltam tudatos álmodást, és elég pazar élmény, bár sokszor ijesztő. Úgy érzem az elmém olyan mély, hogy bármilyen mélyre le tudok jutni, álmomban is, és mikor álmodok sokszor félek, hogy nem tudok visszajutni.

Persze utána felébredek. És gondolkozom azon: most mi is történt?

Az alvásparalízisről írtam már, de megemlítésképpen azért elmagyarázom:

"Az alvási bénulás (más néven alvási paralízis vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül egy izmát sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás), vagy testen kívüli élmény. Előfordulhat egészséges személyeknél, vagy kapcsolódhat alvási rendellenességekhez, például narkolepsziához vagy katalepsziához.

( A narkolepszia a központi idegrendszer ismeretlen eredetű krónikus betegsége, az ébrenlétet és az alvást is érintő bonyolult működési zavar. Az alvászavarok csoportjába tartozik,jellemzője, hogy az agy képtelen megfelelően szabályozni az alvási ciklusokat. Katalepszia (gör.), az akaratnak alávetett összes izmoknak azon kóros állapota, melyben azok endogen beidegzése teljesen megszünt és csak passzive mozgattatnak olyanképen, hogy az izom v. izomcsoport az összehúzódásnak azon alakjában és fokában megmarad, melybe passzive hozatott.) A migrén tünete is lehet. Tudományosan az álom alatti alacsony vérnyomással magyarázzák. Egy másik oka az, hogy a REM alvás idejére a szervezet ideiglenesen lebénítja a vázizmokat az alvajárás és az alvabeszéléselkerülése érdekében, és ez a felriadás után is hat. "

Alvásparalízisem volt már többször is, és nekem a hallucináció hang formájában jelentkezett, és max 1 percig tartott, de komolyan bepánikoltam, nem tudtam mozogni.

Az alvásparalízis - ha az előző témákra visszatérünk - lehet a lelkünk a dimenzió és a valóság köze ragadva?

Ennyi lett volna az álmos téma, bár még sokat lehetne írni erről, és sok témát fel lehetne vetni a kapcsán, amit talán egy újabb posztnál meg is teszek.

47

A toxikus emberek témája az utóbbi években népszerű lett, hiszen mindenhol azt fújják, kerüld a negatív embereket, a saját érdekedben, mert lehúznak, nem érdemelnek meg, stb. Viszont az nem feltétlen jó (szerintem) hogy mindenre felhúzzák már ezt a jelzőt. Valószínűleg mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, melyek bizonyos emberek szemében mérgezőek, és ismeretség nélkül toxikussá nyilvánítanak. Pedig hatalmas különbség van a ténylegesen energiavámpír, esetleg nárcisztikus ember között és a mindenkiben benne lévő rossz tulajdonságok között. Nagyon fontos, hogy ezeket felismerjük, főleg egy ténylegesen nárcisztikus ember személyében.

Na de kik a nárcisztikusok? Alapvetően ez nem feltétlen a mérgező embereket jelenti, mert ez egy konkrét betegség, egy személyiségzavar, viszont magába foglalja mindazon tulajdonságokat, amelyek egy embert károssá tehetnek mások számára.

"A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik - olvasható a Medbroadcast internetes portálon.

Annak érdekében, hogy a betegek megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat.

A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok.

A nárcisztikus düh

Ezek a korai tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a "nárcisztikus düh" kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket.

Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.

Szokatlanul önzőek

Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.

Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.

A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg.

A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.

Csak védekezés - értsük meg őket

Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.

Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen állhatatosan szeretetet adni."

Forrás: WEBbeteg

A nárcisztikus személyiségzavar egy olyan betegség, melyet az egyén gyermekkorában kapott a szüleitől, miközben nem is ő tehet róla, de neki kell ezzel együtt élnie. Ez valamilyen szinten igazságtalan, nem? Mármint ha csak azok az emberek szaporodnának, vállalnának gyereket, kik lelkileg, szellemileg és mindenhogyan megfelelnek ahhoz, hogy szülők legyenek, egy csomó mentális betegséget elkerülhetnénk. Nem lenne ennyi lelki nyomorék, lelkileg megrökönyödött ember.

Ez egy ördögi kör. Mert a nárcisztikus emberek szülei a saját feszültségüket élték ki ezeken a gyerekeken, rajtuk csattant minden düh, elnyomás, ezért felnőtt korukra ők lesznek az elnyomók, ők fogják minden frusztráltságukat olyan embereken levezetni, akiket szeretnek, és a legrosszabb: tudják, hogy valami nincs rendben velük, ezért még jobban utálják magukat, még jobban szégyenlik magukat, de félnek segítséget kérni. Pedig a szakember sokat segíthetne.

A nárcisztikus személyiségzavar nem ritka betegség, és nem szégyen, ha valaki ebben szenved. Olyan mint egy csúnyább megfázás: a fertőző ember szépen lassan mindenki mást is megfertőz, csak itt nem a megfázással, hanem a rajtuk lévő stresszel, és a körülöttük lévő embereket is lelki nyomorulttá teszik, sokszor akaratukon kívül. Ha észleled magadban a nárcisztikus személyiségzavar tüneteit, vagy esetleg gyanúd van, hogy a környezetedben van egy ilyen ember, ne félj segítséget kérni, vagy adni.

A mérgező emberek mint írtam, nem feltétlen szenvednek ilyen betegségben, de az biztos, hogy őket is valamilyen káros nevelés érte, amiért olyanok lettek, amilyenek. Szeretethiány, figyelemhiány - vagy esetleg túlzott figyelem a szülők részéről, (elkényeztetés) ami által egy mérgező embert hoztak létre, aki káros hatással van a környezetére.

Ezek a mérgező emberek rosszindulatúak, irigyek, elnyomók, iskolákban vagy munkahelyeken tipikus "bully-k" akik kinéznek maguknak egy vagy több embert akiket próbálnak elnyomni, azt éreztetni velük, hogy nem elég jók. Nekik ez adja a nyerésérzetet, ha látják hogy a kinézett személyre negatív hatással vannak.

"Hajlamosak különböző módokon zsarolni másokat, lehúzni a hangulatukat, negatív gondolatokat ébreszteni, konfliktusokat szítani, és teljesen a saját befolyásuk alá vonni embereket. Ezért fontos, hogy felismerd őket, és tudd kezelni a viselkedésüket, hiszen hosszútávon rossz hatással vannak rád, sőt, komoly lelki és egészségügyi problémákat is okozhatnak.

A mérgező emberek fajtái

Többféle mérgező magatartás létezik. Vannak, akik folyton mások segítségét kérik, vagy állandóan csak panaszkodnak, és mindent negatívan látnak. Énközpontúak, akik csak magukról hajlandóak beszélni, nem törődve másokkal, féltékenyek, akik sosem tudnak örülni senki sikerének. Van, aki mindig csak mások életével foglalkozik, és rosszindulatú pletykákat terjeszt.

Ezeken kívül is léteznek még különböző típusok, például a konfliktusgerjesztők és a hangulatingadozásokkal küzdők, akik gyakran kiborulnak, kiabálnak, sértegetnek, nem sokkal később viszont bocsánatot kérnek, de igazából sosem változtatnak a viselkedésükön. Tényleg nem könnyű tehát felismerni őket, de van néhány olyan figyelmeztető jel, ami arra utal, hogy mérgező emberrel van dolgod.

Innen ismerheted fel őket

Sok mérgező ember nem hajlandó elviselni, ha nincs igaza. Nem számít, ha apró dologról van csak szó, nem tolerálják, ha tévedtek, ezért megmagyarázzák, hogy az ő álláspontjuk a jó, elterelik a témát, vagy akár hazudni is hajlandóak, hogy ne kelljen beismerniük a tévedést. Ez arra az esetre is igaz, ha tényleg ők hibáztak, ilyenkor ugyanis másra kenik a dolgot, ami egy munkahelyen különösen erős konfliktusforrás lehet, sőt, komoly következményei is lehetnek, mert a mérgező emberek helyett sokszor mások viszik el a balhét.

- Mindenért másokat okolnak, és először próbálják megsebezni, meggyengíteni a másik felet, majd pedig erkölcsileg hozzák őket lehetetlen helyzetbe. Végül még azt is elérik, hogy a másik kérjen bocsánatot, és valóban elhiggye, hogy ő tévedett - mondta Robin Schreiber pszichológus a Psychology Today-nek.

Elhitetik, hogy többek nálad

A mérgező emberekre jellemző a passzív-agresszív viselkedés. Sokszor azt éreztetik, hogy ők felsőbbrendűek másoknál, és elhitetik, hogy a másik sokkal kevesebb náluk. Bóknak álcázzák a sértéseket, például megdicsérik a ruhádat, de hozzáteszik, hogy végre jól nézel ki. Szeretik zavarba vagy kényelmetlen helyzetbe hozni a másikat, aki legtöbbször nem tud mit reagálni a viselkedésükre, összezavarodik, csökken az önbizalma, így pedig a másik fél úgy érzi, hogy valóban ő kerekedett felül.

Csak a rosszat látják

A mérgező emberek legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozik az állandó negativitás. Mindenben csak a rosszat látják meg, ezért ha valami jó dolog történik, abból is kihozzák azt, hogy miért fordulhat át rosszba, vagy milyen károd származik majd belőle. Szeretik elvenni mások jókedvét, és igyekeznek kétségeket gerjeszteni bennük. Ennek a hátterében a negatív életfelfogás és életszemlélet mellett a féltékenység is állhat.

Egyáltalán nem érdekli őket más

A szakértők azt is elmondták a Psychology Today-nek, hogy a mérgező személyek sokszor nem mutatnak érdeklődést mások iránt. Ha valami jó történik veled, ő - ha nem a rosszat kezdi benne látni - figyelmen kívül hagyja, vagy pedig, ami még rosszabb, magára tereli a figyelmet. Nem ismerik el senki sikerét, nem gratulálnak, és általában sem szeretnek másokról hallani.

Ez ugyanígy igaz a beszélgetésekre is. Csak magukról beszélnek, ha te osztod meg a problémáidat, akkor nem figyelnek, elintézik egy-két szóval, vagy kicsi, jelentéktelen dolognak állítják be őket."

Forrás: https://www.google.hu/amp/s/femina.hu/kapcsolat/mergezo-emberek/amp

A mérgező embereket sem szabad hibáztatni, hiszen mint írtam, valószínűleg őket is érték olyan traumák, amik idáig vezettek, ám míg pl. a nárcisztikusok a betegségük miatt olyanok, amilyenek, a mérgező embereket a rosszindulat hajtja, élvezik, hogy másokat elnyomhatnak, ettől nő a saját önbizalmuk.

Ahogyan a saját tapasztalataimból is láttam, sokszor ezek a mérgező emberek elég népszerűek tudnak lenni. Ez azért van mert egy olyan értékrendet mutatnak mások felé, amiről azt éreztetik, követnivaló, a példa erre egyszerű: a mérgező ember egy iskolában vagy egy munkahelyen elkezdi bántani az egyik embert, és a többiek sokszor ahelyett, hogy a segítségére lennének az elszenvedő alanynak, kinevetik, vagy beszállnak a bántásába. Menőnek és népszerűnek gondolják a lelki bántalmazást, sok a követőjük, kik vagy félelemből vannak velük (nem akarnak bántás áldozatává válni) vagy azért mert ezzel úgy érzik, bekerültek egy népszerű társaságba, és ez az ő népszerűségüket is növeli.

Általában a követőik nem túl határozott személyiségű emberek, ahogy a mérgező is igen magabiztosnak mutatják magukat, miközben sokszor nem azok, a követőik is magabiztosnak látszanak, ám a valóság nem is lehetne másabb: valójában ezek az emberek csak társaságban erősek, egyedül hamar összeroppanthatóak.

A határozott személyiséggel rendelkező embereket se nem hatja meg, sem nem bántja meg, ha egy ilyen társaság közelében van, nem akar bekerülni mert látja a valóságot, és hogy mi tartja össze ezeket az embereket. A baj ott kezdődik, hogy ilyen emberből kevés van. A legtöbb ember - főleg iskolás korban, még nem rendelkezik egy olyan kifejlődött, határozott személyiséggel, hogy figyelmen kívül hagyja - bármilyen formában - ezeket az embereket.

Talán ha kiállnánk néha a bántalmazás ellen, vagy kifejlesztenénk a saját személyiségünket olyanná, hogy ne tudjanak hatással lenni ránk ezek az emberek, meg lehetne fékezni ezt - hiszen a mérgező embereket a legjobban az idegesíti, ha nem foglalkozol velük, mert ebből tudják, elég erős vagy ahhoz, hogy ne tudjanak elnyomni. De mind tudjuk ez nem így lesz, ilyen emberek és társaságok mindig lesznek.

Ennyi lett volna a mai téma, remélem tetszett és segített nektek. 

46

Karantén, bezártság, 8 órási kijárási tilalom. Minden zárva. Természetesen minden ember megszenvedi ezt - a maga módján - a fiatalok azért, mert szenvednek a bezártságtól a folyamatos mehetnék mellett, a középkorú gyerekesek mert nem tudnak elmenni pl. nyaralni a gyerekekkel. Ezek persze csak nagyon általánosított példák voltak, hiszen itt is mindenkinek megvan a saját története, helyzete. Az emberek lelki világát nem kicsit megviselte a vírushelyzet, munkahelyek szűntek meg több ezer, akár százezer háztartásban, pedig valamiből élni kell. A nélkülözés, a tehetetlenség érzése a legtöbb embert komoly próbák elé tette, és bár nagyon nehéz, tudjuk hogy egyszer vége lesz, és muszáj túlélni valahogy. Az sem segít hogy az országok kormányai sokszor érthetetlen és nevetséges döntéseket hoznak amik ellen semmit nem lehet tenni. Az emberek már rosszdolgukba azt se tudják, mit csináljanak. Na de tényleg: mit csinálhat az ember? Én személyszerint sorozatfüggő lettem. Munkák után nézek 0-24, a házkörüli munkákba segítek a szüleimnek, a háziállatkáimmal foglalkozok, és bármivel is de próbálom a monoton napokat kis dolgokkal széppé tenni. Rájöttem, bár az idegeimet elég keményen kikezdte a vírushelyzet (amúgy se volt sose teljesen ép) a legkisebb dolgoknak is örülnöm kell. Bár ez, tudom csekély vigasz azoknak az embereknek, akik szinte mindenüket elveszítették, nekik annyit tudok írni: mindig lesz valahogy. Legyetek kitartóak, erősek, tartsatok össze. Egyedül nehéz lenne ezt átvészelni, de talán a család, barátok, szerelmek szeretete egy kis életet tud táplálni belénk. Belőlem az élet sokszor kiment, és személy szerint rettentően viselem ezt a helyzetet, bár én mindig túlérzékeny voltam mindenre, és sajnos hamar megviselnek a dolgok. De talán nem titok, hogy most a legszívósabb emberek is meginogtak. Ez nem szégyen. Mindenkinek a töke tele van, ezt nem lehet szebben írni. A remény hal meg utoljára, és sajnos a mienk haldoklik. Az ember sokszor a gőzt se tudja sehol se kiereszteni, a bezártság talán az extrovertált embereket viselte meg a legjobban. Az illegális karantén hb-k persze ideig megoldások, de idő után az ember már a tudattól is rosszul van, hogy egy újabb estét kell a lakásban tölteni, ami egyre szürkébb lesz a szemében. A panellakás pokol, a családi ház (falun) unalmas, a munka felőröl, a hetek monotonok. Eddződünk rendesen. A remény éltet hogy nem sokára ennek vége, de könnyű pofára esni, azokután hogy az ember végre a végét reméli, erre újabb szigorítások lépnek érvénybe, s rá kell jönnie, még közel sincs vége. Pozitívan kell ezt is felfogni, legalábbis kéne, és komolyan tiszteletem annak, aki mindvégig képes volt pozitív maradni, nekem ez nem ment. A kis dolgok számítanak, nagy dolgokba én nem is reménykedem, úgy hogy ez a tudat legyen bennünk, ezzel próbáljuk együtt átvészelni ezt és legyen az is bennünk, ha vége lesz, milyen jó lesz. Kitartást kívánok mindenkinek, és sok sok erőt. Szükség van rá.

45

Plasztikai műtétek. A legelső kép, ami az átlag ember elé beugrik e szavak hallatán: az a Jackos orr, a kacsaszáj, nem emberi, már már szoborszerű arc. Több ok vezethet egy embert arra, hogy ilyen műtétek alá vesse magát: félelem az öregedéstől, az öregségtől, önbizalomhiány, megfelelési kényszer, utánzás, baleset, terhesség, nagyobb fogyás stb. De mindegyik ok egyetlen okra vezethető vissza: az adott ember nem elégedett a külsejével. Hány ilyen műtét után mondhatjuk, hogy nem normális egy ember, és túlzásba viszi? Mikor elfogadható? Elfogadható egyáltalán? Ha nem, miért? Ha igen, miért? Mennyire lehetnek veszélyesek adott plasztikai műtétek? Mennyibe kerülnek? Mióta csinálnak plasztikai műtéteket? Van külön halálozási rátája? Ezeket a kérdéseket fogjuk a mai fejezetben boncolgatni.

2021 van. Ma már nem meglepőek a plasztikai műtétek, elég sok ember csináltat, valaki bevallja, valaki sose fogja bevallani mert szégyelli, de lényeg az, hogy egyáltalán nem meglepő. Sokunk által ismert sztárok nagy többsége, főleg nők, már számos plasztikai műtéten estek át, hogy olyan külsővel álljanak színpadra, elénk, emberek elé, hogy egy teljesen tökéletes látszatot keltsenek. Ráncok nélküli arc, tökéletes, ívelt arccsontozat, elegáns orr, vastag száj. A látszat minden ember figyelmét felkelti, de azért valljuk be, senki sem született így. Persze vannak kivételes szépséggel megáldott emberek, de az átlag nem ilyen. Vagy mindenkiben van valami szépség, csak mi nem vesszük észre? Mindenkin vannak olyan részek, amiket nem fog sose szeretni önmagán. Ez talán az akarva és akaratlanul is elénk tárt kegyetlen hazugságok miatt vannak. Hiszen a TV-ben, videóklippekben és a kifutókon megjelent modellek mind tökéletesek - a mi szemünkben. Mi meg azzal szembesülünk, hogy esetlegesen mi nem vagyunk azok. Persze írhatnám az álszent dumát arról, hogy fogadjuk el önmagunkat, de a helyzet az, hogy az emberek nagyrészének ez nem megy és nem is fog menni sose. De annak, aki nem fogadja el magát, ma már nagyon egyszerű dolga van: ott a smink, na meg az aktuális téma, a plasztikai műtétek is.

"Korábban soha nem látott ütemben nő a szépészeti beavatkozások iránti igény világszerte, így idehaza is, amit a jövedelmek emelkedése, az alkalmazott eljárások kockázatainak mérséklődése és a társadalmi elvárások egyaránt hajtanak - írja a Manager Magazin cikke alapján a nem sebészeti beavatkozásoknál továbbra is a botoxinjekció a leggyakoribb a világ legismertebb plasztikai sebészeket tömörítő szervezete, az ISAPS (International Society of Aesthetic Plastic Surgery) legutolsó, 2017 nyarán a 2016. évi trendekről szóló felmérése szerint. A legnagyobb mértékben az intimplasztika (45 százalék), a has- (29), illetve felsőtestplasztika, valamit a saját zsír beültetésével elvégzett mellnagyobbítás (22-22) iránt nőtt az érdeklődés ebben az időszakban, de egyre többen végeztettek combplasztikát is, ahol 20 százalék éves bővülés volt megfigyelhető. A legnagyobb visszaesést - 28 százalékkal - a pénisznagyobbítás iránti igény produkálta. 2016-ban 23,6 millió kozmetikai beavatkozást végeztek

Ez 9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi adatot. A sebészeti terület 8 (10,4 millió), az egyéb szépészeti kezelések száma 10 százalékos (13,2 millió) bővülést mutatott. A piacot az Egyesült Államok, Brazília, Japán, Olaszország és Mexikó húzta, ezen országok együttes részesedése 41,4 százalékot tett ki, és a top 10-es mezőnyben helyet kapott még Oroszország, India, Törökország, Németország és Franciaország.

2016-ban a páciensek döntő többsége (86,2 százalék) nő volt, ami a beavatkozások fő arányait is meghatározta. A férfiak főként a szemhéj-, mellbimbó- és orrplasztika, valamint a zsírleszívás és a hajátültetés iránt mutattak érdeklődést az ISAPS adatai szerint.

Mennyit plasztikáztatnak a magyarok?

A magyar piac méreteiről nem állnak rendelkezésre pontos adatok, a sebészeknek ugyanis nem kötelező nyilatkozni a beavatkozásokról. Dr. Gacs János, a Dr. Rose Budapest Plasztikai Intézet plasztikai sebésze a lap kérdésére elmondta: ezek közül azok maradnak hosszabb távon is palettán, amelyek megfelelnek a hazai kulturális jellemzőknek. A fenékplasztika például itthon is elérhető, de messze nem olyan gyakori műtét, mint például Brazíliában vagy az Egyesült Államokban.

Életkor alapján a szépészeti beavatkozásra jelentkezők igen széles közönségréteget jelentenek (10-70 év között, de gyermekkorban kizárólag az elálló fülek korrekcióját végzik el). A többség itthon is nő, bár az elmúlt húsz évben ugrásszerűen emelkedett a férfiak aránya, jelenleg 20- 30 százalék között lehet a 15 évvel ezelőtti öttel szemben.

Mit plasztikáztatnak a magyarok?

A leggyakoribb beavatkozás a nőknél a mellplasztika, azon belül is a mellnagyobbítás. Ezt követi a hasplasztika, a zsírleszívás, az orr-, a szemhéj- és az arcplasztika. Ambuláns beavatkozásként a ráncok kisimítására irányuló botox kezelés, illetve feltöltőanyagok beadása népszerű. Az elmúlt öt esztendőben erőteljesen emelkedett az intimplasztika és az intim terület műtét nélküli lézeres fiatalítása, ami az esztétikai változáson túl több egészségügyi problémára is megoldást nyújt. Új és népszerű trend továbbá az idő múlását megállító vágás nélküli plasztikai beavatkozás: a különböző szálbehúzások, a saját zsírral történő arcfeltöltés, bőrgyógyászok által végzett lézeres bőrfiatalítás, a HIFU-kezelés (High-Intensity Focused Ultrasound, azaz nagy intenzitású fókuszált ultrahang) vagy rádiófrekvenciás arckezelés. A férfiaknál a nőies emlők korrekciója (gynecomastia), a has- és orrplasztika, a zsírleszívás, illetve 40 év felett a szemhéj- és arcplasztika a leginkább jellemző az FTC (Fine Thread Contour) szálbehúzás mellett.

Gyakori a fogyás utáni korrekció, továbbá a 45-50 év körüli korosztálynál a felső, illetve az alsó szemhéjak plasztikája, egyre nagyobb számban vannak továbbá azok, akik ráncfeltöltést, esetlegesen botoxkezelést vesznek igénybe. A homlok és a szem körüli ráncok kezelése botoxinjekcióval, a nevetőráncok feltöltése hialuronsavval a leggyakoribb."

Forrás: https://www.hazipatika.com/eletmod/orokke_fiatalon/cikkek/a_legnepszerubb_plasztikai_mutetek/20180625134928

Szóval igen, mint láthatjuk ma már megfelelő orvosi technika és persze egyre növekvő igény miatt a plasztikai műtétek rendkívül elterjedtek, még a szegényesebb hazánkban is.

Mint ahogy minden más műtétek, ezek is lehetnek rendkívül veszélyesek. A bodylifting (nagyobb fogyás utáni) vagy a zsírleszívás, az arckonstruktáló műtétek, valamint a fenékfeltöltés is igen nagy rizikó faktorral járnak még a mai napig is, ilyen fejlett orvosi technikákkal. Például egy 2017-es kérdőíves felmérés során összesen 692 plasztikai sebész tapasztalatait gyűjtötték össze szerte a világból, miközben a brazil fenékfeltöltésen átesettek halálozási rátáját vizsgálták. A megkérdezett szakemberek végül 32 zsírembóliából eredő halálesetről számoltak be, valamint további 103 olyan megbetegedésről, amelyek nem bizonyultak fatálisnak. Magát a zsírembóliát egyébként is az esztétikai műtétekhez köthető halálozás első számú kiváltó okaként tartják számon az utóbbi időben: fenékfeltöltés esetén például a becslések szerint minden háromezer páciensből egy meghal emiatt.

Természetesen sok olyan esetben kifejezetten indokolt egy plasztikai beavatkozás, pl. a mellrák miatt eltávolított mellek, vagy ahogy az elején feltüntettem okként is, egy baleset miatti helyreállítás. Valamint a külsőséget alapból megváltoztatva, pl. kiálló fülek, nagy,furcsa orr miatt is pozitív lehet a hatása pszichésen. Valamint pl. a zsírleszívás egészségügyileg is hasznos lehet. A mellműtétek is hasznosak lehetnek, akár kicsi, akár túl nagy, furcsa mellekről beszélünk, hiszen növeli az önbizalmat, javítja az életminőséget, a párkapcsolatot is. Kontraként a veszély egy igen erős kezdés, hiszen ezek a beavatkozások mellékhatásokkal, szövődményekkel is járhatnak ami mindenféleképpen negatív. Egy félresikerült műtét eredménye bénulás, és akár halál is lehet. A másik fajta probléma már lelki eredetű, amikor valaki túlzásba viszi ezeket és egy szenvedéllyé növi ki magát. A testkép zavar sok ember életét teszi tönkre, és ők az inkább hajlamosak a plasztikai műtétek túlzásba vitelébe. Náluk azonban a sokadszori beavatkozás sem jelent megoldást, mert mindig csúnyának fogják magukat látni, és mindig lesz egy olyan testrész, amit valamiért megváltoztatnának.

Elítélendőnek nem mondanám a plasztikai műtétek, mégha én pl. soha nem csinálnám ezt, de ahogy a smink is - persze az is határokon belül - nem elítélendő. Nem szabad elítélni senkit se emiatt. Mint írtam, lehetnek kifejezetten pozitív hatásai ezeknek a műtéteknek. De fontos megmaradnunk a józan észig, és ahogy a sminkkel is, itt is próbáljunk önmagunk maradni. Ezek a műtétek drágák, több százezer, akár milliós összegről is beszélhetünk, ezért fontos hogy ha úgy döntünk hogy csináljuk, akkor megbízható orvost keressünk mert sok a csaló. Valamint szerintem kérdezzük meg a környezetünket is, mert előfordulhat, hogy valamit nem úgy látunk magunkon, ahogy kéne, és ahogy az valójában van.

44

Paranormális sztorik.

Ebben a fejezetben elmesélek pár szerintem ijesztő és hiteles kísértet sztorit, a végén pedig egy saját véleményt írok egy olyan szemszögből, ahogy eddig még soha.

1. A bácsi

Éjfél körül járt, amikor egy kis faluban egy ifjú pár egy padon ültek. Beszélgettek. Sötét volt, kevés lámpa volt, és senki se volt már rajtuk kívül kint. Nyári este volt, előtte is sokszor jártak ki, nem volt ez az este különleges, legalábbis azt hitték.

• ...szóval Szandráék sem értették, mi volt a baja. De már nagyon elege..

• ... nem fejezted be a mondatot. - válaszolta a fiú.

De a lány nem szólalt meg. Lefagyott. Mintha valaki leállította volna. Maga elé bámult.

• Mi a bajod? - kérdezte a fiú.

• Ott egy bácsi.

• Hol?

• Ott a lámpánál sétál. Mit keres kint ilyenkor?

• Én nem látok senkit.

• Ne mondd már, hát ott van előtted 20 méterre se!

• De én nem látom! És ne is szívass ilyenekkel!

• Én nem szívatlak! Tényleg nem! Ott megy!

• 
  

A fiú feszülten meredt maga mögé, az állítólagos bácsi felé, akit a barátnője látott. De nem volt ott senki. Egy árva lélek sem.

• Hallod, kérlek, fejezd be. Nem vicces. - kérlelte a fiú.

• De én nem viccelek...

A lánynak elcsuklott a hangja, és könnyes lett a szeme.

• Menjünk innét.

Majd hazamentek. Aznap nem került szóba a téma. Másnap reggel felkeltek, és elmesélték a fiú anyjának a történteket.

• Szóval látott valakit, de én nem láttam. - mondta a fiú.

• Hogy nézett ki? - kérdezte a fiú anyja.

• Öreg volt már, bottal járt, kockás sapka volt a fején. Szürke kabátja volt. - mondta a lány.

• Az a Pista bácsi! Vagy legalábbis ő néz ki így. - válaszolt a fiú anyja.

• Mit keresett kint éjfélkor az utcán?

• Biztos nem képzelődtél? Pista bácsi már évekkel ezelőtt meghalt. Van róla egy fényképem.

A fiú anyja megmutatta a képet. A lány lesokkolódott.

• De hát ő volt az... Őt láttam.

2. Húgom

Ez a történet egy 5 tagú testvérpár egyik fiú tagjáról szól. A fiú, azaz már férfi mind a 4 testvérével aránylag jóban van, tartják a kapcsolatot egymással. Közös traumájuk anyjuk félelmetes és megmagyarázhatatlan leépülése, majd halála. De mivel ez még gyerekkorukban történt, így mára már az évek során sikerült nagyjából feldolgozniuk.

Átlag péntek este van. Mark, a főszereplő testvér tag a munkából hazaérve feszülten fogadja a folyamatos hívást. Hiába van vége a munkának, még mindig van feladat, amivel megbízzák. Amint a legutolsó telefont is le bonyolította, kimegy inni a konyhába. Mire visszajön a legfiatalabb húgát, Elizát találja a nappaliban. A lány riadt, csapzott és sír.

• Mark! Segíts! - sír keservesen a lány.

• Eliza, mi történt veled? Jól vagy?

A lány nem válaszol, csak sír. A telefon megcsörren. Mark idegesen megy felvenni.

• Már megint a munkahelyről hívnak... várj egy percet, gyors le bonyolítom a hívást, és jövök. Utána felhívjuk apát és eljön érted. Be viszünk a kórházba.

Mark a telefonhoz indul, de a munkahelye helyett a nővére hívja.

• Mark! Baj van... - sír a nővére is.

• Dora, mi a baj? Mi történt?

• Eliza öngyilkos lett. Felakasztotta magát. Meghalt.

3. Az álom

Késő péntek éjjel van. A 13 éves Jonathan alszik a szobájában. Álmodik. Rémálma van. Az álmában egy alak jelenik meg, aki már sok rémálmában benne volt. Egy arctalan árnyékember, egy szellem, aki rossz dolgokat súg a fülébe. Rossz dolgokra készteti. Ez az álom sem különb.

• Állj fel az ágyadból. Menj ki a szobából, egészen a konyháig. Vegyél egy kést. - súgja bele az alak a fülébe.

A fiú az álmában felkel, elindul a konyhába, és egy kést vesz ki a fiókból. Pont ahogy az alak mondta.

• Rendben. Meg kell ölnöd valakit Jonathan. Meg kell ölnöd valakit. Különben te halsz meg.

• Miért?

• Ölj meg valakit, Jonathan. - az alak bár tisztán és érthetően beszél, van valami a hangjában, ami nem emberi.

A fiú ránéz a késre. Az alak hangja teljesen megbabonázta. Bemegy a szülei hálójába. Mélyen alszanak. Mellettük alszik a húga is. Leszúrja őket. A keze véres lesz. Az lepedőn a vér folyik le, egészen a padlóig. Még meleg a vér. Érzi. Mire feleszmél az alak a fülébe súgja:

• Kelj fel Jonathan. Ébredj fel.

Megfogja a kezét, a kéznyom látszik a csuklóján. Jonathan kinyitja a szemét. Sötét van. Felkapcsolja a villanyt. A szülei hálószobájában találja magát. A csuklóján a kéznyom. A kezében kés. A kés véres. A lepedő véres. A padló véres. Az ágyban a szülei fekszenek, hasukból vér folyik. A húga nyakából vér folyik. Majd megszólal egy hang. Az alak hangja.

• Jonathan. Mit tettél Jonathan?

Szóval ezek lettek volna azok a kísértet történetek, amiket hozni akartam nektek, és amik tetszenek nekem.

Most pedig egy új szemszöget vizsgálunk meg ebben az egész paranormális témában. A munkahelyemen is beszélgettünk egyik nap erről, és egy nagyon jó kérdést tett fel nekem az egyik kollégám: a paranormális témában csak a halálra és az azzal járó kísértetekre gondolok? Mert hogy milyen érdekes, hogy az emberek rögtön erre gondolnak, a születésre pedig nem, pedig az is egy érdekes és ha úgy vesszük paranormális sztori. Persze nem a biológiai részére értve, mert az teljesen megmagyarázható. Plusz ott van egy csomó más dolog amit nem tudunk, rejtélyek, megmagyarázhatatlan dolgok, amik szintén ide sorolhatók.

És igaza volt, valamint el is gondolkoztatott engem. Hiszen a paranormalitás nem csak a szellemekről és démonokról szól. Idézem: paranormális: Az a jelenség, ami az eddigi tudományos ismereteinkkel nem magyarázható.

Ilyenek lehetnek a megmagyarázhatatlan természeti jelenségek, esetleg a földönkívüli jelenségek (már aki hisz benne, ahogy én már sokszor kifejtettem, személy szerint lehetetlennek tartom, hogy egy végtelen univerzumban, végtelen galaxisokkal, csak a Földön lenne élet), ilyenek sokszor magák az emberi érzések, az emberi agy működése, az állatvilág, melyről szintén sok dolgot nem tudunk, a múlt és a történelem eseményei.

Valamilyen szinten szkeptikus vagyok, mert bár bátran kijelentem, hogy a tudásunk, még ha el is ért egy bizonyos szintet, még közelse akkora, hogy mindent a tudománnyal meg lehetne magyarázni, viszont tele van az Internet kamu dolgokkal, így az ember nem tudja, sokszor mit higgyen el és mit nem.

Azok közül a tgémák közül, amiket most felsoroltam, már jó párról írtam egy egész fejezetben, szóval a vizsgálódás most nem egy külön ilyen témáról fog szólni, hanem csak ún. elmélkedés lesz.

Az emberi természetnek valamiért szüksége van egy hitrendszerre, erről is írtam már, lehet ez a hitrendszer egy vallás, egy külön elmélet, vagy esetleg a tudományban való hit, azaz az ateizmus, de mindegyik esetről elmondható, hogy az embereket érdeklik ezek a dolgok, és vagy a családi hátterükből hozva hisznek, vagy kialakítanak egy sajátot, de mindig hisznek, és gondolkoznak. Mi miért van? Mi az élet értelme? Egyáltalán van értelme? Miért halunk meg? Miért születünk meg? Van oka mindennek, vagy puszta véletlen?

Bármilyen paranormális téma jut az eszembe, egy közös pont köti őket össze. A tapasztalás. Bár talán ez csúnyán hangzik, de vannak emberek, akik korán meghalnak, "idő előtt" fiatalon, tragikusan - vagy vannak emberi érzések, mélypontok, csúcspontok az életünkben, de ez mindegyik élőlényre igaz lehet, akár a Földön akár máshol - ugyanis tapasztalunk. A fő kérdés szerintem az, hogy miért kell tapasztalnunk, valamint mikor jön el az az állapot, amikor már nem kell többet tapasztalnunk, és ha ez eljön, ha eljön valaha, mi lesz?

Bár ez tényleg olyan kérdés amiről halvány lila gőzöm sincs, viszont jól jöhet az életedben, ha tudatosan élsz. A teljes tudatosságtól még minden ember messze van és ezt kimerem bátran jelenteni, aki teljesen tudatosan él és tudja, mit csinál, miért csinálja és miért történik az ami megtörténik, az valószínűleg már nem is ember. A jó és a rossz kérdése valamilyen szinten ugyanez a lehetetlen kérdés, hiszen sokszor halottam már,

hogy jónak születünk, és a rosszat eltanuljuk, de mi a jó és a rossz? Mi van ha pont rossznak születünk, és a jót kell eltanuljuk? Mivan ha valakinek ez sosem sikerül? Na igen. Száz és száz kérdés melyek önmagukban is újabb kérdéseket vetnek fel, de ez már önmagában is a tudatosság egy szintje melyre eljutottam és még sokan mások is.

A probléma itt is felveti önmagát, mert igenis probléma hogy ennyi ember vesz minket körül, akik mind más és más tudatos állapotban tartanak. Lehet nálad valaki sokkal idősebb emberi korban, ha te fiatalabbként már nagyobb tudatos szint elértél. De honnan lehet ezt tudni? Nos, szerintem itt jön képbe a hatodik érzék, a megérzések. Ezek a tudatossági szintek társadalmi nézeteltéréseket idéznek elő, és az emberek nem értik egymást. Egy a közös bennünk: valamiért több milliárd, billiárd lélek itt van ebben a korban, időben, egy helyen, a Földön. Ezt kaptuk, ezt az életet kell megéljük, és a legtöbbet kihozni belőle. Bár ez már egy magasabb szint, mert véleményem szerint a mai kultúra és társadalom alapvetően egy blokkpont a magasabb szintű tudatra, egyszerűen az élet rövid, mindig van tennivaló, ott a munka, a pénz, ami irányít minket, nincs időnk, energiánk fejlődni ilyen téren. De talán ennek most pont így kell lennie.

Ennyi lett volna a mai fejezet, remélem tetszett, és persze elgondolkodtatott, hiszen aki már rég óta olvas, az tudja hogy akár a mottója is lehetne a blogomnak: el akarlak gondolkodtatni.

43

Bocsi srácok, már több nappal ezelőttre beígértem az új fejezetet, de valahogy nem vitt rá a lélek, de most itt vagyok.

A legutóbbi szavazás alapján az én képzeletem beli világ vége lett a nyertes. Szóval ez nem egy előrejelzés, sem nem megfélemlítés, hanem mindössze a fantáziám szüleménye.

2050

Még csak 50 múltam, de ahogyan azt meg is jósoltam, a világ 2020 után rohamosan romlott. Már előtte is voltak súlyos előjelek, melyekkel az emberek nem törődtek. Az emberi akarat a természet jóléte felett volt, és még van is, és ezáltal kijelenthetem, hogy talán mi vagyunk az egyetlen faj, akik a saját pusztulásukat fogják okozni. A globális felmelegedés olyan szintre nőtte ki magát, hogy a világ legtöbb tájékáról eltűnt a tél, a hideg évszak. Felváltotta ezt egy kétévszakos, enyhe ősz, és forró nyár éghajlat. Az emberek ezt nem viselik jól, egyre több a bőrrákos elhalálozás, a mezőgazdaságot is újra kell gondolni. Sok állatfaj halt ki miattunk. Olyan állatfajok is mint a méhek, és ez súlyos veszteséget okozott az embereknek. A levegő minősége olyan szintre romlott, hogy a kormányok előrendelték az esőerdők mesterséges újratelepítését, de ez már nem segít sokat. A vizek szennyezettsége az eddigi halállomány mintegy 70%-át elpusztította, az édesvizek eltűnésben vannak. A húsipar és az állatok gyógyszerezése miatt az emberi immunrendszer sokkal kevésbé ellenállóbb lett. Több lett az allergia, új betegségek alakultak ki és az antibiotikumok nem használnak már. Az emberi faj eltűnőben van. A 2020-as majdnem 8 milliárd népességből maradtunk 4 milliárdan se. Sok ország van eltűnőben, ahol az emberek nagyrésze mélyszegénységben élt, ott nem is volt esély a túlélésre. A kormányok összefognak kivételesen, a bevándorlás megengedett, és együtt, közös erőkkel egy új, lakható bolygót keresnek a Galaxisunkban. Viszont a bevándorlás miatt a kulturális nézeteltérések száma is nőtt. Polgárháborúk folynak, az emberek követelik a megtorlást a kormányoktól. Őket hibáztatják a helyzet miatt. Pedig valójában mindenki hibája. Sok helyen elrendelték a fogamzás betiltását, Kínában, és a túlzsúfolt helyeken egyedül az örökbefogadás engedélyezett. Ez botrányt váltott ki az emberekről. Vallási háborúk folynak. Betiltották a dohánytermékeket, és a gyárak is bezártak. Több milliárd ember veszítette el a munkahelyét. A gazdaságot újra kell gondolni. Olyan megoldást kell találni ami nem károsítja a természetet. Így az emberek az őserdő újratermesztésében, a szemét elhordásában, az újrahasznosításban, a vizek szűrésében, az állatfajok újratelepítésében tudnak elhelyezkedni, ha el tudnak. A természet magától is életre kelt, amióta a népességünk csökken, és nem nő. De az ózonréteg lyukas, és ez ellen nem sokat lehet tenni. Egyre kevesebb oxigén van a levegőben. Ez tüdő betegségeket eredményez. A sok hullával nem tudnak mit kezdeni. Az effajta talajszennyezés korlátozza a maradék föld mezőgazdasági célokra való felhasználását. Az ivóvízben lévő hormonoktól a meddőség száma is nőtt. A terméketlenség világméretű problémává nőtte ki magát. A csecsemőhalandóság aránya is nőtt, valamint a szülés utáni depresszió, a depresszió és sok más mentális betegség is globálisak lettek. A kormányok az emberek segítségét kérik, az összefogást és türelmet preferálják. De az emberek dühösek. Több politikust is nyilvános kivégzésre ítéltek, köztük sok ország miniszterelnökét is. A börtönökben fellázadások törtek ki, valóságos mészárlások folytak. A végzetes estére 2050 január 16-án került sor, amikor az internet hálózat és minden egyéb megszakadt a világban. Nem volt áram. Az emberek szószerint megőrültek, és mészárolták egymást. A hullák miatt egy halálos járvány is felütötte magát, amely az emberi idegrendszert betegíti meg a belélegzett levegő, és a sebbe bejutó nedvek által. Mellékhatása 80%-ban halál, a maradék túlélőknek az agya olyan szinten károsodott, hogy teljesen lebénultak, és éhenhaltak. A háziállatok, amelyikük túlélte a hullák húsán és a maradék döglött állat húsán éltek. De az állatokra teljesen másképp hatott a járvány, az idegrendszerünket betegítette meg ugyanúgy, de a halál helyett a veszettséghez hasonló tüneteket produkáltak, és agresszívek lettek. Egymást is megölték. 15 éven belül nem maradt, csak pár százezer ember a Földön. Ők egy új, élhető bolygóra fognak elköltözni nemsokára űrhajók segítségével. Így tűnt el az ember a Földről, és vele sok állatfaj is. A Föld valószínűleg képes lesz a regenerációra.

42

A tegnapi szavazás alapján ma az én személyes ízlésem szerinti top 5 Netflix sorozatot hoztam nektek. Tudni kell rólam, amióta megvan a Netflix, függője vagyok, főleg ilyenkor, télen. Mivel én alapvetően nem szeretem a hideget, és még pár hétig online dolgozok, az életem nagyobb részét a hétvégi pár bulin kívül az otthonülés teszi ki. Főleg este szeretek filmezgetni, és elég sok új, jó sorozat van fent Netflixen, úgyhogy szerintem kezdjük is el.

5. Jóbarátok

Ezt a sorozatot szerintem nem kell bemutatni, hiszen talán bátran kijelenthetem, sokunk szüleinek a kedvence volt régen. Legalábbis az én anyámnak az összes epizód megvan dvd-n, és nemrég én is elkezdtem nézegetni... most a 9. évadnál tartok.

Rachel, Ross, Phiebe, Chandler, Joey, és Monica barátságát és életét mutatja be ez a sorozat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hétköznapi emberek életét láthatjuk, egy kis humorral fűszerezve. Ebben a sorozatban minden megtalálható ami a mi életünkben is megvan: szerelem, szakítás, alkohol, barátság, veszekedések, gyerek stb. A legjobb benne az, hogy mind a 6 főszereplőnek egy olyan személyiséget adtak, amibe mi is megtalálhatjuk önmagunkat. Monica, a perfekcionista, rendmániás, családcentrikus, Joey, a nőcsábász, kissé bugyuta, álmokat kergető, Chandler, a szarkasztika királya, ki félelmeit a humorával fedi el, Ross, a válások királya, aki érzékeny, és okos, Rachel, aki imád vásárolni, nem vesz túl komolyan semmit, és Phiebe az állat és természetvédő hippi, aki tragikus múltja ellenére sem veszítette el pozitivitását az életben. Ennek a 6 barátnak nagyon eltérőek a személyiségeik, mégis egymás mellett vannak, jóban rosszban. Unaloműzésnek ez a sorozat tökéletes szerintem.

4. Szexoktatás

Bár jelenleg új rész nincs, és eddig csak 2 évad van fent, a Szexoktatás tökéletesen megmutatja a tinédzserek szexualitással való problémáit. Otisról, a szintén szexuális problémákkal küzdő srácról kiderül, hogy nagyon is ért a szexualitáshoz. Ez valószínűleg anyja miatt van, aki szexterapeuta. Otis ebben nőtt fel, apja lelépett, anyja pedig azóta szeretőkkel próbálja az űrt betömni magában. Persze itt is vannak romantikus szálak, és meleg barátok, ahogy mostanában minden sorozatban. A középiskola nehéz, a szerelem fájdalmas, a többiek néha genyák tudnak lenni - viszont a megszokott, középsulis tinisorozatok ellenére a Szexoktatás egy teljesen új témával köti le a nézőket. Bátran ajánlom.

3. A telhetetlen

A 2000-res évek gyermekeinek ismerős lehet a főszereplő Debbie Ryan, aki még a Jessie sorozatban szerepelt anno a Disney-csatornán. Patty - főhősnőnk, egy volt elhízott tinédzser, aki egészen 16 éves koráig láthatatlan volt, maximum néhány iskola társa gúnyolta ki a testsúlya miatt. Egészen addig, amíg a dühös Patty behúz egyet egy idegen férfinak, aki szintén a súlyát gúnyolja. Amire nem számított a főszereplő, hogy a férfi visszaüt, eltöri az állkapcsát, Patty így több hónapig tartó diétára van ítélve. Az ügyből bírósági tárgyalás lesz, amit egy szépségversenyekkel is foglalkozó, anyagi problémákkal küzdő ügyvéd vállal el, Robert, aki Patty kiszemeltje és mondhatni új legjobb barátja lesz. Patty a tárgyalásra nem egy elhízott tinédzser, hanem egy gyönyörű lány lesz, aki simán szépségversenyeket is nyerhetne. Persze erre Robert is felfigyel, és itt kezdődik a történet. Lesznek szerelmek, összetört szívek, gyilkosságok, és talán az is kiderül, hogy Patty nem csak szép, hanem kissé zűrzavaros is...

2. Stranger Things

Bevallom elég régóta ismerem ezt a sorozatot, mégsem keltette fel a figyelmemet, egészen pár hónappal ezelőttig. 4 fiatal kis sráccal kezdődik a történet, ami az  1980-as években játszódik.  Átlagos életük van, minden nap összeülnek, és estig a saját kitalált játékukat játszák. Csakhogy kiderül, ez a játék nem is játék, mikor az egyik barátjuk, Will rejtélyes körülmények között eltűnik. A kisfiút sehol se találják, halottnak hiszik, de anyja tudja, érzi hogy fia még életben van. Pár héttel később megtalálják Will holttestét, legalábbis úgy néz ki, mint Will holtteste. Kiderül egészen másról van szó. Ezidő alatt egy különleges képességekkel rendelkező lány megszökik az intézetéből. A Tizenegy nevet viselő lány találkozik a fiúkkal, és egy egészen érdekes, semmihez sem hasonlítható barátság és történet veszi kezdetét. Az elején talán unalmasnak tűnhet, de idő után nagyon beindul a sorozat.

1. A Hill-ház szelleme

Nálam azért kapta az első helyet ez a sorozat, mert imádom a horror sztorikat, de nem a megszokottakat. A Hill-házban nőtt fel egy 5 tagú testvérpár. A ház sok rejtélyt és elfedett történetet, érzelmet rejt, valamint a szellem, kísértet szó is egy teljesen más értelmet nyer. Sokszor nem a halottaktól kell tartanunk hanem az őket körülvevő múlttól. Végülis egy család életét láthatjuk, a gyerekek kiskorától kezdve felnőtt korukig. A történet több szálon fut, így nagyon kell figyelni, hogy ne maradjunk le semmiről. Testvéreket láthatunk, kik együtt nőttek fel, egy közös trauma érte őket, majd felnőttként teljesen más utat járnak, végül a régi házuk hozza őket újra össze, de nem feltétlen pozitív értelemben...

Ennyi lett volna ez a kis fejezet, tényleg bátran ajánlom ezeket a sorozatokat, mindben van valami nem megszokott, nem szokványos és pont ezért tetszenek. Az én figyelmem egyébként nehéz lekötni, de ezeknek a sorozatoknak sikerült. Sok jó, otthonülős filmezős estét kívánok nektek!

41

Az evés a testi és lelki állapotunkat meghatározhatja, ugyan úgy, mint a mozgás és az alvás is. Ezt két mechanizmus irányítja: az ún. élettani mechanizmus, valamint a lelki mechanizmus, melyet a társadalmi és kulturális közeg befolyásol. Ezek vannak befolyással az éhségérzet kialakulásában, az étvágy felkeltésénél és a jóllakottság érzet kialakulásakor.

A táplálkozásnak rövid és hosszútávú szabályozását különböztetjük meg. A rövid távú a hipotalamuszban történik, ugyanis itt található az éhség és teltségérzet központja. Ez persze még sok ingertől függ. A hosszútávú a zsírszöveg vastagságától és annak anyagcseréjétől függ. Ez kapcsolja be a szervezetünkben az ún. testsúlyszabályzót, azaz a szervezetünk megpróbálja az adott súlyt megtartani. Ez többé kevésbé össze is jön, persze mind tudjuk, vannak olyan időszakok, amikor fogyunk vagy hízunk. Ez nagyban függ a lelki állapotunktól is. Ez alapján jelenthetjük ki, hogy a táplálkozási zavarok gyakran jelentkeznek társadalmi, szociális körülmények függvényeként. Sok minden meghatározhat minket az evésben, lehet az vallás, hagyományok, a környezetünk, helyi szokások. Törekvések is irányítják a táplálkozást, ilyen pl. a gazdagabb országokban a hízásra való törekvés, ez egy tekintély náluk. Sok helyen pedig pont az ellentétje, a sovány, karcsú alak a divatos, és az ideál. Táplálkozási zavarok nem csak gyerekeknél és felnőtteknél jelentkezhetnek, hanem csecsemőknél is.

Az első jelek az ilyen zavaroknál a hízás és a fogyás. Vagy túlságosan sokat eszünk, sokszor egészségtelen ételekből, ezzel próbálva a bennünk lévő űrt (szorongás, hiányérzet, szeretetéhség, figyelemhiány) pótolni, vagy ellenkező esetben nem juttatunk elegendő táplálékot a szervezetünkbe, kórosan lefogyhatunk, ilyen betegség pl. az anorexia.

Az anorexia inkább az evés visszautasítását jelenti, mint az étvágy csökkenését. Ez legfőképp fiatal lányoknál és nőknél jelentkezik, a folyamatosan reklámokban szereplő női szépségideálok önbizalomhiányt és önutálatot vált ki a magukkal nem megelégedett nőknél. Ez a betegség 100 lányból 10-et tényleg megöl, a betegek nagyrésze nem ismeri el a betegsége súlyosságát, és még akkor is kövérnek látják magukat, ha már jóval az átlag testsúly alatt vannak.

A bulimiás beteg megfosztja és megtagadja magától az összes szeretetet más emberektől, miközben a szeretethiánytól szenved lelkileg. Ezt a szenvedését az evésbe folytja, mindent felfal, majd szégyenérzete és lelkiismeret furdalása lesz, és azzal bünteti magát, hogy mindent kihányjon.

Elhízásról akkor beszélünk, ha a testsúlyunk meghaladja az ideális testtömeg indexünk 20%-át. Az elhízás nagyon sok embert érint, és valljuk be, nem csak a genetikától függ. A mai ételek minősége is erősen befolyásolta az elhízásokat. Valamint a mozgás hiánya is az okozója ennek. Természetesen léteznek olyan betegségek, melyektől el lehet hízni, vagy nehezen lehet fogyni, és ezek a betegségek örökölhetőek is, így valamelyest állíthatjuk azt, hogy függ a genetikától. De a legfőbb okozói csak is mi leszünk, és az ételek, amiket megeszünk, az az élet, amelyet élünk. De amint azt már olvashattátok az előbb is, vannak különböző betegségek melyeknek a hízás a velejárója. Ezek a betegségek lehetnek fizikális és mentális betegségek is egyaránt, melyek öröklődhetnek családon belül. Persze az ilyen betegségek kiterjedése függ a gazdasági helyzettől is, amibe egy ember beleszületik. Ezért van az, hogy egy gazdagabb országban, mint pl. Amerika egyes részein jóval nagyobb az elhízás aránya, mint pl. egy szegényebb kontinensen, Afrikában. A stressz és a hormonok is közre játszhatnak ebben a folyamatban.

Ha ilyen betegséget tapasztalsz, keress fel egy jó étrendszakorvost, vagy pszichológust, kik segíthetnek meggyógyulni neked. Az étvágy zavarok komoly betegségek, akár halálos betegségek is lehetnek. Sok minden közrejátszik a kialakulásukkor, gyakori betegségek. De gyógyíthatóak. 

40

Szóval tegnap feltettem egy szavazást, hogy mi legyen a következő téma a blogban, mert őszintén szólva több dologról is tudtam volna írni, így gondoltam titeket kérdezlek. Nem lepődtem meg, hogy a lengyelországi abortuszos téma, amiről már írtam egy rövidebb fejezetben, és ott is leírtam, hogy nem igazán szeretnék belefolyni a politikába a munkahelyem miatt. De szerintem egy olyan téma, amit nem elég egy fél oldalon keresztül boncolgatni, így most itt van ez a fejezet, amelynek a végére még kiegészítésképp írok egy tragédiáról, ami nem rég történt velem, és ami magával vonz egy olyan témát, amiről szeretek és fogok is beszélni: a felelős állattartásról.

Szóval Lengyelország, USA, Magyarország, Egyiptom, Fehéroroszország és még vagy 25 ország kezdeményezte és írta alá azt a koalíciót, ami az abortuszt szigorítaná, vagy szüntetné be teljesen. Aki elolvasta az előző fejezetet, az tudja, hogy én nagyjából melyik oldalon vagyok és mit gondolok erről az egészről, de megközelíteném a másik oldalról is: vannak olyan országok, ahol a terhesség utolsó napjáig elvégezhető az abortusz, ilyen volt USA pár állama, és az egészséges, már teljesen életképes csecsemőknek a belsőszerveit adományozták oda rászorulóknak. Azért ez sem sokkal jobb, mint ami van ma Lengyelországban, ahol teljesen betiltották az egészet, még a megerőszakolásból fogant és a sérült magzatokat sem lehet elvetetni. Úgy hogy igazából ez tényleg nem egy fekete-fehér, jó-rossz téma.

Lehet sok mindent mondani az abortuszról, de igazából az első dolog az, hogy magánügy. Nem közügy. A világunk alapból sincs olyan helyzetben, ahová öröm lenne gyerekeket potyogtatni - bár ez egy személyes vélemény - a nőket ilyen jogtól megfosztani igazságtalan és nonszensz. Ha most ezzel a magzatok életét akarják menteni, arra azt mondom, segítsék a már megszületett és mélyszegénységben élő gyerekeket. Erre meg azt lehetne mondani, hogy aki mélyszegénységben él, az ne szüljön, és bárcsak ilyen könnyű lenne a helyzet, de nem az. Ugyanúgy születnek gyerekek, és talán néhány ilyen helyzetben lévő nőnek már a 10. gyerek után eszébe jutott, hogy van más lehetőség is, az abortusz. Neki talán ez lenne az egyetlen esélye. Ez az egyik verzió. Aztán persze vannak a mentálisan vagy fizikálisan sérült magzatok, kiknek a megszületés lehet hogy csak rosszabb lenne. Ki akar mentális fogyatékossággal születni, hogy egész életében a szülei ápolják, és ha azok meghalnak, bekerül egy helyre, ahol lehet hogy úgy fognak vele bánni, mint egy darab sz*rral? Vagy ki akar úgy születni, hogy valami testi rendellenessége van, ami miatt lehet kiközösítik majd, nem fog tudni munkát találni, se rendes életet élni? Arról nem is beszélve, hogy a sérült gyerekek egy része már a születése után meghal pár órával, nappal, az meg a szülőknek is csak egy felesleges kín végignézni. A megerőszakolt nők helyzetét még ide tenném, hiszen aki jártas egy kicsit is, az tudja hogy a sokk miatt a megerőszakolt nők nagy része teherbe esik, akár peteérése van éppen akkor, akár nincs. Ez már alapból egy olyan sérülés ezeknek a nőknek, hogy talán évekbe tellik, hogy meggyógyuljanak teljesen lelkileg, már ha meg tudnak. Tényleg egy ilyen nő alkalmas lenne az anyaságra? Szülés utáni depresszióról hallottunk már? Az ilyen esetekben ez lesz. Senkinek nem hiányzik se egy szülés utáni depresszió miatt meggyilkolt csecsemő, sem egy öngyilkos nő, kinek nem volt ideje a lelki sebeit kezelni, mert elfoglalta a terhesség, és az anyaság. Az meg a másik, hogy annak aki tegyük fel engem megerőszolna, inkább törölném ki minden emlékemet vele kapcsolatosan, mint hogy megszüljem a gyerekét.

Az utolsó verzió pedig magán a jogon alapul, hiszen jogunk van szülni, és nem szülni is, a testünk nem egy tenyészkanca teste, nem döntheti el senki helyettünk, nők helyett, hogy anyák legyünk e, vagy sem. Aki az akar lenni, nagyrészt az lesz. Aki nem akar az lenni, de valami miatt teherbe esik, legyen az felelőtlenség, vagy akármilyen ok, lehet az fogamzásgátló tabletta alatti teherbeesés is, mert ilyen is van, annak legyen lehetősége elvetetni a gyereket, és reméljük tanul a hibájából. Hiszen az abortusz fogamzásgátlóként való használata sem egy okos dolog, gondolok itt azokra akik már 10x-re mennek el küretre.

Magyarországon elvileg nem fogják bevezetni ezt, de lássuk csak a lengyel nők példáját. Tőlük egy jogot vettek el, természetesen férfiak. Nem hagyják magukat, de nem tudom, érni fog e bármit a több tízezer ember tiltakozása. Nem lennék a helyükben, az biztos.

Novák Katalin mondatára reagálnék még, ki azt mondta a témát megtárgyaló videókonferencia előtt amin részt vett, "a nők helyzetéről, lehetőségeiről, és jövőjéről lesz szó, hogy ne kelljen az anyaság és a karrier között választaniuk"

Sajnos a nőknek nagyrészt igenis kell választani a karrier és az anyaság között. Legtöbben az anyaságot választják, és ritka az a nő, aki 2-3 gyerek mellett is tudja építgetni a karrierjét, sajnos a legtöbb nő alapból feladja a karrierjét, hiszen nem is könnyű gyerekek mellett karriert építeni. Sok nőnek alapból nem olyan fontos a karrierje, hiszen már a jövőképük az anyaság és a háztartás vezetése, ami szívük joguk, viszont

ne ítéljük el azokat a nőket, akik valami többre vágynak ennél. Én is akarok jó karriert, bár a létrán felfelé haladásban az is segít, hogy a jelenlegi gondolkodásommal nem akarok gyereket, de szerintem alapból ezt a kettőt külön kéne választani.

Igaz, hogy a gyerek születése után a legtöbb nő otthon marad, a férfi dolgozik, így alapból az ő lehetőse lesz a karrierépítés, a nőket mintha láthatatlanul meg is fosztottuk volna ettől a lehetőségtől, és sok nőt ez nem is érdekli, el vannak mint a befőtt. Ez azért van mert a társadalom ezt is a nőktől várja el. Persze bizonyos ideig egyetértek azzal, hogy a csecsemőnek szüksége van az anyjára, de pl. pont jól jön a nem régen történt online oktatás is, kíváncsi lennék hány apuka mondott fel, hogy otthon maradjon a gyerekkel, amíg anyu dolgozik. Hát nem sok szerintem. Ezzel szemben nők ezrei veszítették el a munkahelyüket, mert alap hogy ők nem dolgoznak, és ők vannak otthon a tök mindegy hány éves gyerekkel.

A karrier nem férfi dolog. Nem női dolog. Sokan utálják a karrierista nőket, de hányan a karrierista férfiakat? Hiszen valaki az anyaságot választja így is úgy is, a legtöbb nő akar gyereket, ennyi, de az a pár aki nem, az miért ne építhetne karriert? Anyagilag függni valakitől nem jó. És kedves nőtársaim az, hogy ti otthon maradtok, akár önszántatokból, akár mert muszáj volt, és a párotok keresi a pénzt, az azt jelenti, hogy tőle függetek anyagilag. Ez pedig mit jelent sok férfi szemében? - tisztelet a kivételnek - az én pénzem, az van, amit én mondok, és igazából kuss a neved. De ehhez amúgy az is elég, hogy ha a nő kevesebbet keres, már pedig ez a legtöbb helyen így van sajnos.

Ezért én mindig arra buzdítok mindenkit akit ismerek, hogy álmodjon nagyot, és ha akar gyerekeket, se tegye félre a karrierjét, az egzisztenciáját.

De igazából már nagyon eljöttünk egy másik téma felé, de nem baj hiszen ez is hozzáfűződik a témához.

Amiről még írni akartam ebben a fejezetben, az egy számomra nagyon szomorú dolog. A párom papájánál 5 cica volt, most már csak 4. Egy kivételével, aki vadabb, nem tudjuk miért, mind a 4 cica egy szeretnivaló, külön személyiséggel rendelkező állat. Bár úgy hivatalosan nem az én macskáim még, de másfél év alatt nagyon sokat, szinten minden nap láttam őket, gondoztam őket, fogalkoztam velük, hogy már bátran nevezem az én cicáimnak is őket.

Falu helyen a macska fogyóeszköz, és ennek nem így kéne lennie. Városban már talán jobb a helyzet, de faluba az emberek még mindig nem hallottak a benti tartás, vagy kinti tartás esetén a macskakerítés fogalmáról, az ivartalanításról, az oltásokról, a féreghajtásról, a chipről, stbstbstb... Ezért minden évben mikor a huszadjára teherbe ejtett nőstény macskák fialnak, számítani lehet a fele állomány külön okokból való elpusztulására is. Egyet elüt az autó, másik kettőt megfogja a kutya, negyedik fogzásban pusztul el, valamelyik azért, mert nincs elég csöcse az anyamacskának, és van az a 3-4 aki túléli, kik talán megérik a felnőttkort, elkezdenek szaporodni, és az egész kezdődik előről.

Ezért én hónapokig tervezgettem, állatbarát albérleteket kerestem, és hiába mondták sokan, hogy hagyjam a macskákat a francba, mert "nem ér annyit, hogy emiatt ne költözzek". De. Ér. Nekem mindent megérnek a cicák. És lám a jóistent, a jó szerencsémet, találtam egy nagyon jó állapotú, megfizethető albérletet. Állatbarát! Szemeim 1 teljes napig csillogtak az örömtől, mikor is megtudtam, hogy szeretett másfél éves kandúrkámat, Szürkét, a ciánszemű oroszkék macskámat elütötte az autó. A kocsis meg sem állt, hajtott tovább, mert itt ennyit ér egy macska élete.

A cicák a papánál kinti-benti tartásúak voltak, egyébként amíg meg nem ismertem a barátom és a papát addig be sem voltak engedve, de hát mindegy. A Szürke egyébként okos macska volt, az utcánk pedig nem egy forgalmas utca, de hirtelen és gyorsan fordult be az autó, a baj pedig pár mp alatt megtörtént.

Senki ne jöjjön nekem azzal, hogy egy csak egy macska volt, mert számomra ő egy családtag volt. Őszintén könny szökik a szemembe még napok után is, ha erre a témára gondolok. Teljesen elfog a szomorúság. Mert én ismertem őt. Szürke egy nagyon okos, barátságos és szeretnivaló macska volt, aki rendkívül jól vadászott, sőt, ő volt a legjobb vadász és szerintem a legszebb külsővel megáldott mind közül. Kandúr macska létére nem bántotta az új cicánkat se, aki ugyebár kölyök és sok kandúr, mint pl a Csudink is nem viselte el az első pár napban Eperkét, de Szürke meglepő gondossággal foglalkozott a kislánnyal, játszott vele, nem bántotta sose. Az idegenekkel is mindig barátságos, bújós volt az első perctől kezdve. Ezért is fáj a halála. Mert értelmetlen volt. Élhetett volna még 15-20 évet is, csak azt a másfél hetet bírta volna ki a költözésünkig. De a sors máshogy akarta, és talán okkal is...

Felelős állattartás? Hol kezdődik? Hívhatjuk felelős állattartónak aki csupán jól megeteti, megszeretgeti az állatait, de a megfelelő orvosi szükségleteit nem elégíti ki? Hívhatjuk felelős állattartónak azt, aki elmondása szerint szereti a macskáit, kutyáit, de ha valamelyik idő előtt balesetben elpusztul, legyint rá, mert lesz majd másik, és ez csak egy állat volt?

Nem fogom leírni mit gondolok felelősségteljes állattartás belül, mert egyszer már leírtam ezt, ahogy azt is, hogy egy kutyát és egy macskát nem lehet összehasonlítani. A kutya tanítható, a macska max szelidíthető. A kutya ha normálisan van nevelve, nem szökik el nagyrészt, de a macska csavarog, sérüléseket szerez, és párzásidényben ha kandúr, főleg, összeverekszik minden másik ivaros kandúrral, a nőstények vergődnek, és 2-3x is ellhetnek egy idény alatt. Ezek a születések adják ma hazánk kóbor macska állományának a 70%-át.

Egy állat életen nem ennyit ér. Egy állat élete valakik számára sokkal többet ér, mint azt gondolnánk. De nem tudunk páran sokat tenni, ha több száz és ezer ember meg sz*rik rá...

Nyugodj békében, Szürke. Nagyon szerettelek, de tényleg :( még most is... és nagyon hiányzol, és sajnálom hogy nem tudtam/tudtunk rád jobban vigyázni... Örökké emlékezni fogok rád. A költözés után a testvéreid mind ivartalanítva, oltva, féreghajtva, bolhaírtózva lesznek, és egészséges, hosszú életet fognak élni benti cicaként. Sajnálom hogy ez neked nem adatott meg, és csak őszintén remélni tudom, hogy eddigi életed boldoggá tudtam tenni.

39

Mint azt már nagyon sok helyen olvashattátok, Amerikában és Európában több országban is az abortusz szigorítása vagy teljes betiltása miatt tüntetnek az emberek. A nők. Ilyen pl. Lengyelország. Magyarország is támogatja ezt.

Semmiféleképpen nem szeretnék átmenni politikai témákra, csak személyes véleményt alkotva magyarázom el, milyen pozitív és negatív következményei lennének egy ilyen törvény behozásának.

Gondolom pozitív hatásnak méri fel a kormány a születésszámok növekedését és a keresztény kultúra terjeszkedését.

Viszont akárhogy is nézzük, sokkal több negatív vonzatot hoz magával ez a rendelkezés.

A nőket ezzel most meg akarják fosztani egy jogtól, és férfiak szeretnének rendelkezni nők teste felett. Mi lett itt újra? Visszajön a sötét középkor? Újra ki kell vívjuk az egyenjogúságot? Hangot kell adnunk az akaratunknak, és annak, hogy ne nyomjanak el bennünket, nőket? Ha ez kell, senki se féljen, meg tesszük. De annak csúnya vége lesz. A testünk felett mi rendelkezünk.

És igazából ennyi lenne ez a téma, mint írtam, nem akartam politikai hangvételre átmenni semmiképp, mert még én is kíváncsian várom, mi lesz ennek a végkifejlete.

És kérésre - mesélem el még Eper történetét a mai fejezetben, akit körülbelül másfél hete mentettem. Sajnos anyját elütötte az autó, összes testvére éhenpusztult, egyedül ő élte túl. A kis túlélőm. Eper egészséges nőstény cica, még fiatal, baba. Belegondolva ha én nem sietek a segítségére, már ő is elpusztult volna valószínűleg, mert olyan helyre volt beszorulva, ahonnan nem tudott volna egyedül kijönni.

Ehhez kapcsolódóan hívom fel mindenki figyelmét arra, hogy bármilyen élőlénynek segíteni tudsz, ne hagyd cserben. Főleg macskáknál, hatalmas a túlszaporulat, nem győzik az állatvédők az ivartalanítást népszerűsíteni, hogy elkerülhessük és lecsökkenthessük az ilyen esetek számát.

Felemelő érzés, amikor valakit megmentesz, és egy sokkal jobb sorsot biztosítasz neki, mint amilyen lett volna neki nélküled. Engem mindig boldoggá tesz, ha ebbe belegondolok. Persze ilyenkor eszembe jutnak azok az állatok, és persze emberek is, kiknek nem jutott segítség.

Eperkére nagyon fogok vigyázni.

38

Rengeteg problémánk van a világban, sok már olyan szintre nőtte ki magát, hogy talán meg sem lehet oldani. Egy ilyen problémáról fogok ma írni.

Antibiotikum rezisztencia. Ma már évente 700.000 ezer ember életét követeli, de ha nem próbálunk tenni valamit ellene, nem próbáljuk megszüntetni a gond forrásait, 2050-re több mint 10 millió emberéletet fog követelni, ami több mint a rákos megbetegedések elhalálozásainak száma.

De mi is ez? Mit takar az antibiotikum rezisztencia?

Antibiotikum-ellenállás (vagy -rezisztencia) a baktériumok azon tulajdonsága, hogy az antibiotikumok károsító hatására nem vagy csak kevéssé érzékenyek. Egyes mikrobákra sosem voltak hatással a különféle antibiotikumok (természetes vagy elsődleges ellenállás), míg más baktériumok a természetes kiválasztódás következtében válnak ellenállóvá a gyógyszerekkel szemben (szerzett vagy másodlagos ellenállás). Ez utóbbi jelenség csöppet sem számít ritkaságnak; a kórokozók és a gyógyszer gyártók között folyamatos verseny zajlik. Az úgynevezett kórházi fertőzések kórokozói különösen hírhedtek nagyfokú ellenállásukról; az általuk okozott betegségek nehezen kezelhetők, hiszen a leggyakrabban használt gyógyszerek hatástalanok rájuk nézve.

A szerzett rezisztencia alapja a mutáció: a megváltozott gén megváltozott fehérjét kódol, mely különféle módszerekkel végső soron az antibiotikum hatástalanságát okozza. A mutáns baktérium egyrészt továbbörökíti ellenálló-képességét az utódjainak, másrészt lehetőség van a baktériumok közötti horizontális génátvitelre is. (Wikipédia)

Mitől is alakul ez ki?

Elsősorban, mint ahogy azt a nevéből is ki lehet szűrni, az antibiotikum okozza, azaz az antibiotikum helytelen, vagy túlzott fogyasztása. Az orvosok sok esetben egy egyszerű megfázásra is már antibiotikumot adnak, (pedig a megfázásra mindenfajta antibiotikum hatástalan) ami ahhoz vezet, hogy az ember szervezete kevésbé ellenállóbb, a vírusok/baktériumok pedig egyre ellenállóbbak lesznek.

A másik ok az állatok gyógyszereztetése. A világon gyártott antibiotikumok 80%-át állatfarmok vásárolják fel, azzal a céllal, hogy a sokszor minősíthetetlen körülmények között tartott állatok

• ne pusztuljanak el, ne szedjenek össze mindenféle gennyet
• gyorsabban nőjenek, így idő előtt sokkal hamarabb le lehessen vágni őket (lásd: egy csirkének kb. 2 hete van, miközben normális esetben több hónap, mire megnő)

Természetesen ezeket a húsokat még fel is vizezik, hogy minél nagyobbnak tűnjenek, majd mi ezt megesszük.

Ez az egész probléma olyannyira elsúlyosbodhat, hogy pár 10 éven belül egy egyszerű foghúzás is akár halálos kimenetellel járhat, a húgyúti fertőzések, sok-sok más betegséggel együtt kezelhetetlenné válnak, (már ma is léteznek olyan betegségek, melyekre nem jó egy antibiotikum sem), a vírusok mutálódnak, megerősödnek, és mint írtam is már, de leírom még egyszer: évente 10 millió emberéletet követel majd.

Az EU 1999 óta 1,3 milliárd eurót fektetett az antimikrobiális rezisztencia kutatásába, de az egyre több ellenálló kórokozó miatt az EP-képviselők további lépéseket sürgetnek.

Mit tehet az EP?

Az antimikrobiális rezisztencia elleni uniós fellépésre válaszul Karin Kadenbach (szocialista, osztrák) saját kezdeményezésű jelentését szeptember 12-én fogadta el a Parlament plenáris ülése. Ebben az EP-képviselők:

• Hangsúlyozzák, hogy itt is az "Egy Föld egy egészségügy" megközelítésnek kell érvényesülnie, hiszen az emberi és állati egészségügy valamint a környezet szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a kórokozók állatról emberre, emberről állatra vándorolhatnak.
• Kiemelik az antimikrobiális szerek helyes és körültekintő használatának fontosságát, felszólítanak az embereknek és az állatoknak adott antibiotikumok kereskedelmének szigorítására, valamint az illegális kereskedelem visszaszorítására.
• Új szerek kifejlesztését kérik, mivel az antimikrobiális szerek fejlesztése és kutatása jelentősen lelassult az elmúlt húsz évben.
• Olcsóbban, széles körben elérhetővé tennék az olyan gyors diagnózisteszteket, amellyel már egy háziorvosi rendelés alatt is megállapítható, hogy bakteriális vagy vírusos fertőzéssel állnak szemben.
• Tájékoztató kampányokat javasolnak, amelyben egyrészt a megelőzésre és a higiéniára hívnák fel a figyelmet, másrészt tudatosítanák a túlzott gyógyszerszedés és az öngyógyítás kockázatait.

Nagyon sok betegséget egyébként pont az okoz, hogy megesszük a szét gyógyszerezett húst, az immunrendszerünket ez rettentően legyengíti.

Szigorítani kéne a húsipar állattartási körülményeit, nem kéne folyamatosan, születésüktől kezdve gyógyszerezni az állatokat, és az orvosoknak sem kéne minden szaros betegségre antibiotikumot felírni. Talán így lelassíthatnánk a problémát, még ha megállítani nem is lehet.

37

A tegnapi Instagram és Snapchet story-ba kitett videóban egy engem felháborító témáról beszéltem, de nem mondtam el mindent róla, ezért írom le ide.

#meseorszagmindenkie

A mesekönyvek fontos részei a gyerekkornak, én is emlékszem, hogy édesanyám olvasott nekem ebből-abból még régebben. A történetek majdnem mindig ugyanazok: királylány, király találkoznak, szerelmesek lesznek, ott vannak a híres mesék is, mint a Hófehérke és a hét törpe, a Csipkerózsika stb. Ezek mind szép mesék, amikre sokáig fognak emlékezni az emberek. Nos, a Meseország Mindenkié írói úgy gondolták, ideje lenne egy új fajta mesekönyvet írni, amely olyan történetekkel van tele, ami nem szokványos, nem olyan, mint a többi.

De miről is szól ez az egész? A közhittel ellentétben nem csak a homoszexualitásról írnak benne. Sok fontos témát érintenek, ami még mindig egy kicsit tabu az embereknek, elmennek mellette, nem foglalkoznak vele.

"Olvashatunk egy sok ezer éves, görög mitológiai történetet egy bántalmazó istenség elől menekülő, férfivá, majd madárrá változó nőről. Egy barna bőrű "Hófehérkéről, akinek értelemszerűen Avarbarna a neve, s akit saját apja akar megölni, de szerencsére a királyfi itt is megmenti. Egy kisbabáját elveszítő nő lélektani drámájáról. Hókirálynő-átiratban egy jéggé fagyasztott szívről és a szeretet erejéről. Egy örökbefogadásról. Óriásölő Margaret és Simon királyfi egymást támogató, egymást kiteljesítő gyönyörű szerelméről. Egy agancsokra vágyó őzsutáról, aki nem szereti, ha "sutának" nevezik. A lovaglást, vívást, vadászatot játékkészítésre cserélő királyfiról, akit elfogad és támogat ugyan a családja, de ő mégis inkább a cukrászműhelyt üzemeltető sárkánnyal és a férjhez menni nem akaró királylánnyal akar egy csapatot alkotni. Alkoholista apát gondozó, önmagát rejtegető, saját belső világába menekülő fiatal lányról. A természet apró csodáit láthatóvá tévő Hüvelyk Panna és a jószívű Klausz királyfi találkozásáról és házasságáról. Mélyszegénységben élőkön segíteni akaró, polgármesteri címre áhítozó lányról, aki végül sikerre viszi terveit. Egy imádnivaló háromfülű nyúlról, aki megmenti az erdőt a pusztulásról. Bántalmazó nevelőapától megszabaduló, kétgyermekes nőről. Depressziós, idős nagypapáról, akit az unokája szeretete, kíváncsisága hoz vissza az életbe. Nárcisztikus kapcsolatból kimenekülő feleségről. Káprázatos énektudással rendelkező, súlyosan bántalmazott, megalázott cigány Hamupipőkéről, aki bronz, ezüst és arany limuzinnal érkezik a bálba, ahol rabul ejti a házigazda szívét, de nem ez a legfontosabb a történetben. Végül verses meseként egy házasulandó királyfiról, akinek történetesen a feleségszemlére érkező húgát elkísérő hercegen akad meg a szeme." Boldizsár Ildikó

Dúró Dóra és társai arra hivatkozva darálták be a mesekönyvet, hogy az a meleg propagandát hirdeti, és ettől meg kell védeni a gyerekeket. De mitől kell megvédeni, kedves Dóra? A tisztánlátástól? Attól, hogy igen is tisztában legyenek azzal, hogy vannak melegek, transzneműek? A gyerekeket az elfogadásra kéne nevelni, de persze ez is csak egy személyes vélemény. Viszont a könyv, mint olvashattátok, nem csak ezt a témát érinti. Minden téma, kicsikét szomorkás, de valós eseményeket mutat be, melyek a minden napi életben is előfordulnak, sajnos túl sűrűn. Ha ezeknek a témáknak hátat fordítunk, az áldozatokat magukra hagyjuk. Mind lelki témákról beszélnek, és a lelki betegségek, mint már sokszor írtam, ugyanolyan súlyosak lehetnek, mint a testi betegségek, sőt, ez a kettő összefügg egymással és kihatással van egymásra.

Szomorú azt látni, hogy vannak olyan emberek, akik inkább beküldenék a gyerekeiket egy olyan világba, ahol az emberek elítélik, megvetik és kiközösítik a másságot, azt a fajta másságot, amely egyébként senkinek sem árt. Szomorú látni, hogy egy téma miatt, ami ugyebár a homoszexualitás, az emberek hátat fordítanak más nagyon fontos témáknak.

Ez a mesekönyv egy bátor tett volt ebben az országban, és minden elismerésem az íróknak, és remélem, sok szülő van már azon a szinten, ahol ezeket a történeteket bátran felmerik olvasni a gyerekeiknek, és arra ösztönzik őket, hogy legyenek egymással elfogadóak, és az embert a személye alapján ítéljék meg, ne a külseje, származása, szexualitása, és anyagi háttere alapján.

36

Több feminista magyar írót, bloggert, influenszert követek több közösségi platformon is. A mai témát már hetekkel ezelőtt el akartam kezdeni, de muszáj voltam össze szedni a gondolataimat a témával kapcsolatban.

#SLUTSHAMING. ("ribancszégyenítés"). Példát erre most nem hozok fel, hiszen ha kiemelném az egyik áldozatot, az véleményem szerint nem lenne igazságos a többi áldozattal szemben. Áldozatokból pedig van, és sajnos túl sok. Nap mint nap.

A női szerep ma már átfordult egy teljesen másik irányzatba, ami nem feltétlen rossz, sőt, én kifejezetten pozitívan élem meg, persze mindenkinek más erről a véleménye. Ma már nem szégyen, ha valaki nem megy férjhez, vagy ha nem szül gyereket, bár még így is sok a maradi gondolkodású ember. A nők ma már azt csinálhatnak, amit akarnak jogilag, de az már más tészta, hogy hogyan ítéli meg őket a társadalom, sokszor más nők! bizonyos témákkal kapcsolatban.

Az áldozathibáztatás még mindig jelen van társadalmunkban, még itt is, a "modern" Európában. Beszélhetnénk arról, hogy az arab államokban a nemi erőszak még mindig mindennapos, sokszor családon belüli, és nem a férfi a hibás a legtöbb esetben, hanem a nő. De Európa nem tartozik bele az arab államokba. Magyarország nem tartozik bele az arab államokba. De, sajnos még mindig az van hogy ha valaki nemi erőszak, lelki bántalmazás áldozata lesz, akkor gondolkodjon el magán: esetleg kurvásan öltözködött e? Kurvásan viselkedett e? Kiérdemelte e?

A #slutshaming-nek 2 verzióját különíteném el:

• Egy nő nemi erőszak áldozata lett. Tudjuk ez majdnem a legrosszabb, ami egy nővel előfordulhat, sokszor ki sem derül, ugyanis az áldozat (aki nem a férfi) önmagát hibáztatja. Jogilag ez természetesen büntetendő, de tegyünk fel néhány esetet:
• a nő kihívóan öltözködött az erőszak estéjén,
• részeg volt vagy be volt drogozva
• kihívóan viselkedett
• egyedül volt
• esetleg tudjuk róla azt is, hogy prostituált

Ha ezeket az érveket hozzuk fel, sokak számára már is megkérdőjelezhető a nőnek az áldozati szerepe. Mert minek öltözködött ribancosan? Minek volt részeg? Minek viselkedett kihívóan? Miért volt egyedül? Na meg a jó öreg "Ha valaki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák."

És ezt nem én találtam ki, nem egy hiszti, ez valós jelenség. Ezért azaz inkább ez ellen küzdenek sokan ma is.

Ugyanis, csak mert valaki kihívóan öltözködik, viselkedik, részeg, fiatal, egyedül van, nincs joga senkinek se megerőszakolni, vagy bántalmazni lelkileg - de ez ugye a 2. verzió. A jog talán az egyetlen dolog, ami kivétel nélkül mindenkit születésétől kezdve megillet. Lehet az AKÁRKI! A férfiak szexuális vágya nem egy nőkön érvényesíthető dolog. Nonszensz, hogy valaki a megerőszakolt nőket hibáztatná, legyen az ismert személy, celeb, pornósztár, prosti, vagy csak egy átlagos nő.

• A másik verzió az nem fizikai bántalmazás, de ugyanolyan fájdalmas lehet valakinek. Szerintem már majdnem minden nőt érte a "ribanc" vagy a "kurva" vád, (engem is) sokszor ok nélkül, olyan emberektől, sokszor más nőktől, akik nem is ismerik az illetőt akit lekurváztak. Mert simán oké ha lekurvázunk valakit, csak mert nem akar velünk ágyba bújni, vagy azért, mert ágyba bújt velünk, és mekkora kanok vagyunk hogy egy kis ribancot sikerült megfektetni, kurva lehet az is, aki kihívóan öltözködik, és az öltözet kihívóságát a lekurvázó személy saját személyes ízlése határozza meg. Kurva lehet, bárki, akit nem kedvelünk, akiről valamit hallottunk, és hahaha mekkora kurva, terjesszük is el róla, mekkora!

Emberek, ez nem oké. Nem oké lekurvázni valakit, még akkor sem ha az illető ténylegesen prostituált. A nők tárgyiasítása nem oké. Nem lesz valaki attól kurva, csak mert egy másik személy azt gondolja róla, hogy az. Lehet, hogy pl. mint nekem ez nem fájó pont, de valakinek meg az önbizalomhiányát okozza. Vagy az önutálatát. Tiszteljük egymást. Tiszteljük a nőket, hogy ők is tiszteljék magukat. Nők: mi pedig védjük meg egymást. Ez szerintem nagyon fontos téma, és keveset beszélünk róla.

#stopslutshaming

35

Ez a téma személyes hangvételű lesz, és előre látom, hogy sokan nem fognak velem egyetérteni, és nem is muszáj. A véleményemet, mint más fejezetekben is tényekkel fogom alátámasztani, hogy hiteles legyen.

Szóval Covid-19. Koronavírus. Több ezer/millió halálos áldozat, kötelező maszkviselés, óvintézkedések és pánik. Ez jellemezte eddig a 2020-as évünket.

Ma láttam Facebookon egy videót, amibe egy nő beszélt erről, és majdnem hogy az én gondolataimat fogalmazta meg az egész Korona-vírusos cuccról, ez a videó lesz a mai fejezet témája.

A Covid-19 nem egy vírust jelöl. Vírusok mindig is voltak, vannak, és lesznek is a bőrünkön, a beleinkben, belélegezzük őket. A Korona nem más, mint egy influenza-vírus. A Covid-19 egy programot jelöl, amit már évek óta tervezgetnek, és a célja, hogy jelentősen csökkentsék a világ népességének számát.

Már a politikusok is rájöttek arra, hogy ennyi embert nem lehet irányítani. Rájöttek, hogy ha egyre nő az emberi létszám, annál több pénzt és erőforrást kell befektetni. Ennyi emberrel már nem bírnak el.

A különböző új törvénykezésekkel, mint a felesleges maszkviselés, a fertőtlenítő szerek, ezekkel csak még jobban le akarják csökkenteni az amúgy is gyenge immunrendszerünk védekező képességét.

A Korona létezik, de nem veszélyesebb, mint már írtam, egy egyszerű influenzánál. Csak most lehetőségre kaptak a politikusok a terv végrehajtására. Az emberek annyira el vannak foglalva a minden napjaikkal, hogy észre sem veszik, valójában mi folyik körülöttük. Annyira vakok, és tudatlanok, hogy nem képesek észlelni. Félnek, és megszokták már, hogy helyettük gondolkodnak. A félelem és a csordaszellem hajtja őket. Mint a bárányokat. Mivel túlságosan kevés ember észleli a körülöttünk lévő történéseket, ezért, mint ahogy a videót készítő nő, én sem vagyok biztos abban, hogy ez a helyzet lesz a valaha jobb. Nézzünk szét a világban, és meg fogjuk látni, hogy nincs rendben semmi! Az emberek félnek, rettegnek, és az a kevés, aki nem, és aki ki mer állni, az tüntet. De a tüntetés mit sem fog érni.

A Korona vírus ugyanolyan, mint bármely más vírus, az immunrendszerünk védekező képessége határozza meg, hogy megbetegszünk e, vagy nem. Csak hogy az utóbbi évek során a legtöbb embernek úgy legyengítették az immunrendszerét a különböző gyógyszerekkel, az ételekben lévő káros vegyi anyagokkal, hogy már gyerekjáték a legkisebb betegséget is összeszednünk.

A különböző intézkedések mind arra szolgálnak, hogy még jobban megbetegítsék az amúgy is átlag beteg embert, akik különböző lelki és testi betegségekkel küzdenek nap, mint nap, akik egy mókuskerékben töltik le az életüket, dolgoznak, hogy ne haljanak éhen, a munka miatt fáradtak szellemileg, fizikailag, minden hogy és nincs idejük, sőt nincs kedvük se gondolkodni és ÉLNI se! Csak léteznek.

Nincs az a vírus, amit a határok lezárásával megállíthatunk. Ez egy vicc, amit józan emberi gondolkodással fel lehetne fogni, ha nem félnénk ennyire. Rengeteg baja és gondja van egy átlagembernek, az emberiségnek, magának, meg még több. Ez manipuláció. Előre eltervezték, és mi mosolyogva és vakon sétálunk bele a csapdába.

Az embereket eltávolítják egymástól, hogy az a maradék szeretet is, amit még nem ölt ki belőlünk a sok gond, az is eltűnjön. Félünk egymástól, félünk a vírustól, félünk a gyerekeinkért és a szüleinkért is.

A maszk által az agyad kevesebb oxigénhez jut, ami azt eredményezi, hogy kevesebbet és nehezebben is gondolkozol.

A fertőtlenítőszerek hatásosak lehetnek de nem minden nap ugyanis ha minden nap használjuk őket, idő után megölik az alap védekező mechanizmusunkat ami a bőrünkön van, ami azért rendeltett hogy megvédjen bennünket.

Vegyük észre emberek, mi folyik körülöttünk. Irányítanak minket, mint a bábokat és mi észre sem akarjuk venni, nem akarunk tenni ellene. Annyira megszoktuk már a sz*rt, hogy el sem hisszük, hogy lehetne jobb is.

Én csak remélni tudom, hogy nem hagyjuk ezt ennyiben és nem hagyjuk magunkat bárány módra manipulálni.

34

Sokat agyaltam, elkezdjem e ezt a témát. Nehéz téma, és nehéz megmagyarázni. Nem is értem teljesen. Amit meg nem értesz, arról nem lehet teljes és tiszta véleményed. De azért megpróbálom.

Ez a téma már egyszer szerepelt, de most egy teljesen más oldalról közelítem meg.

A harmadik szem témája már évek óta foglalkoztat, és hiszek is benne, hogy létezik.

Talán az előző ehhez hasonló fejezetben már leírtam, de most egy kis emlékeztetésképpen említsük ebbe bele mi is az a harmadik szem valójában.

A harmadik szem (más néven a belső szem) egy misztikus metafizikai és ezoterikus fogalom utalva arra a láthatatlan szemre, amely a nem fizikai érzékelésért felelős. (Wikipédia)

A harmadik szem több vallásban szerepel, mint például a hindu és a buddhizmusban, ott is inkább az irodalomban. A csakrákról is írtam már, nos a kundalini-jógában a 7 csakra közül a harmadik szem a hatodik.

A leírások alapján a homlok közepén helyezkedik el, ezt a harmadik szemmel való látás gyakorlása közben érezhetjük is, és a magasabb szintű tudattal áll kapcsolatban. Belátást ad olyan dolgok közé, melyet a józanész lekorlátoz, olyan dolgok közé, melyet az ember nem ért. Én ezt úgy is magyaráznám, hogy amikor a harmadik szemed használod, kapcsolatot létesítesz a magasabb éneddel, az őrangyaloddal. Saját vélemény szerint egyáltalán nem mindenki születik harmadik szemmel, mint már kapott adottsággal, és valaki talán több élet múlva sem fogja használni, vagy egyáltalán tudni erről a témáról. Vagy, mint a szellemek látása ez is csak csecsemő korban van jelen, pár éves korig, aztán elveszítjük. Az viszont talán lehetséges, hogy bizonyos fejlődés után megnyitjuk a harmadik szemünket.

A mai világ eljutott arra a fejlettségre, amikor a szemeinket folyamat fárasztjuk, roncsoljuk a telefon vagy laptop képernyővel. Egy rohanó világban élünk, ahol az embereknek nincs ideje látni, csak néznek. Van szemünk, mégsem használjuk ki teljesen. Az emberek elfelejtik, hogy ez csupán egy fizikai valóság, a dolgok, amiket megérintünk vagy látunk, hallunk, azok mind ebben a fizikai valóságon belül léteznek és így dekódoljuk őket. De ez nem csupán az egyetlen valóság, amit fel tudunk fogni, és amiben létezünk, csak ezt elfelejtjük, nem foglalkozunk vele.

Ennek az egész látásnak 3 fázisa, "szintje" van.

• Alapfokú látás: foltok, színek látása. A betegséget képes behatárolni, az illető személy ottlététől függetlenül. Információt is tud szerezni, de ez nem minden esetben sikerül.
• Középfokú látás: ezzel a tudással egyre több ember rendelkezik. Ez a látás fokozatosan alakul ki. Ezen látók közel olyan képességekkel rendelkeznek mint a ,,tisztán látók". Tisztán látják a szerveket, esetleg részletezni tudják, és már le tudnak informálni néhány dolgot.
• Tisztán látás: csak kevés ember rendelkezik ezzel. A harmadik szem látását ne tévesszük össze a látomásokkal és az aura látással! Az aura látás egyik foka a harmadik szem látásnak.

Aki ún. látó, rengeteg dologra képes a harmadik szemmel, pl. belelát az emberekbe, észreveszi a betegségeket, megérzés és ösztön szerint, képes megérezni a gondolatokat vagy akár hallani is, kommunikálhat a szellemvilággal, mely gondolati képeken át történik, beszélhet a növények és az állatok nyelvén, megértheti őket, vagy kommunikálhat a belső vezetőkkel is. Tisztában lehet a múlttal, a jövővel.

A harmadik szem a lelki valóságunk része, és aki átélte, annak bizonyíték arra, hogy van élet a halál után, és mindig van felsőbb szintű tudás. Én nem vagyok vallásos, de állítólag magának Jézusnak is megvolt ez a képessége.

Ha érdekel ez a téma, talán bátran írhatom hogy nem rossz úton haladsz. Az életedben ezek a spirituális dolgok változásokat fognak hozni, jeleket fogsz kapni. Annak is vannak jelei, ha a harmadik szemed kezd "megnyílni" és képességet kaptál használni is.

• Az első jele annak, hogy kinyílt a harmadik szemed, hogy talán észre sem vetted rögtön, de változások vannak az életedben. Máshogy látod a színeket, a napfényt, minden tisztábban látsz (ezt értheted szó szerint és nem szó szerint is), az illatokat, szagokat is máshogy érzed. Ez talán egy kis pánikot válthat ki belőled, de a harmadik szemed nem véletlen kezdett el nyílni, meg volt rá az ok, ahogy mindenre meg van. Talán tudatosan nem is, de tudat alatt tudtad hogy ez lesz, és felkészültél rá, szóval nincs miért aggódnod.
• Az álmaid intenzívek, furcsák, talán az is előfordult már veled hogy néhány dolgot előre megálmodtál. Az emlékek a felkelés után megmaradnak, és erős, furcsa érzést váltanak ki belőled. Ezekkel az álmokkal a telepatikus képességed is megerősödik, belső intuíciókat tapasztalsz, és egyre jobban meg is érted őket. Talán ez sok nyugtalan alváshoz vezethet, amit nehéz megszokni, de idő után mindent megfogsz érteni, mi miért történt veled, az álmaidban vagy a valóságban, ebben biztos lehetsz.
• Egészen más lesz a véleményed a fizikai valóságról. Talán túl sivárnak, és gonosznak hiszed, amelyre leszületni nem is érte meg, a sok inger ami ér, és az egyre több tudás néha megkeserítheti az ember életét, erre van a mondás: minél tudatlanabb valaki, annál könnyebben tud boldog lenni.
• A kapcsolataid megváltoznak, méghozzá drámaian. Embereket veszítesz el, és kapsz az életedbe, mert egyre tisztábban látod az emberek valódi mivoltát, és ha nem is rögtön, de idő után tudni fogod, mit akarsz, és emiatt lehet kevesebb barátod lesz, de akik megmaradnak azok igazak.

Ezek persze bekövetkezhető jelek, de ha tényleg működésbe lépett a harmadik szemed azt tudni fogod belül. A gyakorlás teszi a mestert, ez erre a dologra is igaz, ám tudnod kell, hogy nem mindenki van felkészülve lelkileg egy ilyen fajta sokkra. Nagyon kevés embernek adatik meg az, hogy teljesen használni tudják ezt a képességet, és ez teljesen más dolog, mint amivel eddig találkoztál. De ha megvan a képességed, akkor ne hanyagold el, mert sok dologtól foszthatod meg saját magad. Ez az egész a lelki fejlődésedhez is sokat hozzárak.

33

Nem rég több magyar szervezet, cég is kitette az LMBTQ-t támogató szivárvány zászlót. Végre láthattam olyan magyar politikust, amely nem homofób, és nem csak a szegény keresztény vallásos emberek lelkére gondol, hanem másokéra is.

Ez hatalmas felháborodást keltett. Korlátolt, berögzült emberek tucatjai mentek vérben izzó szemekkel letépdesni a zászlót, mert ők nem akarnak egy ilyen világban élni, és nem akarják, hogy a szent és sérthetetlen gyerekeik ezt lássák.

Inkább felnevelik őket egy olyan világban, ahol másnak fáj a te másságod. Ahol, ha egy kicsit különbözöl, tuti beteg vagy.

Egy ilyen világban akarunk élni? Ahol a rosszindulatú selejt emberek döntik el, hogy a szexualitásban mi a normális? Egy olyan világban, ahol az emberek még arra is dühösen reagálnak, hogy egy kizárólag LMBTQ embereknek nyílt szórakozóhely létezik? Ahol más vallása miatt neked kell magad szarul érezned?

"Az emberek Ádámból és Évából lettek, nem Ádámból és Ádámból." Nos, amelyik vallásban bűn egy olyan dolog, amiről valaki nem tehet, annak semmi köze Istenhez. Bocsánat, de ez van.

Egy olyan világban szeretnék élni, ahol nem bántunk senkit, csak mert leszbikus, vagy meleg, vagy transz, de igen is megállítjuk a felesleges rosszindulatúságot, a homofóbiát, a rasszizmust...

Egy olyan világban, ahol a nők nem csak attól nők, hogy főznek, mosnak és gyerekeket nevelnek, és a férfiak pedig nem csak attól férfiak hogy meccset néznek sör ivászat közben.

A liberalizmus híve vagyok. A tradíció csupán halott emberektől való nyomás.

32

Mindenkinek vannak álmai, céljai. Ezekért a célokért sokszor keményen meg kell dolgozni, és ez egyáltalán nem baj. Az viszont néha letörheti az ember lelkesedését, amikor úgy érzi, szétdolgozza magát, bele ad mindent, mégsem jönnek össze a dolgok.

A mai téma arról szól, hogy hogyan könnyítsük meg magunknak a dolgokat, először fejben, aztán a valóságban.

Én hiszek a vonzás törvényében. De nem csak a fizikai világban, ugyanis minden így működik. Az emberek is vonzzák egymást, szituációkat, sikereket, vagy sikertelenséget, sokszor úgy, hogy észre sem veszik, hogy ezt bevonzzák. Akár hiszitek, akár nem, de minden azon múlik, hogy hogyan állunk hozzá a dolgokhoz, és mennyire vagyunk kitartóak. Nem arról beszélek, hogy ha pozitívan gondolkozol, már másnapra milliomos leszel, vagy meg lesz az álom melód, vagy bármi más, amit szeretnél, hanem arról, hogy igenis amiben hiszel, az idő után bekövetkezik. A hit erős dolog, sőt, talán a legerősebb, ezért van az, amit az egyik előző fejezetben leírtam, a hallállal kapcsolatban: sok embernek a hitrendszere omlana össze, ha tudnánk, valójában mi van a halál után. Értelmetlenné tenné az életet sok ember számára. Ez van a hittel is, anélkül az élet értelmetlen. Akkor is hiszel valamiben, amikor nem hiszel semmiben sem, csak abban, amit látsz vagy bizonyított, hisz akkor ez a te hitrendszered. És a vonzás törvénye is így működik. A gondolataink, érzéseink és a hitünk határozzák meg az életünket, és néha észre sem vesszük.

Tegyük fel, rosszul keltél egy nap, és sok embernek, ha rossz a reggelje, akkor az egész napja rossz. De miért? Azért, mert annyi negatív gondolat fogalmazódott meg benne már felkelése után - és ezen persze nem is változtat, mert egész nap ilyen gondolatai vannak - hogy ez az egész napjára kihat. A negatív gondolatok miatt történnek vele negatív dolgok. Mert higgyétek el, ha ki mentek az utcára, és elkezdtek panaszkodni: "Jajj, de jó, hogy fúj a szél, már csak az lenne a legjobb, ha az eső is esne!' akkor bizony az eső elkezd esni. Mindenkinek lehetnek rossz napjai, és néha az embernek arra sincsen ereje, hogy ez ellen tenni próbáljon, velem is már volt olyan, hogy szenvedtem, de tenni nem akartam ellene... De amióta rájöttem, hogy ez mennyire kihatással van az egész életemre, minél kevesebbre próbálom szűkíteni az ilyen szenvedős napokat.

A gondolat az első, ami megfogalmazódik bennünk, és ami elindítja ezt az egész lavinát. Aztán jönnek az érzések. Ha negatív gondolataink vannak, akkor egyértelműen rossz lesz a kedvünk. Rossz érzések lesznek bennünk, és ez szintén nyitott kapu a szerencsétlenségek lavinájának elindítására. Nem tudunk semmi hasznosat csinálni, ha rossz a kedvünk, mert minden egyes kis rossz dolog utána még rosszabbá teszi, ez egy ördögi kör... Végül pedig úgy érünk haza, mint a mosott sz*r, az energiáinkat pedig úgy lehúztuk, igen, mi saját magunk, hogy azt az Isten se tudná felemelni. Az Isten nem, de mi igen!

Az érzések után, a hit az, ami összeömlik. Amikor már el se hiszed, hogy bármi jó dolog történhet veled azon a napon, azon a héten, vagy hónapban, évben, egész életedben. A hit pedig az egyik legerősebb érzés, mint írtam, és úgy működik, mint egy mágnes az univerzumunkban. A sok negatív gondolat, és érzés után már a hitrendszered is egy negatív, ön sajnáltató, önpusztító dologgá megy át, és ez az egyetlen biztos módja, hogy elrontsd az életedet.

Természetesen mindenkinek vannak olyan dolgok, amiket nem tud irányítani, így hát hiába vagy teljesen pozitív és életvidám, akkor is fognak olyan dolgok történni, amik letörhetnek téged. De a mai fejezet nem erről szól, mert ezek nem irányítható dolgok.

Az viszont, hogy hogyan vonzzál be magadnak jó dolgokat, a céljaidat, és az álmaidat, legyen az bármi, és hidd el, ilyen szempontból a határ a csillagos ég, az csak is te rajtad múlik. Hidd el, hogy sikeres lehetsz, és küzdj érte az életedben, de az első, ahol tenned kell érte, az az elméd.

Én már évek óta mondogatom, hogy igen is, gazdag leszek, meg lesz mindenem, amit szeretnék, és nem kell majd nélkülöznöm. Én ezt már évek óta hiszem, és a legelső munkahelyem az iskola befejezése után külföldön van, jó fizetéssel. Van egy szép lakás, ahol lakom, amit én fizetek, de az álmaim itt még nem értek véget, hiszen rengetek de tényleg, rengeteg tervem van.

Sokszor volt az életembe hogy azt hittem, nem lesz erőm felállni a padlóról, úgy leküldtek oda. Sok évnek kellett eltelnie, mire rájöttem, hogy engem senki sem küldött padlóra. Én magam taszítottam oda magam. Azzal, hogy sajnáltattam magam, másokat hibáztattam, nem néztem szembe a tényekkel. Azt hittem nincs erőm változtatni, pedig igazából csak elég akaratom és bátorságom nem volt.

Mostanában is történnek rossz dolgok, de ha visszavezetem a rossz napjaimat, minden ott kezdődött, hogy milyen dolgokat gondoltam, és éreztem, na meg hogy miben hittem. Ebben még nekem is van még mit fejlődni, viszont az alapokat már tudom, így eltudom kezdeni. Viszont sok ember nem tudja, úgyhogy a fejezet lényegére rátérve, itt vannak azok a dolgok, amelyek segítenek neked elérni a céljaidat, bármi legyen is az. És ne feledd: a határ a csillagos ég!

• Minden attól függ, hogy hogy fekszel le, és hogy kelsz fel, így minden elalvásod előtt gondolj arra, hogy miért is lehetsz hálás az életedben, hogy kiknek lehetsz hálás, és még csak eszedbe se jusson azokon az ezer éves dolgokon agyalni, amiket elrontottál az életedben. Kelj fel úgy, hogy ennek a napnak is lesz értelme, és nem ronthatja el senki, csak te.
• Zárd ki a lehúzó embereket az életedből.
• Legyenek céljaid, és tervezd meg, akár évekkel későbbre is, hogy hogyan fogod elérni őket. Gondolkozz ezeket órákon át, ha kell, és kérd meg az Istened, az univerzumot, a felső éned, vagy amiben hiszel, hogy segítsenek neked a céljaid elérésében.
• Tanuld meg: sosem más a hibás. Bármilyen rossz helyzetbe is kerültél, annak biztos volt előzménye, ami pedig a te rossz döntéseid voltak. Ne hibáztasd magad ezek miatt, hanem tanulj belőlük.
• Kitartás, kitartás, kitartás. Az élet nem mindig egy habos torta, de ha kitartasz az mellett ami szerinted segít a célod elérésében, az meg fog fizetődni, ebben biztos vagyok. Lehet nem holnap, hanem csak évek múlva, de meg fog, és ez jusson az eszedbe mindig.
• Türelem rózsát terem, tartja a mondás. Meg kell tanulnod várni a dolgokra.
• Ne hagyd hogy elrontsák a kedved, az, hogy egy ember életunt és negatív, az nem a te hibád, nem a te dolgod. A megfelelő emberek nem fognak téged bántani, hanem csak felemelni.
• A jövődet és a jövőbeli éned a lehető legjobbnak képzeld el mindig.
• A lehetőségeidről se feledkezz meg, hiszen akárki mit mondd, és akármit hiszel, a lehetőségeid száma végtelen hosszú, csak ki kell nyitnod a szemed.
• Végül pedig: nem baj az, ha néha összezuhansz, sírj, ha kell, de mindig állítsd fel magad a padlóról. A padló csak egy átmeneti állapot legyen, de ne az örök helyed. Kerekedj felül magadon. Tudd, hogy minden, ami eddig történt, az azért volt, hogy hozzád rakjon, még ha te ezt eddig nem is veszed észre. Az utad egyenes, és bár vannak kisebb-nagyobb kitérők, a vége mindig csak rajtad múlik.

31

Piercingek, tetkók - több millió embernek van, valakinek tetszik, valaki meg egyenesen undorodik tőle. A mai fejezet témája ez lesz, tényekkel és saját véleménnyel vegyítve.

Sokan azt gondolják, hogy a tetkók és a piercingek csak nem rég jöttek divatba, pedig mindkettőnek több ezer éves múltja van.

Kezdem a piercinggel, mert abból több van nekem, mint tetkóból (3 pc-m, 2 tetkóm van), először egy kis történelem, a piercing története, jelentései, majd a fajtái, és azon belül a fájdalom skálák. Forrásként Wikipédiát, és hivatalos piercinges oldalakat használtam.

A piercing angol eredetű szó, magyar neve: testékszer. (a szó eredeti jelentése: 'áthatolás', így szigorú értelemben a percing az a lyuk, amibe az ékszert helyezik.) A testékszer nem a modern kor találmánya, több ősi kultúrában is megtalálhatjuk. A legelső ékszerek növényi és állati nyersanyagokból készültek, ezeket követték a sárgarézből és nemesfémből megmunkáltak. A természetes, készen talált alapanyagokat (csigák, kagylók) véséssel, karcolással tették még szebbé. Ma az ékszerek anyaga szövetbarát orvosi fém, titán, vagy anyagában színezett nióbium. Kialakításánál arra törekednek, hogy az ékszer bőr alatti részei egyforma vastagságúak legyenek, így jobban belesimulnak a testbe. A piercing viselését az embereknél különböző elvek indokolhatják, ezek lehetnek vallási, kulturális megfontolások, vagy mint manapság a nyugati világban elterjedt: egyszerűen csak testdíszek.

Az ősi ékszereknek nem csak díszítő funkciója volt, hanem kifejezte az egyén rangját, szerepét, vagy egy közösségbe való tartozását. A piercing megtalálható ázsiai, afrikai és ausztráliai népeknél; észak- és dél-amerikai indiánoknál egyaránt. Például alsó részén átfúrt fülkagylójukban nehezéket viselő, a kayan-kenyah népcsoporthoz tartozó nők Sarawak malajziai tartományban; észak- és dél-amerikai indiánok körében az átfúrt alsó és néha felső ajakba helyezett tányér alakú fa ék; számos fekete bőrű népcsoporthoz tartozó nő visel az orrában ezüst-, ébenfa- vagy bambuszpálcikát. Egyiptomban a királynők privilégiuma volt a köldökékszer, az ókori Rómában a férfiasságot jelképezte a mellbimbón átszúrt karika, XIV. Lajos korában a felsőbb osztályok hölgyeinek eleganciáját erősítette a mellékszer, a XX. század elejéig fülbevaló volt szokásos a kézművesek körében.

Etiópiában a nők alsó ajkát kislánykorukban átlyukasztják, aztán egy kis gallyat fűznek át rajta, amit egyre hosszabb darabok követnek egészen a házasságig, mikorra az ajkuk már teljesen kitágul. Egy másik fajta piercing a mali peul törzsnél alkalmazott füllyukasztás, mely során a fülkagylót teljes íve mentén apró ezüstgyűrűkkel, vagy pedig hatalmas aranyfüggőkkel díszítették. A függők a csábítás és a gazdagság jelképei voltak. Míg korábban többnyire a fül-, orr- és szájékszereket használták, addig ma nem nagyon van olyan testtájék, ahova nem lehetne "beszereltetni" egy bogyót, karikát. Egyre divatosabb a bőr alá beültetett, a seb gyógyulása után kidomborodó, mintát adó piercing is.

Nos, mint olvashatjátok, a piercing már nagyon rég óta létezik, de a különböző sztereotípiák miatt mai napig sok negatívum kering körülötte. Véleményem szerint mindenkinek a saját döntése hogy csináltat vagy nem csináltat, és az is saját döntés hogy hányat és milyet. Elítélni emiatt nem kell senkit se, csak mert szerinted nem szép, csúfít vagy éppen nem áll jól az embernek. J

A piercingeknek sok fajtája van, most azokat sorolom fel, és megemlítem hogy mennyire fájhatnak. (a fájdalom emberfüggő lehet)

Orrpiercing: orrpiercingek az orr cimpa részébe szúrt piercingeket nevezzük, melyek közül a nostril, azaz az egypontos ékszer a leggyakoribb. Ezen kívül behelyezhető még ide karika vagy patkó is. A gyógyulási ideje 3-6 hét. A cimpába szúrás semmiféleképpen nem lehet fájdalommentes, egy viszonylag vastag felületet szúrnak át, így 10/6-7-re tenném a fájdalom skálában. Mivel nekem is volt ilyen fajta piercingem, pont és patkó is, így személyesen is tudok nyilatkozni erről. Nekem eléggé fájt, főleg hogy nem is egyszer, hanem úgy 6-7x szúrattam, mert a pont mindig kijött és a lyuk beforrt fél nap alatt.

Septumpiercing: ez is az orrhoz kapcsolódik, csak a cimpa helyett az eközött lévő porcos részt szúrják át. Utókezelése és a gyógyulása is hosszabb emiatt, 4-6 hét. Jelenleg nekem is van septumom, így azt tudom mondani hogy ez volt eddig a legfájdalmasabb és legidőigényesebb piercingem az utókezelést illetően. 10/8-ra simán tenném a fájdalom skálában.

Bridge: ez az ékszer magyar megnevezése a híd, mely arra utal, hogy a piercing hídként köti össze a két szem vonalát átívelve az orrnyereg felett. Gyógyulási ideje 4-6 hét, 10/7 a fájdalom skálája, ugyanis itt is elég vastag bőrfelületet szúrnak át.

Szájpiercing: ezek közül az ékszerek közül is van több fajta, sőt, ahogy láttam elég sok, ilyen a snakebites, spiderbites, medusa, labret, angelbites, caninebites, cyberbite, ide tartozik még a cheek, ashley, lowbret, jestrum, és a monroe vagy másnéven klasszikus szépségpötty.. Nekem is van a számba piercing (bár pontosan nem tudom milyen, egyik oldalra tetettem be egy patkót, az inkább a snakebites-ra hasonlít) és fájdalom terén egyáltalán nem volt durva, 10/4-5. Gyógyulási idő is rövidebb, egy viszonylag puha bőrfelületet szúrnak át (kivéve a cheek-nél) így kb. 3 hét, vagy kevesebb.

Köldökpiercing: nők között a legkedveltebb piercing, mert jól takarható, elegáns és vad egyben. Nekem is van, így erről is tudok személyesen nyilatkozni. Gyógyulási ideje 1 hónap kb, max másfél, fájdalom skálában olyan 10/2 maximum. Be kell tartani néhány alapszabályt miután megcsináltattad, nem kádfürdőzhetsz, és vigyázz a deréknadrágokkal, mert ha bele akad az nem kellemes.

Szemöldökpiercing: a szemöldök piercingnek a szemöldök külső részébe, és ennek környezetébe szúrt piercingeket nevezzük. Gyógyulási ideje 6-8 hét, fájdalom skálában 10/5-öt adnék.

Microdermalpiercing: a microdermal vagy más néven dermal anchor piercing a test szinte bármely felületébe beültethető. Ez egy felületi piercing, mely nem igényli a testrész átszúrását. Gógyulási ideje 3-5 hét, fájdalom skálája testrészeként eltérő lehet.

Industrial piercing (Scaffold): az industrial piercing a fül két felső porcos részét összekötő ékszer, különböző szögekben szúrható. Gyógyulási ideje 4-8 hét, fájdalom skálában 10/5-6, a porc átszúrása fájdalmasabb, mint a bőr átszúrása, és kényesebb is.

Fülbelövés: a fülbevaló is piercingnek számít, így azt is betettem a listába. Minden olyan ékszer ide tartozik, amely a fül átszúrását érinti, legyen az fülcimpába vagy porcba. Gyógyulási ideje 4-8 hét, fájdalom skálában a cimpa 10/3-4, porc 10/5-6.

Mell piercing: a mell piercingnek a mellbimbóba illetve környezetébe szúrt piercingeket nevezzük. Gyógyulási ideje 6-8 hét, és eléggé fáj, olyan 10/7-8, főleg nőknek, mert nekünk ugye érzékenyebb a mellünk.

Nyelvfék piercing: a nyelvfék piercingnél a nyelv és a szájüreg alsó részét összekötő vékony hártyát szúrjuk át. Fájdalom skálában: szúráskor 10/4-5, de a gyógyulási idő közben jobban fáj, mint szúráskor. Gyógyulási idő: 3-5 hét.

Ínyfék piercing: az ínyfék piercing a szájüregben helyezkedik el a felső fogsor és a felső ajak között, smiley piercingnek is nevezik, mert kizárólag mosolygáskor látható. Fájdalom skálában 10/4, gyógyulási idő: 3-5 hét.

Intim piercing: az intim piercingnek sok fajtája ismert, a testrész több testtáján helyezkedhetnek el változatos módokon - leginkább a nemiszerveken. Ez a peircing leginkább nőknél népszerű. Fájdalom skálában 10/6-7, gyógyulási idő: 3-4 hét.

Tragus piercing: a tragus piercing a fülön lévő kisporcba helyezett piercing fajta megnevezése. Fájdalom skálában 10/5, gyógyulási idő: 4-8 hét.

Nyelvpiercing :nyelvpiercingnek nevezünk minden a nyelvbe behelyezett piercing fajtát. Ezek elhelyezkedhetnek a nyelv különböző pontjain, de a leggyakoribb a nyelvfék elé függőlegesen szúrt egyenes szárú ékszer. Az egyik legnagyobb kockázattal járó piercing, ugyanis ha rossz helyen szúrják, akár le is bénulhat a nyelv. A szúrás után minden esetben bedagad, így eléggé fájdalmas, szúráskor is (10/7-8) és a gyógyulási időben is.

Ezek lettek volna a piercingek fajtái. A piercingeknél az a jó, hogy több fajta ékszer létezik, és variálhatsz kedved szerint, tetszésedhez illően. Ami nagyon fontos, ha szuratni akarsz, vagy már szurattál:

• Soha ne szúrd ki magadnak! Rengeteg veszély - fertőzésveszély, vagy pl. a nyelvpiercingnél, amit írtam - ha rosszul szúrják, le is bénulhat a nyelv - fennáll, így a legpraktikusabb, ha elmész egy szakemberhez, ő tudni fogja, mit, és hova kell szúrni, megfelelően fertőtleníti a segédeszközöket és tanácsokkal lát el.
• A piercinget fertőtlenítsd a gyógyulási idő alatt minden nap akár többször is, ez megelőzheti az elfertőződést, ami nagyon fájdalmas is lehet, sőt, akár sebészeti beavatkozást is vonhat maga után - láttam már pár elhanyagolt piercinget, amely száradt genny és vér volt, bedagadt vadhússal, és nem volt valami szép látvány.
• Nem minden piercinget kell mozgatni, de amit kell, azt mozgasd, akkor is, ha kellemetlen, különben belenőhet a bőrbe.
• Először leginkább titánt vagy orvosi fémet használj, ugyanis lehet hogy allergiás reakciód lesz az ezüsttől, vagy a bizsutól, és az gyulladást eredményezhet.
• Legutolsó tanácsként, ami inkább személyes lesz: ne törődj azzal, hogy mit mondanak mások, ha azt mondják nem áll jól, vagy elcsúfít. Csak az számítson, hogy neked tetszik.

A peircingek után még a tetoválást szerettem volna betenni ebbe a fejezetbe, mint témát.

A tetoválás során az emberi vagy állati bőr pigmentálását változtatják meg a bőrrétegekbe vitt színezőanyagok segítségével a legkülönbözőbb célokkal, mint például a test díszítése, a törzsi hovatartozás jelzése, esetleg az azonosítás, mint például a kutyák fülébe tetovált szám esetén.

A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmia, korát kb. 5000 évesre becsülik. Bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve.

Egyiptomi agyagfigurákon látható pontsoros dísz az i. e. 4. évezredből. Thébai női múmián egyértelműen festéknyomokat találtak szintén az i. e. 4. évezredből. Hasonló korú mezopotámiai agyagszobrokon is tetoválás látható. A görög korban Hérodotosz feljegyzései szerint a trákoknál a tetoválás az előkelőség jele volt. Az i. e. 6. századból származik Aetius orvos leírása a tetoválás technikájáról. Leírása alapján a tetoválásra kijelölt területet először fertőtlenítő hatású növények levével mosták le, majd a formát tűvel böködték a bőrbe "amíg a katonának vére nem folyt", végül alaposan bedörzsölték a tintát, amihez hagymalébe kevert egyiptomi fenyő kérgét, rozsdát, gubacsot és kénsavat használtak.

Felderítőik azonosítására és rangjelzésük könnyebb azonosítása végett került a katonákra varrat. A rómaiaknál a bűnözőket és rabszolgákat jelölték meg bőrbe karcolt jelekkel. Galénosz római orvos feljegyezte hogyan távolította el egy felszabadított gladiátor tetoválását.

Római korból származó feljegyzések maradtak fent az asszírok, agatirszek, skótok, illetve piktek tetoválásairól. Ázsiai népeknél egyes kínai és vietnámi törzseknél az állatábrázolások voltak gyakoriak.

Japánban egy krónika említi a 720-as években arcon viselt vallási témájú tetoválások szokását. Még korábban a bűnözőket jelölték meg tetoválással a homlokukon. A ma ismert japán az egész testre kiterjedő színes tetoválás az 1700-as években alakult ki, mivel színes ruhát csak a királyi család hordhatott, a közemberek testüket színes tetoválással ékesítették.

Amerikai, afrikai és óceáni népeknél is gyakori volt a test díszítése bőrbe karcolt jelekkel. Az angol tattoo szó Tahiti tatu (nyomot hagyni) szóból ered. Az európai népeknél a tetoválás újbóli felfedezése egy Polinéziából Londonba hozott férfi által terjedt el az 1600-as években.

A 19. és 20. század elején illegális volt a tetoválás, elsősorban a börtönökben bűnözők között vált szokássá. Általánosan a kozmetikai tetoválások terjedtek el, a szemöldök, szájkontúr kiemelésére. Mára már minden korú és társadalmi állású embereknél találkozunk testdíszítéssel. Az első tetoválógépet 1891-ben Samuel O'Rilley szabadalmaztatta Thomas Alva Edison elektronikus tolla alapján. (Wikipédia)

A tetoválás is, mint a piercing - mint olvashatjátok - több ezer éves múltra tekint vissza. Az egyetlen különbség, és eléggé nagy különbség, hogy míg a piercinget ki lehet szedni, és a helye benő, a tetoválás örökre rajtad marad. Sokan félnek ettől a beavatkozástól, és jogosan: mi van, ha tényleg megbánod? Bár már vannak eltávolító műtétek, de ezek fájdalmas és drága műtétek. Az egyetlen tanácsom az lenne, hogy csak olyat varrass magadra, ami fontos neked. Aminek jelentése van, vagy amiről tudod, hogy 10 év múlva is tetszeni fog, és akkor is jól áll, ha a tested megváltozik - nagyon lefogy, vagy meghízik.

És befejezőként pedig azt írnám, hogy a te tested, azt csinálsz vele, amit akarsz. Ne hagyd, hogy bárki is megmondja, vagy befolyásoljon téged, rossz érzéseket keltsen benned az ízléseddel kapcsolatosan. Nem tetszik mindenkinek ugyanaz, ez tény, de ettől te még nem vagy kevesebb. Szurasd szét magad, ha akarod, tetováltasd szét magad, ha akarod, és csak az számítson, hogy neked tetszik. :)

30

Az előző téma sok embert érdekelt, sok nézője volt, így azt folytatnám, kevésbé személyes irányultság alapján.

A mai fejezetet az antinatalizmus azaz szépen, és magyarul a születésellenesség témájában folytatnám. Nem vallom magam kifejezetten antinatalista embernek, viszont sok dologgal egyetértek, amit ők képviselnek.

Mit is jelent az antinatalizmus?

A születésellenesség vagy antinatalizmus olyan filozófiai alapállás, amely negatív értéket tulajdonít a születésnek. A születésellenesek szerint az embernek tartózkodnia kell a szaporodástól, mivel az erkölcsileg rossz (sőt egyesek az összes érző lény szaporodását erkölcsileg rossznak tekintik). Ezt különféle érvekkel támasztják alá a tudományos és irodalmi munkákban. (Wikipédia)

Összefoglalva, az antinatalisták azt vallják, hogy mivel annyi ökológiai kárt okoztunk a természetben, és annyi faj halt ki miattunk, hogy az lenne a legjobb, ha az emberiség minél előbb kihalna. Kihalásunk ma már biztos, csak fel kell gyorsítani. Az ebben a fizikai testben lévő élet tele lesz szenvedésekkel, pl. betegségekkel, lelki fájdalmakkal, és bár az öröm is megtalálható, sokkal több a szenvedés. Így a meg nem született gyerekeknek is jobb, ha nem születnek meg. Összefoglalva ennyi, de hogy teljesen világos legyen a téma, egy a magyarnarancs oldalon megírt bejegyzésre is reagálnék.

"Az lenne a legjobb, ha eltűnnénk a Föld színéről"

Az egész antinatalista témát Raphael Samuel kavarta fel, amikor feljelentette a szüleit, hogy a beleegyezése nélkül hozták őt létre. Így akarta kifejezni: az ember sosem kérte ezt a szenvedéssel teli életet.

Sokan a klímakrízissel indokolják antinatalizmusukat: ők gyakran idézik az Oxfordi Egyetem tudósa, Sarah Harper nyilatkozatát arról, hogy a világszerte csökkenő nemzőképességet üdvözölnünk kellene, illetve a Lundi Egyetem kutatócsoportjának azon tanulmányát, amely szerint az ember azzal tehet legtöbbet a klímakrízis ellen, ha kevesebb gyereket vállal.

Ezzel egyébként teljesen egyetértek, szerintem a legtöbb gyereket nemző emberek lesznek végül a kihalásunk fő okozói. Ők a saját akaratukat, sőt, inkább ösztönüket rakják első helyre, nem foglalkozva a hatalmas ökológiai lábnyommal, amit létrehoznak ezzel.

Sőt, ha már a gyötrő emberi szenvedésre is kitérünk, ezt az előző fejezetben is saját véleményként említettem, hogy az ember lánya/fia nagyvalószínűséggel nem fog szupergazdag családba kerülni, és mindössze pár célja lesz az életében: iskolát kijárni, dolgozni, minél több pénzt keresni, hogy ne halljon éhen, majd nyugdíjba vonulni (ha egyáltalán lesz nyugdíj) és meghalni. Ez az átlag emberi élet, közötte kisebb nagyobb örömökkel, szomorúsággal. Most úgy őszintén: ki akar egész életébe dolgozni? Senki. Még is ezt kell csinálnunk. Ki akar szenvedni? Senki. Még is szenvedünk. Ha pedig gyermeket vállalunk, a gyermeket ebbe rakjuk bele. Persze sokan mondják, ez mind felfogás kérdése, és ez igaz is, mert ha nem próbálnánk minél pozitívan felfogni az életet, akkor valószínűleg belerokkannánk.

Az előző fejezet legelején említett David Benatar is egy antinatalista, ki szintén úgy vallja, hogy nem csak a környezetünkben lévő többi élőlénynek lenne sokkal jobb, ha nem lenne több ember, hanem még a meg nem születő gyerekeknek is jobb lenne. Érvelésének alapja a fájdalom/szenvedés/rossz és az öröm/boldogság/jó eltérő természete: a fájdalom fájdalmasabb, mint amennyire az öröm örömteli. A szenvedés intenzívebb, mint a boldogság, és van olyan, hogy krónikus fájdalom, de olyan, hogy krónikus öröm, nincs, és az emberek nagytöbbsége nem vállalna 10 percnyi krónikus fájdalmat megélni 10 perc krónikus örömért. A különbség a következő aszimmetriában is testet ölt: a rossz hiánya mindenképp jó, akkor is, ha nem tapasztalja azt senki, viszont a jó hiánya csak akkor értékelhető rossznak, ha valakitől a jót megvonják. Egy emberrel két dolog történhet, létezik vagy nem. Ha megszületik, szenvedni fog (ez rossz), és örülni is fog (ez jó). Ha nem születik meg, nem fog szenvedni (ami jó), de nem fog örülni sem (ami viszont nem rossz). Következtetés: soha nem helyeselhető az életre hívása. Emiatt van az is, hogy sajnáljuk, ha emberek megszületnek és szenvednek, de nem érzünk szomorúságot, ha nem születnek meg egy olyan helyen, ahol mindenki boldogan él. Mivel nincs fájdalommentes élet, a létező legjobb életre is áll: jobb lett volna nem elkezdeni.

Ez a téma egyébként rendesen keresztezi a David Icke fejezeteket, ahol több oldalakon írtam arról, hogy mennyire el van cseszve a rendszer az élünk. Hiszen ha alapból egy jó rendszerben élnénk, nem kéne olyanokkal foglalkoznunk, mint szenvedés, születésszabályozás, klímaváltozás, gazdasági válság, éhezés, stb.

Benatar szerint amúgy sem kalkulálhatunk kevés várható fájdalommal az életben, betegségek, testi kínok, erőszak átélése nagy valószínűséggel vár ránk, a halál meg egyenesen holtbiztos: "ez orosz rulett, csak éppen teletöltött fegyverrel". Ám attól még, hogy az élet rossz, a halál nem lesz jó, hiszen az is szenvedés. Ez az antinatalisták válasza arra a gyakori kérdésre, hogy miért nem ölik meg magukat, esetleg másokat: az csak fokozná a károkat. Benatar Az emberi predikátum: Őszinte bevezetés az élet legnagyobb kérdéseibe című könyvében gondolta tovább antinatalizmusát és az abból következő halálfelfogást: az életnek nincs célja és értelme, de a halál ettől még rossz a meghalónak, mert a megsemmisülésével jár. A személy megsemmisülése pedig még akkor is rossz, ha például egy fájdalmakkal élő, beteg, idős embert ér álmában. A szenvedés ellenére az életet mindig "megéri" folytatni, de soha nem éri meg elkezdeni, így az öngyilkosság sem lehet igenelhető megoldás az ember léthelyzetére. A "halál a másik fogsor a létezés szorongató állkapcsában" - következtet a filozófus.

Ezzel egyébként csak félig-meddig értek egyet, hiszen a halál állítólag a legjobb fizikai érzés, amit érzünk - függetlenül a halál mivoltától, legyen az éveken át gyötrő betegség, vagy baleset. A halált magát is teljesen máshogy fogom fel, mint ahogy Benatar, de ez is csak hit kérdése. Az életnek magának is jobb esetben kéne lennie céljának is, és értelmének is, de ezt az adott rendszer korlátozza. Az élet értelmének nem a gyerek születésének, a munkának kéne lennie, hanem a lelki fejlődésnek. A halál sem rossz a meghalónak, hiszen a halál biztos, viszonylag rövid ideig tart, és utána hittől függetlenül várhat valami. Viszont abban igenis egyetértek, hogy nagyvalószínűséggel tényleg vár ránk szenvedés, és ez ellen tenni sajnos nem is nagyon lehet.

Az antinatalizmusnak radikális válaszai vannak a populációetikai kérdésekre, például arra, hogy hány embernek kellene élnie a Földön: már egy ember is túlnépesedés. Mivel biztosra vehető, hogy egyszer kihal az emberiség, kevesebb szenvedéssel járna, ha ez előbb történne, mint ha később. Bonyolítja a helyzetet, hogy Benatar szerint a nemzés hirtelen abbahagyása rengeteg gondot okozna az éppen élő, így utolsó embereknek, egy fázisolt, lassabb kihalás kíméletesebb. Az antinatalista paradigmában nem a terhesség megszakításának, hanem a terhesség folytatásának kellene indoklásra szorulnia. Mivel a vegán Benatar érvelése minden öntudattal bíró, vagyis szenvedni képes élőlényre áll, emlősök és madarak tenyésztése, levágása, megevése soha nem helyes. Egyes antinatalisták szerint az sem elfogadható, ha egy ember tétlenül végignézi a vad természetben megtörténő erőszakot, például azt, ha egy varánusz elfogyaszt egy őzet. Benatar szerint ellentmondásos, hogy helyesnek tartjuk a reprodukciós jog biztosítását genetikailag öröklődő betegségben szenvedő párok esetében, miközben a társadalom nem tolerálná azt, ha egy beteg ugyanilyen eséllyel más emberek megfertőzését kockáztatná. A filozófus szerint a szülőségnek nem kellene előnyt jelentenie a szervátültetésre várók listáján sem: miért vállaljanak áldozatot a gyermektelenek a gyermekesekért?

Az emberek népessége bizonyos szám után tényleg nagyobb kárt okoz, mint hasznot, de ha minden ember nem emberközpontúan hanem természet és Földközpontúan gondolkodna, akkor meg sem jelenne a túlnépesedés, hiszen az ember magától tudná, mikor kell leállni a folytonos szaporodással. A terhesség megszakítása helyett a terhesség folytatása jó érv, habár én ezt azzal egészíteném ki, hogy teherbe sem kéne esni olyan embereknek, akik ösztönből és nem tudatosan vállalnak gyereket. Én sem értek egyet a húsipar működésével, és ezt már több helyen leírtam, de szerintem elsősorban nem a húsevéssel van a gond, hiszen az ember mindenevő, hanem a népességszám miatt történő túlzott fogyasztással: minél több állat húsát hasznosítsuk minél kevesebb idő alatt. Ez a gond is eltűnne ha mondjuk 7 és fél milliárd helyett csak 1 milliárdan lennénk, vagy kevesebben. A természetet ne vegyük bele ebbe a témába, így is rettentő sok jogot vettünk el, vagy nem is adtunk az állatoknak, egy varánusz nem lesz rosszabb attól, ha megeszi az őzet. Az öröklődő betegségekkel szenvedő ember szaporodása viszont szerintem is önző és rossz dolog, hiszen ezt az emberek nagy része nem ítéli el, ám ha én fertőznék meg valakit valamilyen betegséggel direkt, azt nem tolerálnák.

Lényegében sem Benatar sem az antinatalista szubkultúra nem támogatná az emberiség hirtelen való eltűnését, sem a szaporodás megállításának kényszerítését, hiszen ez sok fájdalmat okozna. Már akkor is elérték a céljukat, ha minél több emberre hatnak.

Sok mindennel egyetértek, de valamivel azért mégsem - az embereknek abba kéne hagynia az ösztönös szaporodást, mert így a saját fajunk kihalását okozzuk. Elég lenne talán az is ha mindenki 1-2 gyereket vállalna és nem többet, már azzal jelentős népességcsökkenést elérhetnénk és sok lehetőséget megnyitnánk magunk előtt, és a természet előtt is. A legfőképpen pedig a tudatos szaporodást kéne belőni célnak, a természetközpontú gondolkodásmód elterjesztését, hiszen az ember sem Isten, csak egy faj a több millió közül.

29

Mai téma egy megosztó poszt lesz, megosztó témáról, a tudatos gyermektelenségről, de mindenekelőtt egy idézettel kezdeném:

"Új emberek létrehozása - úgy, hogy gyerekeket gyártanak - olyannyira az emberi élet része, hogy ritkán gondolná bárki, hogy azt meg is kellene indokolni. Valójában a legtöbb ember még abba sem gondol bele, hogy neki kellene vagy nem kellene gyereket csinálnia. Csak csinál egyet. Más szavakkal: a szaporodás általában a szex következménye, nem pedig egy döntés eredménye, hogy embereket hozzunk a világra. Azok, akik valójában úgy döntenek, hogy valóban gyerekeket vállalnak azt számos okból tehetik, de ezek között egyszerűen nem szerepelhetnek a potenciális gyermek érdekei. Soha nem lehet gyereket vállalni annak a gyereknek a kedvéért."

David Benatar

A mai írásom nem a gyermekes emberek ellen szól, hanem a berögzült, korlátozott és a "gyerek minden ember életének az értelme kellene, hogy legyen" vagy a híres "szülj legalább három magyart" mentalitás ellen. A tudatos gyermektelenség senki más életére nincs kihatással, csak a tudatos gyermektelenre, és ökológiailag ez az életmód a túlnépesedés miatt több hasznot, vagy inkább kevesebb kárt okoz, mint a gyermekes élet, sokan még is úgy reagálják le a gyermekmenteseket, mintha egy fő bűnt követnének el, mint ha nem lennének normálisak, és csak azért nem szaporodnak mert nem tudnak, vagy lelkileg szegények, vagy bármi más. Az ilyen embereket nem vetem meg, csak rettentően sajnálom, mert a nem túl sok észt követelő szaporodáson túl nem terjed ki az életük.

"Szültem x gyereket, én többet tettem le az asztalra, mint te, meg amúgy is, tudod te mivel jár a gyerek? Ezer plusz 1 lemondás, 0 alvás, logó csöcs, striás, és úszógumis has, szexmentes élet, mosottszar fej!!! Én ezt mind bevállaltam, hogy egy életet hozzak a világra! De megérte minden perce!!! A gyerek az élet része, akinek nincs, az nem tudja milyen a boldogság!"

Ezek csak a legtipikusabb "vérmami" mondatok, (vérmami: aki többnek érzi magát mint te, mert van gyereke, vagy mert több gyereke van, aki szerint a gyereknek mindent, konkrétan MINDENT szabad, mert gyerek, aki nem szól rá a gyerekére, ha visít a buszon, mert gyerek, de ha valaki szól neki, hogy ez zavaró, akkor a ku**va anyját, aki általában el van hízva, és arra fogja, hogy a gyerek mellett nincs semmire se ideje, aki szeret mártírkodni, akit a férje valószínűleg csal, az élete szétomlóban van, és utál téged, ha csinosabb, frisebb vagy mint ő, és lehetetlen ha te fáradt vagy, mert csak ő lehet az...). Úgyhogy először erre reagálok, majd kifejtem a gyermektelenség pozitívumait mind az egyénre nézve, mind a világra nézve.

Szóval, attól még hogy te, kedves anyuka, vagy épp apuka, csináltatok egy-két-három, akármennyi gyereket, még semmilyen előjogot nem élveztek. Csináltál egy gyereket a világra, oké, és? A legtöbb ember ezt csinálja. Csináltál még egy dolgozót, aki miután kijárta az iskolát, egész életében dolgozni fog, valószínűleg nem egy csodagyerek, nem lesz a rák ellenszere feltalálója, sőt, akármennyire fáj, valószínűleg nem fog semmi maradandót létrehozni. Persze kicsi esély van erre, de nem sok. Abba persze bele sem gondoltok hogy a gazdasági válság, az időjárás rohamos megváltozása és az édesvíz rohamos eltűnése milyen hatással lesznek a gyerekre. Arra meg végképp nem, hogy 8 milliárdan leszünk lassan a Földön. A gyermekcsináláshoz nem kell túl sok ész, és igen, tisztában vagyok azzal, hogy egyre többen küzdenek a meddőséggel, de akkor se kell túl sok ész, sőt, hogy még felháborítóbb dolgot közöljek: arányban a kevésbé iskolázott embereknek van a legtöbb gyerekük. Ezer plusz 1 lemondás, 0 alvás, szexmentes élet, elhízás: ezeket mind vállaltad amikor eldöntötted hogy igen is neked kell gyerek, szóval elhiteted, hogy a hozzád hasonló mártír mamzerokon kívül senki sem kíváncsi a folyamatos panaszkodásra. Az meg még nevetségesebbé teszi a szituációt, hogy minden egyes negatívum után oda teszed, hogy megérte, és akinek nincs gyereke, az bolond.

A gyerekedet nem neveled meg, egy akaratos, nárcisztikus és önző embert nevelsz belőle, aki már gyerekként is rettentően visszataszító, de hát ugye csak egy gyerek, viszont ha felnő se lesz jobb ember, és sajnos semmi haszna nem lesz az emberiségnek a létezésével. Valószínűleg az ő élete is a gyerek körül fog forogni, és ő is nárcisztikus, önző, és akaros emberkéket fog a világra hozni. Szaporodtok, mint a nyulak, belegondolni sose fogtok, mert a szexuális és fajfenntartó ösztön úgy eluralkodik rajtatok, hogy az eszeteket elveszi és nem fogtok látni ezen túl. Olyan, mint mikor az ember szerelmes, és nem lát a rózsaszín ködön túl, a ti állapotokat is hasonlóan tudnám jellemezni. A legnevetségesebb meg az, hogy egész életetekben elítélitek azokat, akik nem terveznek gyereket, de persze a rosszindulatú ítéletek csak azért vannak mert legbelül nagyon is irigyek vagytok arra, hogy egy embernek sokkal több szabadideje na megy ugye lehetősége van az életében, mint nektek.

Ökológiai - és személyes szempontokat nézve - miért is jó, sőt, hasznos gyermektelennek lenni? Tényeket és személyes okokat is felsorolok.

• A gyermekteleneknek sokkal több munkalehetősége adódik, több idejük van szakmailag fejlődni, új dolgokat tanulni és karriert építeni - legyenek ők férfiak, vagy nők. A karrierista nőket sajnos elítélik - pont amiatt, mert az életüket nem a háziasszony lét és a gyerekek köré építik - de ha te is karrierista vagy, ezzel ne foglalkozz. Sok ember nem képes elfogadni, hogy igenis egy nőnek is lehet fénylő karrierje, ha okosan játszik.
• Akár tetszik, akár nem, túlnépesedés van. Ezt még nem tudom hányszor fogom leírni, de mindegy. 7 és fél milliárdan vagyunk a földön, ez 2030-ra akár 9 milliárdra is felmehet. Hiába kevés a gyerek éppen Magyarországon, a hazánk is a világ része, és attól még hogy éppen itt kevés a gyerek, valahol meg túl sok, sőt, annyi, hogy a fele meg sem éri a felnőttkort. Kínában már volt amikor bevezették az 1 gyermekes törvényt, és ezt ugyanígy megkéne tenni a világ legtúlnépesedettebb részein pl. Afrikában, de ugye ott a legtöbb ember azt se tudja, mi az a fogamzásgátlás. (visszatérve: a legiskolázatlanabb embereknek van a legtöbb gyerekük) és az is tény, hogy a klímaváltozás okozója is a folyamatosan növekvő emberszám.
• Már egy jó ideje nem állunk valami jól a természettel. Károsítjuk a földünket kb. minden lehetséges módon. Ugyanannyi esély van arra, hogy szomjan halunk pár tíz év múlva, mint hogy nem, és ebbe igenis bele kell gondolni. Lehet hülyének nézni, hogy ilyeneket írok, de lehet, hogy szerencsésebb leszek, ha majd csak a saját életemen fogok aggódni mint a 4 gyerekem életén is.
• Az előző pontok leginkább tények voltak, de most személyes okokkal kezdeném, az első: örökletes betegségek. A legönzőbb dolog úgy gyereket vállalni, hogy tudod, hogy örökölheti a betegségedet, ezzel megnehezítve az életét, de az is beleszámít, mikor valamilyen genetikai oknál fogva tudja az anyuka, hogy a gyerek nem fog sokáig élni születése után, és mégis vállalja.
• A legtöbb gyerek neveletlen és ez nem a sorkatonaság vagy az "egészséges" atyai pofon hiánya miatt van, hanem mert a mai emberek nem alkalmasak szülőnek. Azaz 10/6 ember nem. Persze ettől még vállalnak, ugye.
• A nők egyre terméketlenebbek, a férfiak egyre gyengébb követendő láncszemek. Értsétek ezt úgy ahogy akarjátok, az én fajta megfogalmazásomba, a férfiak nagytöbbsége ma már puhány, komolytalan, vagy éppen túl komoly, és parancsolgató, ritka a pont ezek között lévő férfi, és így sok nőnek megy el a gyerekszülési kedve. Persze ezt lehet fogni arra, hogy amióta a nőknek egyre nagyobb a szájuk, a férfiaknak egyre kisebb, de ezt csak az fogja fel így aki egész életét úgy élte és fogta fel, hogy a férfiak és nők között ilyen szempontból nagy a különbség. Elárulom: ja, nagy volt. Mert a nőket elnyomták. De ennyi.
• Van a másik véglet, hogy sokan szülnek úgy, hogy tudják, a pasi egy seggarc, a beleegyezése vagy akár a tudat nélkül, hogy a nőjük terhes szülik meg a gyerekeket, így sok az egyedülálló anyuka. Senki se akar az lenni, de belegondolni, hogy kinek kéne szülnünk gyereket, nem megy már mindig.
• Az internet elterjedése miatt a legtöbb gyerekkel már nincs úgy foglalkozva, ahogy kéne, 3 éves gyerekek kezelik a telefont, a tabletet vagy a számítógépet úgy, ahogy sok felnőtt se, emiatt a gyerekek internetfüggők vagy játékfüggők lesznek már kicsi koruk óta, idegbetegek lesznek és ugye nem először megemlítve, neveletlenek. A szülők is internetfüggők, és ha a gyerek sír, vagy hisztis, lerakják a net vagy a TV elé, és kész. Ez nagyon szomorú tény.

Ennyi lett volna a mai téma. A végére megemlíteném: ha te olyan szülő vagy, aki tudatosan vállalt gyereket, és nem ösztönből, aki megneveli a gyermekét, és állatszeretetre és a természet tisztelésére tanítod, próbálod minél okosabb, jobb emberré nevelni, azaz benne vagy azon kevés szülők körébe, akik tényleg értékes embereket hoznak a világra, akkor le a kalappal előtted. De talán akkor te is tudod mind ezeket a tényeket, amiket leírtam: a legtöbb ember szaporodik, de nem nevel.

28

Ha valaki megszületik, akkor meg is fog halni. A halál pedig érdekes és mély téma, rengeteg elmélet született már arról, hogy mi van a halál után, valaki szerint semmi, valaki szerint igen is van valami, pl. Mennyország/Pokol, vagy egy következő élet, de ugye erről nem tudunk semmit. Vannak emberek, kiknél már egyszer beállt a halál, de sikerült újraéleszteni őket, és most nem azt mondom, hogy hazudnak, amikor azt mondják, hogy emlékeznek arra, hogy a Mennyben jártak, hanem csak azt mondom, hogy ezek az emberek nagyrészt mást mondanak. Valaki úgy állította be ezt az állapotot hogy a nagy semmit érezte, más fényt látott, más a Mennybe járt, de volt olyan is, aki azt állította, hogy a Pokolba került és találkozott Micheal Jackson-nal és II. János Pál pápával.

A halál egy érdekes téma, tényleg az, hiszen az lehet valaminek a vége, de egyben kezdete is, a hitedtől függően. Az én hitemet leírtam már pár fejezetben, így aszerint írom meg ezt a fejezetet is: az újjászületés, reinkarnáció témájában, amit valljuk be, sosem unok meg...

A lélek kortalan és nemtelen, meghalni nem tudom, hogy meg tud e, hitem szerint amikor meghalunk, csak a test az, ami elpusztul, maga a lélek tovább áll egy másik életbe és testbe. Így a halál maga sem a vég a maga módján, csak egy megtapasztalás, amit egy párszor meg kell tapasztaljunk. A halállal együtt beszélhetünk egy régebbi fejezetről is, amelyben a kísértetekről írtam. De ugye ez is csupán elmélet, melyből van sok a halál kapcsán, ezért közelítsük meg ezt a témát tudományos szempontból is, már bebizonyított tények alapján.

A halál materialista értelmezésben egy biológiai esemény, az a folyamat, amikor az élő szervezet komplex működése leáll.

Az emberi lélek szempontjából a legtöbb kultúrkörben nem pusztán fizikai, fiziológiai jelenség a halál, hanem egyben az ember legnagyobb és legnehezebb létkérdéseinek egyike. Számos filozófus szerint az emberi lét értelmét vesztené a halál ismeretével. A vallások fő kérdései a halállal kapcsolatosak, sőt egyes vélemények szerint vallások nem is léteznének a halál jelensége nélkül.

A halál valós biológiai, biofizikai jelentése és folyamata meglepően jól megfogalmazható az információelmélet és a termodinamika ismeretei és nyelve által. Fontos megemlíteni, hogy a termodinamikai-információelméleti megközelítés pusztán materiális szemlélet, nem foglalja magába a szubjektív emberi és kulturális jelentést, tartalmakat.

Ezek tények. A szervezetünk nem tud örökké működni, idő után leáll. Persze különbséget kell tenni a baleset/betegség által bekövetkezett halálról, ami ugye "idő előtt" (idő előtt: átlag elhalálozási kor előtt) következik be, és a természetes öregedésen át vezető kimúláson. A mai világban már az életkörülmények vannak annyira jók, hogy a régen még átlag 40-50 körüli elhalálozási kort sikerült felhozni 60-70-80-ra, de ugye ez is csak a fejlettebb országokban jellemző, valahol még ma is sajnos 10-ből 6 gyerek 18 éves kora előtt meghal, és aki nem, az se él tovább 40-50 évet.

Van egy szerintem idegesítő hagyomány, ami nem feltétlen olyan szép és hasznos, mint amennyire gondoljuk, bár tudom, hogy ezzel nem sokan értenek velem egyet. A sírról beszélek. Ma 2 módszer létezik a holttest "nyugalomra" helyezésére: vagy hamvasztás, de ugye ahhoz is kell urna, vagy koporsó. Ezt úgy oldják meg, hogy egy helyet bérelnek a temetőben, és oda helyezik be az anyagiaktól függően, kisebb nagyobb, csicsásabb, vagy egyszerűbb sírokat. A személy halálakor a rokonok, barátok összegyűlnek, és nyugalomra helyezik őt. Hogy miért is tartom haszontalannak ezt a módszert? Megpróbálom észérvekkel felsorolni az álláspontjaim, amelyekbe gondoljatok bele.

• A temetés sose a halottnak szól, hanem az őt gyászoló embereknek. Akármelyik kultúrát is vizsgáljuk meg, hogy az illető a Mennybe került, vagy új testbe, vagy kísértet lett, vagy sehova nem került, neki se nem rosszabb, se nem jobb nem lesz már attól, hogy eltemetik. Persze ezzel tiszteletet nyilvánítanak az adott személynek, de remélem értitek ezzel mire akarok kilyukadni.
• Ha már végképp ragaszkodunk a végső nyugalomra helyezéshez, vegyük egy modernebb és sokkal környezet barátibb megoldást: pl. a fa-tojásos módszert. Lényege, hogy a testet egy természetes anyagokból, és könnyen lebomló kis tojásba teszik, majd egy Szent Erdő nevű temetőbe kerül, ahol nem uncsi, szürke, komor sírkövek vannak, hanem fák, melyek kinövéséhez a test járul hozzá. Persze ez morbidnak tűnhet néhány embernek, de csak azért, mert hozzá vagyunk szokva a hagyományainkhoz. Ha ez morbid, és undorító, akkor a test hamuvá égetése nem? A koporsós verzió nem? A koporsó fából készül, elrohad, ahogy a test is, ez van, nem kell szépíteni. Legalább így hozzájárulunk kicsit a környezetünk egészségesebbé tételéhez is.
• A temetők nagyon sok helyet foglalnak. Rengetek fát, és növényt pusztítanak el, hogy helyet teremtsenek nekik, és idő után helyet kell teremteni az újabb halottaknak is, így még több helyet foglalnak. Ahány hektár területet foglalnak ma el a temetők, annyi hektár fát lehetne ültetni a helyükre, ezért írtam a Szent Erdős módszert, habár az is inkább csak külföldön ismertebb, Magyarországon nem, habár volt már róla pár írás, de nagyon sokan negatívan reagáltak rá. Pedig ha belegondoltok nem hülyeség.

A sírkő akármilyen szép és drága, rengeteg helyet elfoglal, és még csak nem is örökké élő, mert pár száz éven belül eltüntetik a régebbi sírköveket az újabbak helyére.

Ezt a részt a fejezetben le is zárnám, természetesen nem kötelező velem egyetérteni, ez csak az én véleményem.

A halálra nem is tekintettek mindig úgy, ahogy ma. Ma már egy egészséges lelkű embert rossz érzés fog el, ha látja hogy egy ember idő előtt, gyerek korában, vagy nagyon fiatalon hal meg. De még az időseket is rettentően tudjuk gyászolni. Régen, mikor még nem volt ennyire fejlett orvostudomány, és tiszta, élhető környezet, az emberek persze gyászoltak, de úgy voltak vele: nem tudnak mit tenni. A halálra nem gondoltak olyan szent és kicsit tabu témaként mint ma, meg lehet nézni, hogyan fotózkodtak a halott rokonokkal a még élő rokonok egy kép kedvéért.

Ha már ennél a témánál járunk, a halálbüntetésről is beszélhetnénk. Bár ez hazánkban nem opció, Amerika több államában és még kitudja hány helyen még mai napig van. A véleményem ebben a témában nem olyan határozott, mint úgy általában szokott lenni, mert igenis azt gondolom, hogy van, aki megérdemli, de ha meg nem megfelelően jártak utána a dolognak, akár egy ártatlan életbe is kerülhet. Ki érdemli meg? Ezt mindenki maga döntse el. Én simán halálbüntetést adnék a szenvedélyből ölőknek, az emberkínzóknak, az állatkínzóknak, az erőszaktevőknek.

És az utolsó téma, amire még ki akartam térni az a kísértet téma. Bár már egyszer írtam róla, azért még most is megemlíteném, hogy szerintem léteznek szellemek, és az állapotuk a halál és a túljutás (kultúrától függően mi) közötti állapot. Pontosan nem tudhatom én sem, hogy ki kerülhet ebbe az állapotba, mert erre nincsenek nagyon tények se bizonyítékok, de az erről szóló fejezetben az erőszakos halált és a valamihez erős lelki kötődést adtam oknak. Azt se tudom, hogy a lélek rögtön tovább megy vagy esetleg ideig-óráig mindenki szellem e, fogalmam sincs. De azért jó ez a téma mert lehet gondolkodni, kutakodni, mindenki ki tud alakítani egy véleményt vagy hitrendszert.

27

Már kislány korunkban láttunk különböző magazinokon tökéletes alakú, bőrű és hajú nőket, és talán azon fantáziáltunk, hogy egyszer majd mi is ilyenek lehetünk. Aztán felnőttünk, és a valóság szele megcsapott minket. Sajnos se tökéletes alakunk nincsen általában, se tökéletes bőrünk, se hajunk, és ez sok nőnek elszomorító, sőt, néha komoly lelki küszködéseket idéz elő a nőben.

Persze nem is kell elmondanom, hogy ezek nem valós és természetes módon nem kivitelezhető vágyak, a legtöbb ilyen kép tökéletesen photoshoppolt, a legkisebb bőrhibákat is elfedik sminkkel és szerkesztésekkel. Igen, mindenkinek törekednie kéne saját magából a legjobbat kihozni, mint személyiségben és mint külsőben, de nincsenek tökéletes emberek. Még a leghíresebb szupermodelleknek is vannak hibáik, sőt, meglepődnénk ha tudnánk, hány ilyen nő éli le az életét folyton másoknak megfelelve, a saját vágyaitól megfosztva, önbizalom és szeretethiányosan.

Már a kezdetek óta megvoltak a kor adott női szépségideáljai, és valljuk be, ez leginkább a férfiak lenyűgözése végett volt. Tetszenünk kellett nekik, különben nem vettek el minket feleségül, és úgy mi lett volna velünk?

Persze azért a 21. században ez változott, de még így is sok esetben azért csinálunk dolgokat, hogy a férfiaknak tetszünk. Ilyenek a borotválkozás, alakformálás, legdrágább és legszebb ruhák megvétele. Persze a nők ezáltal rivalizálják is egymást, hiszen az emberek rettentő felszínesek, minél szebb valaki, annál több esélye van beilleszkedni és barátokat, férjjelölteket találni.

Elemezzük is ki az adott kor szépségideáljait, és saját vélemény, és persze tények szerint azok hatásait az emberekre, leginkább persze a nőkre nézve.

A nők évszázadokon át csakhogy nem láthatatlanok voltak a politika, és a mindennapi élet publikálása számára, sokáig nem írtak rólunk, nem nagyon beszéltek rólunk, ám van egy stílus, melyben elég sokszor szerepeltünk, ez pedig a festészet. A kor adott ideáljai alapján eléggé sokszor lefestettek minket, rengetek mai napig híres festmény született nőkről, és mindig máshogy és máshogy ábrázoltak minket. Vannak vékony, és dundi ábrázolások, teljesen felöltöztetett - vagy meztelen, érzéki, vagy teljesen érzelemmentes és prűd, engedelmes vagy akár harcias festmények is rólunk.

Az ősidőkben pedig a minél teltebb, kövérebb nők voltak az ideálok, hiszen a teltség a termékenységet jelentette.

A 20. század mozgáskultúra hatására érvényesül a karcsúság ideál. Ennek elérése érdekében mindent megtettek a nők, a legfájdalmasabb és legegészségtelenebb technikákkal is, ám ez ugye ma sem változott meg, a nők plasztikai műtétekkel érik el a kívánt alakot, arcot, mindent, amit akarnak.

A hajviseleteknek is érdekes múltja van, hiszen például voltak korok, ahol nem volt megengedett a haj mutogatása, hiszen az egyet jelentett az erotikus vonzerővel, és ez fokozottan igaz volt a vörös hajú nőkre, hiszen azokban a korokban ők jelképezték a feslettséget és a veszélyességet, sőt, a boszorkányságot is.

Ez így volt egészen a 19. századik, tisztességes nő még mindig nem jelenhetett meg kibontott hajjal. Ám a század végére megjelentek az ún. veszélyes female fetale-ként a vörös hajú nőket kibontott hajjal ábrázoló festmények, és ezzel együtt változott meg a smink ideálja is.

A minél fehérebb arcú nők voltak a szépek, ezt púderekkel érték el, és a haj ideál is változott: minél nagyobb, minél magasabb, annál jobb. A smink így a nők mindennapjaivá vált, ünnepelték a sminket, mondván, ezzel úgy alakítja magát egy nő, ahogy akarja. Bár volt egy köztes korszak, ahol a természetesség volt a divat, ennek hamar véget vetettek.

A II. világháború után változott meg jelentősen a smink, a haj, és a ruházat ideál is. A modern nő abban a korban bobfrizurát hordott, feltűnően erotikus és lenge ruhákat vett fel, és tűzpirosra festette a száját. Amint bejött a farmer-korszak az 1960-70es években, és a nőknek nem kellett szoknyában és körömcipőbe járniuk, a nők szabadságot kaptak valamilyen szinten.

Aztán nem sokkal később bejött a hippi korszak, aztán a 2000-res évek, a divat a korral mindig változott. A divatos szemöldök régen vékony volt, ám 2015-ben elkezdett a minél "természetesebb" és íveltebb alakú szemöldök bejönni. A szempilla hosszúsága, sűrűsége is fontos: nem szabad túl műnek tűnnie, de azért legyen szép.

Minden korban megvannak az elvárások, de a mai nők egyre jobban ráébrednek: nem kell magukon kívül senkinek sem megfelelni. Persze ez nem mindenkire igaz, még mindig sok a másoknak megfelelni akaró és önbizalomhiányos lány, és ez talán addig így is lesz, amíg nyomják le a torkunkon, hogy milyennek kéne legyünk.

Na de milyennek kéne legyünk, ez a kérdés...

Leginkább magunknak akarjuk megfelelni... lehet az vékony, átlagos, vagy telt, szőke, barna, vagy vörös, festett vagy nem festett, szeplős vagy hófehérbőrű, fehér vagy fekete, a szépség megannyi formájában jelenik meg, és igaz az is, hogy ez mind relatív dolog. Mindenkinek más a szép, épp ezért olyan sose lesz, hogy mindenkinek tetszeni fogunk, de nem is kell. Ha önmagunkat elfogadjuk, azzal egy olyan kisugárzást nyerünk ami lenyűgözi, sőt, irigylésre készteti az embereket. Az önbizalomnál nincs vonzóbb. Igen, vannak hibáink, és senki se tökéletes, de ne is az legyen a célunk, hogy azok legyünk. Magunkból hozzuk ki a legjobbat, amit ki tudunk. És ha ez megvan, megfogjuk találni azokat az embereket, akik tényleg elfogadnak minket, és nem kell ezentúl senkinek se megfelelni, mert úgy vagyunk jók, ahogy.

26

Minden élőlénynek, legyen az állat, növény, vagy ember, van aurája. Még az élettelen tárgyaknak is van. Ez az élőlények esetében változik, míg az élettelen tárgyak esetében állandó. Vannak olyanok, kik azt állítják, az állatok alapból látják az aurákat, de persze ezt nem tudhatjuk. Viszont mi van velünk, emberekkel? Ahogy a szellemek látását is minden ember megkapta, mint képességet - csak ugye a legtöbben nem élnek vele, elfelejtik, vagy kibeszélik a fejükből - úgy az aurák látása is alapvető lenne, ha többet foglalkoznánk a spirituális dolgokkal. Az aura látása megtanulható, hiszen minden ehhez szükséges képességünk megvan. De mi is az aura? Ennek a fejezetnek a megírásában a kisbaba.hu oldalról vettem a forrásaim.

Világegyetemünkben minden rezgésekből áll. Minden atom annak összes részével együtt, minden elektronnal és elemi részecskével, még a tulajdon gondolataink és tudatunk is rezgésekből épül föl. Úgy határozhatjuk meg az Aurát, mint rezgést, amely minden anyagi tárgyat körülölel. Ez már elég az Aura érzékeléséhez, feltéve ha képezhetjük magunkat a Aura rezgéseinek látására.

Az emberek körüli Aurát részben elektromágneses sugárzás alkotja, ami a mikrohullámútól az infravörösön át egészen az ultraviola fényig mozog. Az alacsony frekvenciájú mikrohullámú és infravörös része a színképnek (testhőmérséklet) úgy tűnik, hogy a testünk alacsonyabb funkcióival van összefüggésben (DNS szerkezet, anyagcsere, keringése rendszer stb.) míg a magas frekvenciájú (ultraviola) hullámok inkább a tudatos tevékenységeinkkel kapcsolatosak, mint a gondolkodás, kreativitás, szándékaink, humorérzék és érzelmeink.

Az Aura színei és intenzitása, különösen a fej körüli és fölötti rész, NAGYON speciális jelentéstartalommal bírnak. Valakinek az Auráját nézve láthatod a gondolatait, még mielőtt verbálisan is kifejezné őket. Ha nem ért egyet azzal amit mond, a hazugsága ténylegesen is látszik.

Ezen kívül Auránk egyfajta spirituális kézjegy. Ha olyan embert látsz, akinek világos és tiszta Aurája van, BIZTOS lehetsz benne, hogy jó szándékú és spirituálisan fejlett, még akkor is ha szerény és nincs tudatában. Ugyanakkor ha egy embernek szürke vagy sötét az Aurája, BIZTOSRA veheted, hogy tisztátalan szándékai vannak, mindegy, hogy mennyire impresszívnek, ékesszólónak, műveltnek, jó kiállásúnak vagy jól öltözöttnek is tűnik az illető.

Ha már látod az aurát, sokszor kaphatod azt a kérdést, hogy - akkor mond meg az enyém milyen? Erre a legjobb, ha azt mondjunk, tanulja meg ő maga is a látás módját.

Mivel mint olvashatjátok, az aura sok mindenről árulkodik, szándékokról, tulajdonságokról, sőt, lelki és fizikai egészségről is, ha mindenki megtanulná az aurák látását, és így mindenki látná mindenki auráját, talán az emberek kevésbé lennének hazudozók, becstelenek. Az aura látáshoz van sok gyakorlat, de a legfőbb amit fejlesztened kell az a periférikus látásod és a jobb és bal agyfélteked közötti kommunikáció.

Ez rettentő sok gyakorlással és nagy koncentrációval jár, de ha gyakorlod, azzal a bioenergiád is fejlődik, ami elősegíti az öngyógyulást mint lelki, és fizikai állapotban.

Az aura színekről is sok tévhit van. Nem léteznek hupilila meg neon zöld aurák, a szivárvány színeibe pompáznak az aura színei., ám létezik koszos aura is ami mindenféleképpen negatív. Nézzük is, melyik szín mire utal.

A szín lehet építő és romboló, serkentő vagy lehangoló, taszíthat és vonzhat. Jellegében hímnemű vagy nőnemű is lehet, pozitív vagy negatív hatást tükrözhet. Az aurában megjelenő szín kulcsot adhat az illető egyéniségének, hangulatának, érettségének és egészségének a megértéséhez. Egyaránt tükröz fizikai és spirituális vonatkozásokat. Jókora gyakorlat kell hozzá, hogy értelmezni tudjuk az aurában látható színárnyalatokat. Minden színnek megvannak az általános jellegzetességei, de a színen belül minden árnyalat egy picit módosít ezen. A szín helyét, intenzitását, de még a szín formáját is figyelembe kell venni. (angyalforras.hu)

Piros: a piros egy erős, és feltűnő szín, ezért nem meglepő, hogy az aurában a erős energia, a tűz, és az alkotóerő színe. Forró, erős szenvedélyt és vasakaratot jelent. Dinamikus szín révén hatalmas változásokat - szerelmet, haragot, gyűlöletet jelenthet. Új születésre is utalhat, de akár átlényegülésre is. A túl piros vagy piszkos piros jelenthet gyulladást, kiegyensúlyozatlanságot, idegességet, felindulást, agresszivitást.

Narancs: a melegség, a kreativitás és az érzelmek színe. Újfajta tudatosság felé megnyílást jelenthet, különösen a finomabb régiók (asztrálsík) felé. Árnyalattól függően érzelmi kiegyensúlyozatlanságot és izgatottságot jelenthet. A narancs piszkosabb árnyalatai a feltűnési viszketettségre és büszkeségre, vagy akár aggodalomra és hiúságra utalhatnak.

Sárga: ez a legkönnyebben észrevehető szín. Optimizmus, mentális aktivitás színe. Jelenthet új változásokat az életedben, megvilágosodást, bölcsességet, intelligenciát. Pasztell árnyalatai lelkesedést, az eszmék erős hatását és spirituális fejlődést jeleznek. De ez a szín jelképezi az ébredő pszi-képességeket, és a megérzést is. Mélyebb és piszkosabb színei túlzott gondolati és elemző tevékenységre utalnak. Ez jelenthet túlzott kritikai hajlamot, és az el nem ismertség érzését.

Zöld: az érzékenységég és a növekvő együttérzés színe, részvétet és nyugalmat tükröz. Jellemző lehet olyan emberre, aki megbízható, nyílt szellemű, és bizalomra méltó. A kék spektrumoz közel álló élénk zöld gyógyító képességekre utal. A sötét és piszkos árnyalatai bizonytalanságot és nyomorúságot jeleznek. A piszkos zöld gyakran féltékenységet, és birtoklási ösztönt tükröz, de lehet az önbizalomhiány jele is.

Kék: a sárga szín mellett ezt is elég könnyen észre lehet venni. Ez a szín a nyugalom, csönd színe, mely odaadást, igazságot és komolyságot tükröz. Jelezheti a tisztánlátás képességét és a telepátia kifejlesztésének lehetőségét is. A világosabb árnyalatok a jó képzelőerőre és a jó intuíciós képességekre utalnak, a mélyebb árnyalatai magányosságra, és az örökké keresek valamit érzést, ám a mélyebb árnyalatok az odaadás fokát is jelezhetik. A piszkos kék az érzékelés gátoltságát jelzi, de jelezhet még melankóliát, aggodalmat, hajszoltságot, önkényességet, félénkséget, feledékenységet és túlérzékenységet.

Lila és bíbor: A lila a melegség és a változás színe, a szív és az ész, a fizikai és spirituális összehangoltságot jelzi. Önállóságot, intuíciót dinamikus és jelentős álomaktivitást tükröz, de valamiféle keresésre is utalhat. A lila bíbor árnyalati a dolgok gyakorlatias, világias kezelésének a képességét tükrözik. A lila és a bíbor halványabb, világosabb árnyalatai alázatosságot és spiritualitást jelezhetnek. A bíborvörös árnyalatok na| szenvedélyre vagy akaraterőre utalhatnak, de nagyobb egyéni erőfeszítés szükségességére is. A sötétebb és piszkos árnyalatok azt jelezhetik, hogy valamin felül kell kerekedni, de intenzív erotikus képzeletre is lehet belőlük következtetni. A hatalmaskodásra való hajlam, az együttérzés utáni vágy, a meg nem értettség érzése is a piszkosabb árnyalatokban fejeződik ki.

Még vannak egyéb színek, mint pl. fehér, arany, rózsaszín stb. de most csak az alapszínekre szerettem volna kitérni.

Az aurán kívül még jó téma lehet a csakra is. Biztos hallottatok már "csakra-tisztításról" és egyébként egy létező gyógyítási módszer, csak ugye nem mindenki csinálja jól, még is elkér érte pénzt.

A csakra energia, és rendszere olyan modell, mely az egész életben lévő, és az emberi testben lévő energiákat is leképezi. Minél tisztább, és fejlettebb valakinek a csakrája annál fejlettebb spirituálisan, annál fejlettebb az elméje és hatalmasabb a tudata. A csakrának köze van az aurához, ugyanis áthatja azt. Van az a mondás, csak akkor vegyél el az anyatermészettől, ha vissza is tudod adni. Nos, ezt a csakra energia formájában csinálja, amit elvettél, azt energia vagy életerő formájában visszaszolgáltatja. Minél több szeretetet, szépséget és szabadságot tapasztalt meg a lelkünk, annál jobb az energiamezőnk.

Épp ezért a csakránk állapota fontos, kihat a gondolkodásunkra és az érzelmi világunkra, és tőle függ miként szabadulunk meg a múlt sérelmeitől. Több csakrafajta van, de most alapvetően nem ezeket szeretném kielemezni.

Sokszor van az emberekkel, hogy nem tudják miért, de tök rosszul érzik magukat, nem jön össze semmi, betegeskednek és igazából erre nem találnak okot, mert úgy vélik, nem élnek úgy, hogy ilyeneknek kéne megtörténnie. Sok esetben a csakra az ok, s talán ez is a forrása a különböző lelki betegségeknek. Mindenféleképpen - aki persze hisz ebben - érdemes néha egy tényleg hiteles emberrel megnézetni a csakránk állapotát, mert sokat segíthet.

25

A mai téma egy világközpontú téma. Mindenki hallott már a drogokról, azoknak a káros hatásairól. Talán arról is hallottatok, hogy a gyógyszerek is drogok, ha nem megfelelően használjuk őket. Ennek a fejezetnek a megírásában a mondjnemetadrogokra.hu oldalról néztem információkat, de ezt természetesen saját véleménnyel és tudással is vegyíteni fogom, valamint a különböző drogok esetleges pozitív hatásait is meg fogom említeni.

Sok dolog kering a drogokról, de ennek a fele sem igaz. Előre leszögezném, hogy először is a különböző drogokról és azoknak KÁROS hatásairól fogok beszélni. Utána viszont megemlítem az esetleges pozitív mellékhatásokat is. Írásommal nem szeretnék senkit se arra rávenni, hogy bármit is kipróbáljon a felsorolt kábítószerek közül.

Hogyha a gyógyszereket kizárva beszélünk a drogokról, akkor azok a múlt század közepe óta népszerűek, a zene és a média népszerűsítette őket. Becslések szerint mintegy 208 millió ember fogyaszt illegális drogokat a világon, ebből 26 millió súlyosan függő. Legnépszerűbbek Európában a kannabisz, melyet közel 71 millió ember próbált ki, és a kokain, melyet 12 milliónál is többen. Valószínűleg te is ismersz olyan személyt, kinek az életét - közvetve, vagy közvetlenül - befolyásolták ezek a szerek.

Az USA-ban az alkohol a leggyakrabban használt drog, (bár mint tudjuk ez hazánkban is eléggé kedvelt - becsülve a népességben lévő alkoholistákat). A leggyakrabban használt illegális drog a marihuána, vagy ahogy az előbb írtam, a kannabisz, a második meg a kokain.

Miért fogyasztanak az emberek drogokat? Az tuti, hogy valamit meg akarnak változtatni az életükben. Íme, néhány ok, amit a fiatalok mondtak arra a kérdésre, hogy miért próbálták ki:

• be akartak illeszkedni
• menekültek valami elől
• lazítani akartak
• unatkoztak
• hasonlítani akartak a felnőttekre
• lázadni akartak
• kísérleteztek

Sok ember azt hiszi, hogy a drog (legyen az a pia, gyógyszer, vagy bármi más) megoldást jelent akármire, de ezzel általában csak egy gödörbe lökik saját magukat, ahonnan nem könnyű kijönni. Az én véleményem, hogy mindaddig, amíg teljesen tájékozott vagy az adott szer kapcsán, nem válik a mindennapjaid szokásává, nem leszel tőle függő, a kipróbálás nem egy hatalmas bűn, hiszen nagyon sok ember puszta kíváncsiságból is kipróbál dolgokat. Viszont az egy fontos tényező, hogy nem mindenkire hatnak úgy a drogok, mint másokra. Vannak olyan drogok, amik akár első használattól függővé tesznek, vannak olyanok, amik nem. De valamilyen szinten mindre rá lehet állni. És ha egy ilyen dolog irányítja az életed, sőt, én még ebbe a cigarettát is belevenném, addig sose leszel teljesen felszabadult.

Egy kis adag serkentőként hat, egy nagyobb lenyugtat, a még nagyobb akár meg is ölhet. Ez minden drogra igaz, csak a kellő mennyiség különbözik.

Sok drog kifejezetten az elmédre hatnak, eltorzítják az érzékelésedet, minden érzetet meggátolnak. Lehetnek rövid távú fájdalomcsillapítók, de ezzel együtt a képességeid rombolják, valamint zavarodottá teszik a gondolkodásodat.

A gyógyszerek olyan drogok, melyekre néha szükség van, hiszen arra kellenek, hogy a testedben valamit "helyre tegyenek". Ám nagyon sok gyógyszerre rá lehet függeni. Több gyógyszerfüggő van a világon, mint illegális kábítószerfüggő, és ez azért elég komoly. Kicsivel sem jobb, mint bármi más kábszira ráfüggeni.

Most pedig kezdjük kielemezni a különböző kábszikat.

Marihuána:

Ebből a cuccból általában cigit készítenek, vagy teát, esetleg ételbe rakják bele. Ez a szer 16%-kal a harmadik helyet foglalja el azon cuccok között, melyek miatt egy személy elvonóba kerül az USA-ban. Utcákon fűként, dzsojaként, spangliként, kenderként, mariként hallhattad, de ezeken kívül még sok névvel illetik.

Bár a fű bizonyos ideig nyugtatóhatású, sok embert erőszakossá tesz. Ez attól is lehet, hogy a mai fű nem olyan, mint a régebbiek, hanem annál sokkal erősebb. A marihuána alapvetően nem sarkall embereket arra, hogy erősebb kábítószereket is kipróbáljanak, de az állapot, amit előidéz, az ún. "lebegés" elfeledteti a használója problémáit. Idő után a használó megszokhatja a fűt, és ezért már nem feledteti vele a gondokat, úgy, mint azelőtt. Ezért nevezik a fát kapudrognak, a használók áttérnek valami erősebbre a gondok elfeledtetése érdekében.

Rövid távú káros hatásai: a mozgáskoordináció elvesztése, eltorzult időérzék, aluszékonyság, a szemek kivörösödése, nagyobb étvágy, petyhüdt izmok.

Rövid távú pozitív hatásai: elme "kitisztulása", tudásszomj, étvágyzavar kezelésére alkalmas, alvászavar kezelésére alkalmas, Parkinson-kór, Tourette-szindróma mellékhatásait eltompítja, (remegés, irányíthatatlan mozdulatok) asztmás-rohamokban segít.

Hosszú távú káros hatásai: elmebaj tünetei, tüdő és szív károsítása, memóriazavar, figyelemzavar

Hosszú távú pozitív hatásai: ha valaki úgy csinálja hosszú távon, hogy 1-2 havonta elszív egy cigit, akkor állítom, hogy vannak pozitív hatásai. Az immunrendszert sok kór ellen megerősítheti. De a mindennapos használat senkire se nézve nem jó. Bár erre nem lehet olyan szinten ráfüggeni, mint az erősebb cuccokra, de igenis lehetnek mentális elvonási tüneteid tőle.

Személyes véleményemet kifejtve, a marihuána sokkal kevésbé ártalmas, mint a legtöbb drog, sőt, még az alkoholnál is, és igen, eléggé sok betegségre gyógyír, ami egyértelműen pénzügyi kiesést jelentene a gyógyszeriparnak. A legtöbb ember ezt a cuccot is úgy kezeli, mint egy sátántól jövő dolgot, úgy, hogy egyébként semmi személyes tapasztalatuk nincsen, ki sem próbálták. Mint leírtam, a mindennapos használata nem minden embernek javasolt, sőt, ahogy tapasztaltam, mentálisan instabil embernek nem feltétlen tesz jót, viszont a ritka használata nem árt az egészségnek. Ezzel én mindig úgy voltam, hogy ez egy növény, mely megterem a földben, nem mesterséges cucc, viszont az is igaz hogy ma már ki tudja mikkel fújják le az erősebb hatás elérése érdekében.

Alkohol:

Az alkohol tompítja a központi idegrendszert, az agyat, és a gerincvelőt, csökkenti a gátlásokat és rontja az ítélőképességet. Nagy mennyiségben kómához, akár halálhoz is vezethet. Az alkoholt gyógyszerekkel vagy drogokkal együtt fogyasztani különösen veszélyes, akár halálos kimenetű is lehet. A fiatalabbakra károsabb mint szellemileg, mint testileg is, mint az idősebbekre, mert ők még növésben vannak.

Nem kell elmondanom hogy hazánkban nem újdonság ha elmész minden hétvégén kocsmázni. Sőt, ez sok 40-50 éves családos férfi hobbija, és arra fogják az alkoholizmusukat, hogy egész nap dolgoztak, megérdemelnek egy sört, meg persze egy felest is. Az egyből kettő lesz, és abból három, a feleség meg megint nem érti, és magát hibáztatja, amiért a férje részegen jött haza. Fogadni mernék hogy majdnem minden családban van egy alkoholista. Az enyémben is van, 2 is.

Ez egy legális szer hazánkban, és hiába van a 18+-os korlátozás, tisztán emlékszem hogy én 16-17 évesen ittam a legtöbbet, simán megszereztem bármit, ami kellett. Azt hittem hogy nem csinálok rosszat, mert ugye ez nem tiltott, pedig attól még nagyon egészségtelen. Az alkohol károsabb mint sok drog, szétmarja a belső szerveid, és hamar függő lehetsz tőle.

Rövid távú káros hatások: melegség érzése, kipirult bőr, rosszabb ítélőképesség, a mozgáskoordináció hiánya, értetlen beszéd, emlékezetkihagyás, lassú felfogás, másnaposság

Rövid távú pozitív hatásai: nem baj, ha egy héten egyszer megiszol egy vörös bort, vagy egy hideg sört, hiszen magában véve a bor lehet vashiányra jó, a sör pedig vesetisztító. A pálinka kitisztítja a szerveid, és majdnem minden piának van valami jó hatása.

Hosszú távú káros hatások: az ember ellenálló képessége megnő az alkohollal szemben, így mindig többet fog akarni belőle. A testi állapota romlik, a mája károsodik, az agya károsodik, hízik tőle, szívbetegségek fennállhatnak, és persze alkoholfüggő lesz belőle. Ha hirtelen abbahagyja, elvonási tünetek jelentkeznek, melyek lehetnek az idegesség, álmatlanság, izzadás, rossz étvágy, görcsök, és esetenként akár halál is. Na meg ugye az alkohol sok esetben erőszakossá teszi a használóját.

Hosszú távú pozitív hatásai: Ha úgy használod hosszútávon, hogy néha-néha iszol, esetleg alkalmanként berúgsz, úgy általában nem lesz tőle bajod. De a mindennapi vagy heti többszöri használat senkire sem nézve pozitív.

Ecstasy:

Az ecstasy-t általában szájon át tabletta formájában fogyasztják. Ez egy mesterségesen előállított kábítószer, melybe ki tudja, miket raknak bele. Illegális szer, hatásai hasonlítanak a hallucinogénekhez és a stimulánsokéhoz is. A tabik különböző színűek, és minták vannak rajtuk. Az ecstasy alkohollal keverve nagyon veszélyes, akár halálos kimenetelű is.

Az ecstasy-tól a személy nagyon be lazul, felpörög, jókedvű lesz és érzékeny, túlságosan kedves és könnyen manipulálható. Ez azért van mert a legtöbbször tele van boldogsághormonnal, hiszen ez a tabletta lényege. Káros a szívre, a vesére, de közel sem olyan káros, mint az alkohol. Ez a tabletta hamar kimegy a szervezetből, viszont hamar függőséget is okoz.

Rövid távú káros hatások: rosszabb ítélőképesség, a vonzalom hamis érzete, zavarodottság, depresszió, alvászavarok, önkéntelen fogcsikorgatás, vágy a drogok iránt, homályos látás, hányás

Rövid távú káros hatások: ezt a tablettát egyáltalán nem ajánlom hosszú távú fogyasztásra, viszont hazudnék, ha azt írnám, nincsenek pozitív hatásai is. Az ecstasy-t használó személy túlzott őszintesége, érzékenysége jó lehet arra, hogy mondjuk két személy elbeszélgessenek olyan dolgokról, melyekről józan állapotban nem mernek. Jó kapcsolat terapeuta, hiszen még a válságban lévő kapcsolatokat is egy estére feljavíthatja. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy megoldás bármilyen problémára, de talán arra igen, hogy levetkőzzék a gátlásokat, amiket eddig nem tudtak.

Hosszú távú káros hatások: hosszantartó vagy akár maradandó agykárosodás

Hosszú távú pozitív hatások: nincsenek.

Kokain és crack kokain:

Ezeket a szereket a szájon át, az orron felszívva vagy fecskendővel belőve használják, vagy a crack esetében, a felhevített anyag begőzölésével.

A kokainfüggőség az egyik legdurvább az összes közül.

Rövid távú káros hatások: rövid ideig tartó, erős feldobottság, ami után általában a szer elmúlása után, az ellenkezője követ - depresszió, idegesség, nem alszanak vagy esznek utána megfelelően. A tiszta kokain, ami manapság még külföldön is szinte olyan ritka, mint a fehér holló, alapesetben pont nem okozna ilyen rossz mellékhatásokat, de a mai kokain nem tiszta, felkeverik minden vegyi anyaggal ami fokozza a hatást. Magas pulzusszám, izomgörcsök, izomrángások, düh, paranoia.

Rövid távú pozitív hatások: bátorság érzet, gyors gondolkodás, beilleszkedettség érzés

Hosszú távú káros hatásai: ingerlékenység, hangulatingadozás, nyugtalanság, egyre több kell majd belőle, a drog hiánya súlyos depressziót okoz, ez pedig ahhoz vezet, hogy a függő mindent elkövet hogy hozzájusson, a kisebb lopásoktól a gyilkosságig, valamint ha így sem sikerül hozzájutnia, a depresszió olyan súlyossá válhat, hogy a függő öngyilkosságot is elkövethet.

Hosszú távú pozitív hatásai: nincsenek.

Szintetikus drogok:

Ezeket a cuccokat mesterséges vegyi anyagokból készítik, legismertebb nevükön herbál, fürdősó, Gina, N-bomba, kristályként futnak. Ezek az illegális drogok vegyileg összeállított változatai, azaz nem feltétlen illegális anyagokból csinálják őket, így kerülték el az árusítói a börtönt.

Rövid távú káros hatásai: hallucinációk, érzékcsalódások, zavarodottság és tájékozódási zavar, öngyilkos gondolatok, öngyilkosság, nagyfokú nyugtalanság, depresszió, erőszakos viselkedés, öntudatvesztés, fejfájás, émelygés, nagyfokú izzadás, magas láz, hányás, hasmenés, szívroham, agyvérzés

Rövid távú pozitív hatásai: nincsenek.

Hosszú távú káros hatásai: vesekárosodás, vese teljes leállása, májkárosodás, rohamok, agyduzzanat, fáradság, álmatlanság, feledékenység, szorongás

Hosszú távú pozitív hatásai: nincsenek.

Kristálymet és metamfetamin:

Ezek a cuccok speed, gyros, spuri, jég, kvarc néven futnak az utcákon. Belélegezve, beinjekciózva, vagy felszívva használják. Első használat után rá lehet szokni, és az egyike azon drogoknak melyről az egyik legnehezebb leszokni.

Rövid távú káros hatásai: alvászavar, hiperaktivitás, émelygés, erővel kapcsolatos tévképzetek, megnövekedett agresszivitás és ingerlékenység. Okozhat étvágycsökkenést, ezzel fogyást, és rángógörcsöket is.

Rövid távú pozitív hatásai: nem alszol el tőle ha buli van. De ennyi.

Hosszú távú káros hatásai: megnövekedett pulzusszám és vérnyomás, agyi vérerek károsodása, ami a keringés összeomlásához vagy akár halálhoz is vezethet. Máj-vese-és tüdőkárosodást is okozhat. Agykárosodás miatt az emlékezőképesség romolhat, egyre nehezebben fogják fel a használók az elvont gondolatokat, és hangulatingadozást is tapasztalhatnak.

Hosszú távú pozitív hatásai: nincsenek.

Inhalánsok:

Utcai nevein szipu, lufi, nevetőgáz, zacskó néven futnak. Minden cucc idetartozik, ami káros vegyi anyagot tartalmaz, ezek lehetnek házi tisztítók, ragasztók, festékek, hígítók, körömlakklemosók, és az öngyújtógáz. Ezeknek a gőzeit lélegzik be a használóik.

Ezek a cuccok az agyra hatnak, és ezzel testi és szellemi hatásokat okozhatnak. Oxigénhiányt okoznak elő a testben, a szívet pedig rendszertelen és gyorsabb dobogásra késztetik. Az ember képtelen lesz tőlük normálisan járni, gondolkodni.

Rövid távú káros hatásai: szívroham, fulladás, akár halál

Rövid távú pozitív hatásai: nincsenek.

Hosszú távú káros hatásai: izomsorvadás, maradandó károsodás a testben és az agyban

Hosszú távú pozitív hatásai: nincsenek.

Heroin:

A heroint általában intravénásan adják be, és az a fajta drog mely nagyrészt első használat után függőséget okoz. A fogyasztók lassabban gondolkoznak tőle, kevésbé lesznek képesek helyes döntéseket hozni, viszont a heroin olyan érzés a testnek mint egy folyamatos orgazmus, legalábbis ezt olvastam, mintha egy saját ínyünkre szabott drog lenne, ezért ilyen könnyű ráfüggeni. A tű miatt nagyobb esély van elkapni az AIDS-t, hepatitist, és más betegségeket is, és ezeket a szexuális partnereknek vagy akár terhes nők esetében az újszülöttnek is továbbadhatják.

Rövid távú káros hatásai: zavaros elmeállapot, émelygés, hányás, fájdalomérzékelés eltompulhat, terhes nőknél spontán vetélést válhat ki, a szívműködés és a légzés lelassul, esetenként a halál beálltáig.

Rövid távú pozitív hatásai: azon kívül, hogy eufóriát tapasztalsz, ami biztos jó érzés lehet, nincsenek más pozitív hatásai, ez az egyik legkárosabb drog

Hosszú távú káros hatásai: sebekkel teli és/vagy elzáródott vénák, bakteriális fertőzés a vérerekben, szívbillentyű betegségek, máj és vesebetegségek

Hosszú távú pozitív hatásai: nincsenek.

LSD:

Utcai nevén sav, lecsó, papír, leves néven fut, egyébként meg tabletta, kapszula és folyadék formájában árulják. Gyakran itatóspapírra viszik fel, majd kisméterű négyzetekre vágják. Egy négyzet egy adagnak felel meg.

Az LSD még mindig az egyik legerősebb hangulatmódosító kémiai anyag. A rendkívül mérgező anyarozs gombából nyerik. Ennek a cuccnak a hatásai megjósolhatatlanok. Egy kisebb mennyiség is legalább 12 óráig hat, vagy még annál tovább is talán.

Rövid távú káros hatásai: kitágult pupillák, testhőmérséklet emelkedése, megnövekedett pulzusszám, vérnyomás, izzadás, álmatlanság, remegés, durva hallucinációk, irracionális félelem a haláltól

Rövid távú pozitív hatásai: az LSD jó lehet a fel nem dolgozott traumák feldolgozására, és állítólag mikor valaki be van LSD-zve, akkor az agya tökéletesen működik, és olyan részekhez is hozzáfér, melyhez józan állapotban nem.

Hosszú távú káros hatások: flashback, azaz egy LSD trip (élmény) visszatérése napokkal a szer használata után is.

Hosszú távú pozitív hatása: nincsen.

Vényköteles gyógyszerekkel való visszaélés:

Ez ma már komolyabb problémává szőtte ki magát mint az illegális drogok. A fájdalomcsillapítók, nyugtatók, altatók, antidepresszánsok és depresszánsok is ugyanúgy függővé tudnak tenni, mint a kábítószerek. Biztonságosnak tűnhetnek azért, mert orvos írja fel őket, de ugyanolyan erősek lehetnek mint az eddig felsorolt drogok. Pl. az OxyContin nevű fájdalomcsillapító olyan erős, mint a heroin, és ugyanúgy hat a testre.

Depresszánsok: lelassítják az agy és az idegrendszer működését. Ilyenek pl.: Xanax, Zyprexa, Amytal, Seconal, Valium. Káros hatásaik közé tartoznak a hízás, szívproblémák, kimerültség, összefolyó beszéd.

Stimulánsok: felgyorsítják a szívverésed és a légzésed, pont mint a speed vagy a kokain. Ilyenek pl.:Ritalin, Adderall, Concerta. Hatásaik lehetnek a magasabb vérnyomás és a gyorsabb szívverés.

Antidepresszánsok: Prozac, Paxil, Zoloft, Celexa, hatásaik szabálytalan szívverés, paranoiás reakciók, erőszakos viselkedés, öngyilkos gondolatok, hallucinációk.

Fájdalomcsillapítók: OxyContin, Fentanyl, morfium, Percodan, Demerol - ezeken kívül természetesen van sok még, hatásaik a lelassult légzés, hányinger és eszméletvesztés.

Ezek közül mindegyik hosszantartó szedése FÜGGŐSÉGET okozhat.

24

Miért menstruálnak a nők? Az előváladéktól tényleg teherbe lehet esni? Hogyan hat ki a lelki állapotunk a szexuális életünkre és a nemiszervünk működésére? Milyen a férfi ciklus? Ebben a fejezetben egy nagyon is fontos témáról fogok beszélni, és ezeken belül olyan témákról, amelyeket ha fiatalabb koromban én is tudtam volna, (15-6-7 éves koromban) akkor rengeteg felesleges aggódástól mentettem volna meg magam. Kezdjük is el.

Először a női oldalt fogom elmagyarázni, ugyanis én is nő vagyok. A nemi érettségünk az első menstruációnkkal kezdődik, ez átlag 12-14 évesen történik meg, de az sem baj ha előbb van, (nekem pl. 11 évesen jött meg) és egészen 16 éves korunkig nem baj, ha ez nem történik meg. Viszont ha 16 éves korunk után se nagyon akar megjönni, érdemes nőgyógyászhoz fordulnunk. A nemi érettség azt takarja, hogy képesek vagyunk teherbe esni. A teherbe esés pedig nemi aktussal történik, amikor a női petesejt és a férfi spermiumok találkoznak. Viszont attól még, hogy nemileg érettek vagyunk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy lelkileg is érettek vagyunk a szexre.

A menstruációs ciklusnak a lényege nem a menstruáció, és ezzel nagyon sokan nincsenek tisztában. A lényeg mindig az ovuláció, azaz a peteérés. Ebben az időszakban vagyunk a legtermékenyebbek, ilyenkor van a legtöbb esély a teherbeesésre. Ez a menstruációnk első napjától számítva a 14. napon történik meg átlagosan, majd rá 14 nappal újra megjön jobb esetben. Az átlag női ciklus 28 napos, de 21-31 napig ez személyenként változhat, így az ovuláció is máskor eshet meg, ezt akkor jó, ha tudjuk, ha teherbe szeretnénk esni. De persze sose baj ha ezekkel tisztában vagyunk, ugyanis ez sok nem várt terhességtől megkímélhet minket. A menstruációs ciklus a menzesz első napjától kezdődik, ilyenkor az előző hónapban meg nem termékenyített peték távoznak a szervezetünkből véres nyálkahártya formájában. Ez sokszor hasi görccsel járhat, fáradékonysággal, ebben az időszakban van a legkevesebb ösztrogén (ösztrogén=női hormon) a szervezetünkben. Fontos tudni, hogy a már szinte elviselhetetlen görcsök nem egészségesek. Sokszor mondják nekünk, hogy viseljük el, vagy szedjünk be fájdalomcsillapítót, de az igazság az, hogy ha nagyon fáj valakinek az sose jó. Ilyenkor érdemes elmenni nőgyógyászhoz, mert esetleges betegségek is fennállhatnak.

A menzeszünk színe is sok mindenről árulkodik. Az egészséges a vérvörös, de valakinek sötétebb, valakinek világosabb. A sötétebb szín vashiányra utalhat például, a túl világos szín pedig valamilyen hormonzavarra. Nem baj az, ha épp nem rég jött meg neked és még nincs "beállva" a ciklusod, azaz rendszertelenül jön meg, ez sokszor évekig tart, amíg teljesen rendszeres nem lesz, viszont 18 éves korunkra már rendszeresnek kéne lennie. A rendszeres nem azt takarja, hogy minden hónapban pontosan ugyanakkor jön meg, pár nap eltérés megeshet, de több nem. Vannak olyan nők, akiknek nagyon rendszertelen a ciklusuk, azaz megjön egyszer, majd rá 2 hónapra újra, majd megint nincs 3 hónapig...szóval ez nem egészséges. Az ilyen nők sokszor nem foglalkoznak ezzel, utána pedig ha úgy van, és babát szeretnének, csodálkoznak hogy évekig nem jön nekik össze. A termékenységünk a menzeszünktől függ, ha valakinek nem rendszeres ott a termékenységgel van gond, de vannak gyógyszerek melyek ezt beállíthatják. A normális az, ha minden hónapban megjön, kivéve ha már 45-55 körüli vagy, mert a klimaxnál teljesen normális, ha rendszertelen a menzesz.

A menzesz vér felszívására több kellék is létezik, van a betét, van a tampon, de vannak már kelyhek is. Mindenkinek a saját bőrén kell kitapasztalnia, neki melyik a jó. Ja, és szűz lányok is használhatnak tampon, mert már létezik akkora méretű, amely semmi kárt nem okoz.

A szexuális élet megkezdése szerintem nem kortól függ, bár nem jó túl "fiatalon" elkezdeni. Ez azért van, mert valljuk be, a legtöbb fiatal lánynak fogalma sincs arról, hogy működik a saját ciklusa. Nekem sem volt, amikor elvesztettem a szüzességem, és ezzel sok fejfájást okoztam magamnak, ugyanis azt hittem, minden egyes alkalommal teherbe tudok esni. De az sem optimális természetesen, ha nem törődsz azzal, mikor lehetsz terhes. Ilyen téren a lányoknak sokkal jobban oda kell figyelniük, mert általánosságban nem a férfira marad a gyerek ha szétmennek a szülők, és nagy igazság, hogy gyerekkel nehezebb elhelyezkedni munkahelyeken, nehezebb új párkapcsolatot találni. Nehezebb karriert építeni.

Ezért mielőtt belevágnál ebbe, fel kell készülnöd lelkileg, és jó, ha ezeket a dolgokat is tudod. Bár a maszturbálás a nők esetében tabubb téma, mint a férfiaknál, mindenki tudja, hogy nők is szoktak, és ezt kár is szégyelni. Jó dolog, ha ismered önmagad, tudod, mi a jó neked, így esetlegesen megkímélheted magad traumáktól, melyek abból fakadnak, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy neked is jó, sőt, akár fájdalmat is átélhetsz.

Sok dolog van, ami tévhit a lányok szüzességelvesztéséről. Például nem minden lány vérzik, de az tuti, hogy kellemetlen lesz. A szűzhártya a legtöbb esetben nem szakad, hanem tágul, és ha sokáig nem élsz szexuális életet, akár eredeti állapotába is visszamehet. Ezért van az, hogy a szexuális életet élő nők majd felének érintetlen a szűz hártyája. Ez azért van mert a szűz hártyán alapesetben kis lyukak vannak. De van olyan eset is, ahol nincsenek lyukak, ott műtéti beavatkozásra van szükség a szűzhártya eltávolítására, de ez a legritkábbik eset. Természetesen ennek a tágulása is lehet fájdalmas, de a legtöbb lánynak leginkább azért fáj, mert még "szűk". Tévhit az is, hogy nem eshetsz teherbe a legelső szexuális együttlétnél, mert de, ha pont a peteérésed idejére esik és nem vigyáztok, ugyanúgy terhes lehetsz.

Ezért fontos a védekezés, gumióvszer 99%-os védettséget ad, nem csak a nem kívánt terhességtől, de a nem kívánt nemi betegségektől is. Ügyelni kell arra, hogy felhelyezése megfelelő legyen, ne legyen levegős, mert az nyomás hatására kiszakadhat, és utána szaladgálhattok esemény utáni tablettáért. Egyetlen negatívumja van: létezik latex-allergia, ami a síkosító folyadékra való allergiás reakciót jelenti. Ennek tünetei lehetnek az égető érzés, kipirosodott nemiszerv. A másik legismertebb fogamzásgátló módszer a fogamzásgátló tabletta. Ez is 99%-os védelmet ad, viszont nem nyújt védelmet a nemi betegségek ellen. Valamint figyelni kell arra, hogy ha hányásos-hasmenéses betegséged van, vagy esetleg antibiotikumot vagy más gyógyszert szedsz, mással is védekezz, ugyanis ezek kihatással lehetnek a tabletta védekező képességére. Fontos, hogy mindig beszedd a tablettát, és ha elfelejted, másnap ne kétszer annyi dózissal folytasd, mert az sem jó. Sok orvos nem mondja el, de a tablettának lehetnek mellékhatásai is. Pozitív mellékhatás lehet a szebb bőr, enyhébb menzesz görcs, rendszertelen ciklus beállása. Negatív hatások lehetnek pánikroham, depressziós tünetek, hangulatingadozások. Ez azért van, mert a tabletta pont arra hat ki, ami egyébként termékennyé tesz minket. Ez komoly hormonális elváltozásokkal jár, ugyanúgy a viselkedésünkre és az érzelmi állapotunkra is kihat. A tabletta az ovulációt akadályozza meg, ami ugye egészséges esetben minden hónapban megtörténik. Ezért aki tablettát szed, valójában nem is menstruál, hanem ál-menzeszel. Ezenkívül vannak még hormonális és hormonmentes fogamzásgátló módszerek, az óvszer például egy hormonmentes volt, a tabletta meg egy hormonos. Ilyenek lehetnek például a spirálok is, melyek a méhben felhelyezve fejtik ki hatásukat. Ebből is létezik hormonos és hormonmentes is.

Sok lány szégyelli magát a nyáktól. A nyák, köznéven folyás egy teljesen egészséges dolog, sőt, arra utal, hogy a termékenységünk normális. Mégis sok lány, nő zavarba jön, ha esetleg valaki észreveszi, vagy betegségnek gondolja. A nyák mindaddig normális amíg átlátszó vagy fehéres, színű, állaga lehet sűrű, tojásfehérje szerű, ez attól függ, hol járunk a ciklusunkban éppen. Ha viszont zöldes, szürkés színű, büdös, akkor lehet hogy van okunk orvoshoz fordulni. Ez is személyenként eltérő kinek mennyi van, ha valakinek túl sok van, és zavarja, vannak erre megfelelő készítmények melyekkel csökkenthető a mennyiség, vagy ott van a jól bevált tisztasági betét.

Véleményem szerint az egészséges hormonháztartással bíró nőknek a hormonmentes fogamzásgátló módszerek a legideálisabbak, de vannak olyanok is, kiknek pont segít a hormonos, mert valamilyen hormonbetegségük van.

Még egy dolgot megemlítenék, ami talán nem közvetlen kapcsolódik ehhez a témához, de sok lányt érdekel - vagy aggaszt. Az a mellméret. A mellünk méretéről nem tehetünk, vannak kismellű lányok, vannak nagymellű lányok, vannak közepes mellűek... szóval mindenféle. Tudom, sokszor mondják ezt a "fogadd el magad, ahogy vagy" szöveget, de szerintem tényleg így van. Én nem csak azért mondom ezt, mert bölcsnek akarok látszani a koromhoz képest, hanem mert én is erre törekszek. Nincsen tökéletes testű lány. Hidd el, mindenkinek van olyan, amit nem szeret magában. Amit a reklámokban láttok, vagy esetleg a hamis képet adó pornófilmekben, az nem igazi. Egy esetben elfogadható számomra a plasztikai sebészet, ha esetleg már valamilyen fizikai fájdalmat vagy akadályt jelent a mellméret, vagy bármi más. Pl. túl nagy mell - hátfájás, stb. Persze, nem az én testem, és nincs jogom senki életébe beleszólni, ez csak egy vélemény volt.

És igazából ennyit szántam volna a női részre. Ezt internetes segítség nélkül sikerült megírnom, saját tudásból, viszont a férfiak ciklusa számomra ismeretlen téma...

A férfiak ciklusa közel sem olyan ismert, mint a női, de kutatók felfedezték, hogy náluk is jelen van egy adott cikluson belül történő hangulatingadozás. 1929-ben egy kutató igen részletes megfigyelés alá vette az általa vizsgált férfiak hangulati változásait és megállapította, hogy az uraknak körülbelül hat hetes ciklusban, visszatérő minta szerint váltakozik a hangulata. A hölgyekre a menstruáció során jellemző hangulati ingadozások helyett azonban a férfiak jellemzően apatikussá és közömbössé váltak az érzelmi ciklus mélypontján, és a kisebb problémákat is jóval súlyosabbnak látták azok valódi természeténél. A csúcsponton azonban jobb közérzetről és csökkent alvásigényről számoltak be, emellett testsúlyuk is alacsonyabbnak bizonyult.

Mint ahogy minket, nőket a menzeszünk tesz termékennyé, a férfiakat az ondó. De mit kell erről tudni? A férfiak ondójában (sperma) a hímivarsejtek (spermium) száma milliliterenként 20-60 millió között van. Ez képezi a sperma sejtes állományát, a teljes sperma tömegének mindössze 0,5 százalékát. Ebből egyébként jó esetben sem az összes spermium, inkább csak 80 százalékuk vagy annál is kevesebb életképes. Sőt, valahol olyat is hallottam, hogy csak 30%, a többi kétfarkú, vagy kétfejű, azaz életképtelen. Épp ezért a férfiaknál ha gyereket szeretnének nemzeni, a legelső dolog amikor már egy bizonyos idő után sem jön össze, hogy megvizsgálják, elegendő e a spermiumok száma.

Mint ahogy a viselkedésre, hangulatra a nőknél az ösztrogén hat a legjobban, így a férfiakra a tesztoszteron. Ez a két hormon jóval eltérő egymástól, és bár ugyanúgy található nőkben tesztoszteron és férfiakban ösztrogén, átlag esetben ezért "hisztisebbek" a nők.

Jó téma a srácoknál a megszakításos védekezés, ugyanis valljuk be, sokan nem szeretnek gumit húzni, mert olyan mint zokniban fürdeni. Legalábbis ezt szokták mondani. Na meg vannak azok a kurva tévhitek, hogy az előváladékban is van spermium, amit amúgy nem is értem ? miért híresztelnek, talán hogy kevesebb nem kívánt terhesség legyen, de szögezzünk le valamit: egészséges férfi előváladékában vagy egyáltalán nincs, vagy nagyon kevés mennyiségű spermium van, így a teherbeesés esélye az orgazmus előtt nagyon kicsi. Leginkább azért nem biztonságos a megszakításos védekezés, mert sok fiú nem képes a saját orgazmusa visszatartására, hiába állítja, hogy igen, na meg ugye az esetleges nemi betegségek is fennállnak.

Nemi betegségeket egyébként egy férfi sokkal nehezebben kap el, mint egy nő. Például a húgyúti fertőzés (felfázás durvább formája) is sokkal kevesebb arányban fordul elő férfiaknál, viszont ha egyszer elkapják, szenvednek tőle rendesen. A gombát is átadhatja nekik egy nő, de van amikor tünetmentesek, viszont attól még ugyanúgy hordozók.

A legvégén pedig, a lelki állapotunk ki hathat a szexuális életünkre. Ha valami mentális betegségünk van, esetleg trauma ért minket, vagy már nem úgy érzünk a párunk iránt, ahogy "kéne", azt a nemiszervünk is jelzi. Férfiaknál ez a merevedés hiányával, vagy az ejakuláció hiányával mutatkozik meg. Nőknél pedig száraz a nemiszerv, a szexuális vágy semmi jelét nem mutatja. Ezzel fájdalmat is okozva a nőknek.

Szerintem mindent leírtam amit letudtam, legalábbis remélem. Ezek a témák egyébként még mai napig sok helyen tabuk, pedig teljesen természetes dolgokról beszélünk.

23

Elég határozott hangvételű lesz ez a fejezet. Az állatok -és természet kapcsolatáról az emberrel már írtam. Leírtam, hogy mindenkinek törekedni kéne az egyensúlyra, bár tudom, írásom vízcsepp az óceánban, egyelőre kevés emberhez jut el.

A mai írásomban nem az állatokról lesz szó, hanem a felelős állattartásról, legyen szó kutyáról, macskáról, hörcsögről, vagy esetleg haszonállatokról.

Több olyan szervezetet is követek közösségi platformokon, melyek nap mint nap új bejegyzéseket raknak ki, melyik baromállat hogy tartja az állatait, nem felelősen, nem jó körülmények között, bántalmazza őket. Ez engem rettentően felháborít. Sajnos magam körül is látok embereket, akikről igen lehet mondani hogy kedvesek velem, meg a többi emberrel, de a saját állataikra nagyívből sza*nak. Kedvesnek lenni nem azt jelenti, hogy kedves vagy az emberekkel! Kedvesnek lenni azt jelenti, kedves vagy mindennel!

Felelős állattartásnak nevezzük, amikor a tartott állatoknak mindent megadunk amire szükségük van! Megfelelő hely! - azaz a kutya láncra kötve, és a tehenek meg a disznók túl kicsi helyre rakva - NEM MEGFELELŐ! Kellő gyógyszerek - féreghajtó, oltások, minden ami kell - ha ezeket nem kapják meg, NEM VAGY FELELŐS GAZDA. Megfelelő mennyiségű étel, víz. És törődés! Ja, és amennyiben nem vagy hivatásos tenyésztő, akkor IVARTALANÍTÁS! Ha ezt nem csinálod meg, csak mert "nincs nekem arra pénzem". NEM VAGY FELELŐS ÁLLATARTÓ. Ha nincs pénzed arra, hogy mindent megadj az állataidnak, akkor NE TARTS ÁLLATOT! ENNYI! Nincs mit ezen szépíteni! Lehetsz te jó ember, ha állattartónak sz*r vagy!

Na de mit is tehetnénk ez ellen? Hirdessük! Mint ahogy sok ember nem való szülőnek, sok ember nem való gazdának se! Ennyi! Nem fogok ku*va anyázni, meg elhordani mindennek őket, pedig meg van a véleményem! Ma Magyarországon nem hogy törvények nincsenek erre, de simán elmegy a 15 éve megkötött kutya mellett az ember! Miért? Örülünk a pici cuki kiscicáknak, pedig több kóbor macska van mint gazdás! Miért? A kiscicák fele elpusztul, elüti őket az autó, mérget felesznek, valami betegagyú állat elkapja őket! Miért nem ivartalanítunk? Jaaaa, hogy nincs pénz rá... Akkor ne tarts állatot.

De persze könnyű ezt leírni, küzdeni még nehezebb, mert néhány ember nem hogy állatot de még gyereket is vállal nyomorba! Undorító ami itt folyik! És persze te vagy a bunkó szemét állat ha ezt elmondod valami érintett személynek, mert hogy egyébként "ők szeretik az állatokat". Dehogyis. Ha szeretnétek mindent megtennétek hogy nekik jó legyen.

Talán kicsit elfogult vagyok. Lehet. De szerintem nem lehet elég elfogultnak lenni amíg ilyen állapotok uralkodnak! Az emberek gondolkodásában van a baj! Azt kéne megváltoztatni! Vagy korlátozni az állattartást, sőt, ne hogy valaki megszóljon hogy jobban törődök az állatokkal, mint az emberekkel - a születéseket is szabályozni kéne. Akinek nincs megfelelő anyagi kerete, se gyereket, se állatot ne vállalhasson. Mert úgy veszem észre, így lehetne végre valamit elérni!

22

A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja.

Gyerekkoruktól kezdve nyomják le a torkunkon a fontosabb - és kevésbé fontos - történelmi eseményeket. A történelem tankönyvekben is leginkább csak száraz tényekkel állítanak minket szembe, kevés tanár beszéli meg a diákokkal mi miért történt.

A történelem azért fontos, mert állítólag tanulunk a hibáinkból. és ezek a "jövőnk építőkövei". Ezzel egyébként egyet is értenék, ha nem lenne egy csomó dolog, amit vagy nem írnak bele a történelemkönyvekbe, vagy átírják, és úgy rakják bele. Míg az általános történelem a II. világháborúról szól (amibe szintén vannak dolgok amiket eltitkoltak és átírtak), vagy a nomád életmódról, vagy a polgárháborúkról, persze ezek is csak példák a sok száz témából, de a lényeg, hogy valójában említést sem tesznek olyan eseményekről melyek erősen meghatározták az akkori történéseket.

Például kíváncsi leszek arra, már ha megérem, hogy 2001. szeptember 11-et hogyan fogják berakni a történelemkönyvekbe. Az igazságot mai napig sokan nem tudják, mindenki a terroristákat hibáztatja, pedig valójában Amerika csinálta ezt önmagának. Akit érdekel ez a téma, keressen utána hiteles oldalakon, leírni nem szeretném, eleget politizáltam már a blogban. De ez csak egy példa volt.

Az le van nyomva a torkunkon, és szerintem ha álmunkból felkeltenek minket is tudnánk, hogy melyik világháború mikor tört ki, kik ellen, meg azt is tudjuk hogy pl. Magyarországon milyen fontos események voltak. Nem ezeknek a fontosságát szeretném lealacsonyítani, hiszen ezek igenis fontos történelmi események, melyek nagyrész emberek millióinak az életét változtatták meg, ilyen pl. a Trianon is, viszont rengeteg olyan dolog van, amit ha az átlag ember így tudna, mint ezeket az eseményeket, máshogy gondolkodna, és máshogy látná a világot.

Amiket leírok példákat, ezek mind nagyrészt csak ELMÉLETEK lesznek, de ugye aki nem elmélkedik, az nem jön rá semmire: pl. az ókori Egyiptomban a piramisokat kik építették? Miért vannak szürkékhez hasonlító rajzok a piramisokban? Vagy: a tudósok által hitt evolúciós történet tényleg úgy volt, ahogy?

Fontosabb évszámok / egyetemes történelem (a teljesség igénye nélkül)

Mikor volt a peloponészoszi háború? Kr. e. 431-404.

Mikor uralkodott Nagy Sándor? Kr. e. 336-323

Mikor jelent meg Machiavelli Fejedelem című műve? 1515.

Mi történt 1517. okt. 31-én? Luther kitűzi a wittenbergi kapura a 95 pontból állótételeit.

Mikor végezték ki Husz Jánost? 1415

Mikor fordítja le Luther az Újszövetséget? 1522

Mikor volt a harmincéves háború? 1618-1648

Mikor volt a párizsi nép felkelése? 1789.júl.14.

Mikor adta ki II. József Ratio Educationist? 1777

Mikor gyulladt ki a Reichstag? 1933

Magyarország történelme

Mettől meddig uralkodott I. István? 1000-1038

És még egyébként van vagy kétszer ugyanennyi kérdés, ha be írjátok hogy történelem érettségi kérdések, megfogjátok találni az oldalt, ahonnan másoltam ezeket, vannak még híres emberek mondásai, meg híres, halott emberek, hogy kik voltak, stb.

Ezeket a dolgokat kell tudni ahhoz, hogy egyetemre járhass. Ebből mi kell majd az élethez? A valódi élethez, ahol mondjuk nem történelem tanár vagy, esetleg történész, mert ott elhiszem hogy kellenek ezek.

Erről írtam múltkor egy előző fejezetben, teletömik a fejünket az élet valódi mivoltjához képest felesleges információkkal, hogy utána elmenjünk a tényleg fontos dolgok mellett. Amik tényleg meghatározóak.

Újra leszögezem, nem ezeknek az eseményeknek a fontosságát szeretném lealacsonyítani, bár tudom, most úgy tűnik. Egyszerűen úgy gondolom, nem csak erről szól a történelem. Nem leszek se több, se kevesebb, hogy tudom, mikor koronázták meg István királyt. De az a vicces, hogy tudom, pedig évekkel ezelőtt tanultam, és mai napig emlékszek rá.

Úgy gondolom, az emberek leragadtak az évszámoknál, a helyszíneknél és az embereknél, pedig a diákokat is sokkal jobban le lehetne szerintem kötni egy beszélgetéssel, mely arról szól, mit rontottak el az őseink, mit csináltak rosszul, mit csinálhattak volna jobban, vagy esetleg mi hogy csináltuk volna. Milyen végzetes emberi tulajdonságok miatt voltak a háborúk, elemezzük ki a hiúság, a becs - és hatalomvágyat, miért rossz? Miért nem kell földekért és kincsekért emberek millióit lemészárolni? Vagy ott vannak a vallási háborúk. Miért nem kell a saját hited rákényszeríteni más emberekre? Miért kell megölni őket, ha nem akarják befogadni? Miért kevés ember dönti el milliók, milliárdok sorsát?

Én sokat gondolkodtam arról történelem órákon, hogy az emberek, katonák miért követték a parancsokat? Mitől féltek? Persze tudom, hadbíróság is létezik meg minden, de nem gondoltak arra hány ember életét teszik tönkre? Az emberek is úgy nézték a háborúkat, mint hogy ha semmi beleszólásuk nem lett volna. A fejetekben elhangzik a mondat: "De hát nem is volt..." Ja, azt hitték nem volt, ezért tényleg nem is volt.

Egyébként vannak elméletek arról, hogy egy fejlettebb civilizáció segítette megépíteni a piramisokat, és arról is, hogy az emberi evolúció történet sem úgy igaz, ahogy azt állítják, vagy hogy kihaltnak hitt állatfajok mai napig léteznek az óceánokban, melyeknek ugye a 95%-át nem ismerjük, és ez is mind történelem. Az is lehetne az, hogy kokainhoz hasonló droggal tömték a náci katonákat a II. világháborúban, hogy bírják a sok stresszt, az öldöklést... Beszélhetnénk arról is, hogy miért azok voltak a királyi családok, akik, és miért élveznek mai napig tiszteletet és előkelő bánásmódot pl. az angol, vagy spanyol uralkodók? Hiszen ha jobban belegondoltok, minden király egy trónbitorló, ha az a rendszer lenne, mint régen, lehet nem is Erzsébet királynő ülne a trónon hanem valaki más.

Nem akarom tovább húzni a szót. Annyi minden van, amit nem tudunk, vagy rosszul tudunk, hogy arra egy egész könyv se lenne elég. Én is nagyon sok mindent nem tudok még, de szerencsére van tudásszomjam, és egész életembe tanulni akarok.

Ennek a fejezetnek az volt a lényege, hogy igenis tartsuk szem előtt azokat a dolgokat is, melyekről nem tájékoztatnak minket. Ne csak a történelemkönyveknek és a tanároknak higgyünk. Menjünk, és tapasztaljuk meg magunk az igazságot.

21

Elérkeztünk az Ébred már az oroszlán 4. és egyben utolsó részéhez. Ezzel a fejezettel le is zárul ez az egész téma, de nem fejeztem be az ilyen összeesküvés elméletek utáni kutatást, fogok még kielemezni David Icke könyveket, és minden művet, amelyek hasonló témában mozognak. Kezdjük is el.

Ez a fejezet a már eddig is említett kontroll-rendszer látszólagos, lassú összeomlásáról szól, ugyanis jelenleg egy olyan periódusban vagyunk, ahol hatalmas változások játszódnak le az emberi tudatosságban. David ezt a részt "Igazság Rezgségek"-nek nevezte el, ugyanis ahogy ő mondja: rezgésbeli különbségek miatt ébrednek fel az emberek, és így, az igazságot ezek a rezgések a felszínre hozzák. Konkrétan - egy rezgési információs korszakból - a másikba megyünk át. És ez mindenféleképpen jó! Így tovább, emberiség. Bár lehet, kissé pesszimista vagyok, remélem, hogy az, inkább mint realista legyek, hiszen az sok mindent elárulna... De kicsi hazánkban nehéz felnyitni az emberek szemét. Fogadni mernék, a legtöbb ember el se gondolkozott azokon, amikről én beszélek. Vagy ha el is gondolkodott, nem járt utána ennyire, mert nem érdekelte ennyire, vagy csak úgy volt vele, úgy se tudunk kezdeni semmit. De nem baj az se ha lassan haladunk, lassan dekódoljuk a felszínre törő új információkat, csak haladjunk. Na de mi is bizonyítja, hogy változás történik?

Egy dolog biztos, valami történik a Nappal. Valami furcsa dolog. A nap is ciklusokon megy keresztül, hol több, hol kevesebb aktivitással, ezek okozzák a napfoltkitöréseket is például. Eléggé kiszámítható ciklus, nagyjából 11 éves, bemegy egy hanyatló ciklusba, aztán kezdődik egy új. De ami most történik, az az, hogy a hanyatló ciklus, a mostani, zavarba ejti a tudósokat. Az új periódus, az új napfolt ciklus aktivitása, ami egy kicsikét ugye felveszi a hőmérsékletet, most nem reagál. Nem aktív. De ha majd fog, és fog, akkor viszont drámai változást fog hozni. Ugye ez sok mindenre kihat, az érzékelésre, az egészségre, a tudatosságra, mindenre, és ez egyre jobban fel fog gyorsulni. Ami a Napból jön, és fog jönni, új információáradat, az megváltoztatja az emberi érzékelést, az emberi potenciált, és a lehetőségeinket, jobban mondva a gondolkodásunkat az újabb lehetőségekről. (Teszem hozzá, ez 2012-es videó, akkor fordították le), a másik még látható dolog lesz, hogy a legtöbb embert bezárva a bal agyfélteke kis börtönébe, egyre többet fogunk tudni hozzáférni a jobb agyféltekhez is, a kreativitásból, a meglátásokból, olyan képességekből, amitől egy embert zseninek neveznek. A Hold-mátrix, amiről már írtam, is csak akkor tudja befolyásolni az emberi érzékelést, tudatosság szintjeit, ha mi emberek a tartományán belül maradunk, de most, hogy elkezdtek az emberek más-más tartományokba lépni, példákat írok csak :"Nekem már rohadtul elegem van ebből az egészből." "Nem fogok tovább tűrni." így lehetetlenség lesz idő után minket a valódi tudatosság, az igazság elől elrejteni. Egyre több ember nyissa fel a szemét, és ez jó... Nagyon jó... Természetesen a kontroll-rendszer maga ezt nem szeretné, több módszerük is van ennek a megfékezésére, pl. földrengések vagy a mai napon, az utóbbi években egyre felgyorsuló extrém időjárás változások. És itt a lényeg: hiába próbálnak a rendszerükhöz foggal és körömmel ragaszkodni, mert az nyilvánvalóan eltűnőben van. Kihalásra van ítélve. Az emberek, akiknek fel van nyitva a szemük, olyan rezgésben mozognak már, amik e rendszernek a pusztulásának okozói lesznek. De egyszer majd mind rájövünk, hogy mik is vagyunk valójában: egyek vagyunk. Tudatok. Már felesleges beszélnem róla, hiszen a legtöbb embert nem ezek a dolgok érdeklik, de engem igen is érdekelnek, hogy milyen szarokat, már bocsánat tolnak le a torkunkon az iskolában. Ahelyett, hogy megtanítanának minket gondolkodni, hogy a jó tulajdonságainkat fejlesztenék, melyek a kíváncsiság, a tudásszomj, ezek helyett inkább teletömik a fejünket matematikai egyenletekkel, irodalmi művekkel, amik persze igenis fontosak a maguk kis világában. De sokkal sokkal fontosabb lenne megtanulnunk megfelelően kontrollálni az érzéseinket, meditálni, a lelkünket fejleszteni, fejlődni. De ezt a fajta fejlődést elnyomják, sőt, meg sem említik az iskolában, a diák el van foglalva azzal, hogy holnap megint doga lesz fizikából, meg nyelvtanból, meg töriből... (Jajj, a történelem, mennyi hazugság és átírt sztorik forrása) és nem fejlődik... persze a sok információ hatására az agy fejlődik, de nem úgy, ahogy kéne. És szerintem ez is a kontroll rendszer része, végülis egy olyan vázát, ami már tele van vízzel, nem lehet megtölteni még több vízzel, mert kicsordul... meg töltik a fejünket mindenféle felesleges szarral, és megint bocsánat, hogy utána ne fogjuk fel a lényegesebb dolgokat. A rasszizmus, a homofóbizmus az emberi tudatlanság elemei, és nem azt mondom, hogy minden rasszista vagy homofób buta, mert nem, csak be vannak zárva egy börtönbe, melyből nem tudnak kitörni, és ez egy olyan elbutult, kifordított önmagukká teszik őket.

Ha majd egyszer eljutunk abba a tudatossági állapotba, amiben kéne, már maga a gondolat is, hogy háborúzzunk, nevetséges lesz. Nem lesz szükség törvényekre sem. Nem kell majd környezetvédelmi törvényeket létrehozni, mert tudni fogjuk, hogy mi és a Bolygó egyek vagyunk. Valakinek, vagy valaminek a megölése, bántalmazása eszünkbe sem fognak jutni. Mert ugyanis ezek a törvények, jogszabályok, azon kívül, hogy elnyomnak minket, arra vannak, hogy a beteges viselkedést, melyet az emberekben váltott ki a sok ránk eső felesleges információ, a sok SZAR és megint bocsánat, de ez van! Nem szeretem az emberek többségét, mert olyan egyszerűek, mint a föld, olyan vakok, és azt hiszik tisztán látnak, olyan rosszindulatúak, és azt hiszik ez így van jól...

Rengeteg minden manipulál és befolyásol, sőt, irányít minket, rengeteg mindent gondolunk máshogy, mint ahogy kéne. De lassan ezek a gátok lebomlanak, a falak lebomlanak, és lassan, de biztosan megyünk a felvilágosodás felé. Van egy nagyon jó megoldás annak a bizonyos hüllő agynak a "megfékezésére", és nagyon örülök, hogy ezt a megoldást most én is megtaláltam, ugyanis mostanában érzelemkitörési - dühkitörési gondokkal küzdök. David szerint az egész hüllő agy valahogy teljesen máshogy reagál, mint az agy többi része, míg az agy többi része egy probléma fennállás esetén lassan végiggondolná, végig vetné a lehetőségeket és megoldásokat, majd utána reagálna, a hüllő agynak a lényege a hirtelen reakció a probléma után, mikor nem hagyunk magunknak időt az átgondolásra, és rögtön reagálunk, aztán pedig utána szégyenkezünk, hogy "Ezt megint túlreagáltam..." "Jajj ne, ezt most kimondtam tényleg?" velem nagyon sokszor történt ilyen! De tényleg! Valahogy bevallom nektek, sose voltam úgy igazán ura az érzéseimnek, és szerintem ezzel nem csak én vagyok így, hanem nagyon sokan. Na de ez mind a hüllő agytól van, amely rettentően befolyásol minket. Ha viszont gyakoroljuk a türelmet, nem hagyjuk, hogy az érzéseink irányítsanak minket, és nem hagyjuk, hogy a probléma után rögtön reagáljunk, hanem először átgondoljuk, akkor ezzel elveszti a hüllő agy az irányítást.

A legtöbb ember nem tud elképzelni egy adott struktúra nélküli életet, mert káosz lenne. Szóval már annyira bennünk van, hogy igenis irányításra szorulunk, (ilyen irányítás és megtervezett rabszolgaság hogy mindennap bemész dolgozni, aztán hazamész, lefekszel, majd megint bemész, életed végéig...) nem tudnánk anélkül élni. Ez mind a bal agyféltek műve. Egyébként akár hiszitek akár nem, én a jobb agyféltekemet használom jobban, ennek pedig örülök, mert ez a mai világban ritka.

Ilyen például a vallás is, aminek én magam is egy külön fejezetet szántam, de David is megemlíti hogy addig amíg hiszünk valamiben, mi emberek, a kontroll-rendszer markában vagyunk. A vallások is ilyenek, hiszen mi mind megtapasztalás és lehetőségek vagyunk, és a vallás valójában az elménk. Ezért a mai értelemben vett vallások is bukásra vannak ítélve.

A kognitív disszonancia az a félelem az elménkben, mikor új információk kerülnek elénk, amelyek fenyegetik a hitrendszerünket. Ez az a kis érzés, ami feldühít, összezavar minket, mert ha az új információ igaz, és valós, akkor a mi hitrendszerünk nem az. A kognitív disszonancia nem is lenne egy negatív dolog, ha arra ösztönözné az embereket, hogy az új információk tudatában megvizsgálja a hitrendszert, és ha igaznak véli az infókat, akkor aszerint változtatja és "újítja" meg a hitrendszert. De a legtöbb ember nem így reagál, hanem teljesen ösztönből, tudni sem akarva az új dolgokról tagadja meg ezeket az infókat, mert a hitrendszere az egyetlen igaz és valós dolog mihez élete árán is ragaszkodik. Erre nagyon jó példa a Szkeptikus Társaság. David már vitázott velük TV adásokba, és az egyik ilyen tag nem tudott leállni a mozgolódással a vita közben, ugyanis olyan mértékű volt a kognitív disszonanciája, hogy az új információktól majdnem megőrült! Lehet bunkóságnak hangzik de én az ilyen emberek úgy kiszoktam röhögni! Pedig tudom, hogy valójában ez nem vicces, hanem inkább szomorú... Szomorú hogy csak eddig juthat valaki a tudat szintjén.

A kontroll-rendszer irányítói maguk nagyon ostobák. Okosak, de ostobák. Tudjátok nagyon sok különbség van aközött, hogy valaki okos, és valaki bölcs. Okosnak kell lenni, hogy gyártsunk egy atombombát, de nem valami bölcs dolog megtenni. Igazából ugyanúgy egy mentális pöcegödörben vannak ők is,, mert félnek attól, hogy a rendszerük bukásra van ítélve, sőt, azért félnek, mer tudják... így ők sem tudják elérni a tudatuk felsőszintjeit, ők is le vannak korlátozva. Sőt, az ő félelmük ragad ránk a kollektív elmén keresztül, aki olvasta már az előző 3 David Icke fejezetet, az tudja, miről beszélek. De ahogy mi nyitjuk magunkat a saját természetünk felé, sokkal magasabb szintekre juthatunk el, mint ők. Csak azért, mert technológiailag fejlettebbek mint mi, nem jelenti, hogy mindenhatóbbak és erősebbek is nálunk. Nem azok, sőt, inkább egyre kétségbeesettebbek. Ugyanis mi egyre többen vagyunk (azért ez sem feltétlenül pozitív) nekik meg sokakat kell irányítani, úgy, hogy kevesen vannak. Sok dolgot kell ránk zúdítaniuk, az ételekben lévő adalékanyagokat, az oktatásrendszer szennyeit, felesleges információit, a médiát kell irányítaniuk, az egészségügyet, a pénzügyeket, szóval igen, nagyon sok mindent, és ez egyre jobban kicsúszik a kezeik közül. Jó példa erre, ha egy gumilabdát a víz alá szeretnénk tenni, ahhoz le kell nyomnunk, ugyanis a természetes állapota nem a víz alatt van, hanem a víz felett lebegve. És amint elengeded, fel jön a felszínre újra, mert az a természetes állapota.

Olyanok vagyunk mint a bárányok, melyeket mindösszesen 3 ember irányít, egy elől, kettő hátul, na meg a terelőkutya, ami a félelmet szimbolizálja, ugyanis a félelemmel lehet legjobban kordában tartani az embereket. Ott van Kína, több millió embert irányít egy tucat ember körülbelül, csak azért, mert az emberek félnek fellépni ez ellen. Vagy szerintem még jó példa Észak-Korea is, vagy az Arab országok...Szóval mi lenne, ha egyszer az a sok bárány, kik követik a pásztorokat meg engedik hogy a terelőkutya irányítsa őket, egyszer csak azt mondanák: "Jó, pásztor, nem félek tőled és nem is követlek téged, én most arra megyek..." "Én meg arra..." "Én meg amarra..." És egyszerre az a sok bárány szétszóródik, és kiket eddig vezetőnek hittünk, többé már nem lesznek azok, nincs többé hatalmuk, ugyanis a bárányok mint egyéniségek és nem félnek a következményektől. Nem mennek többé egymás után.

Sok probléma rejlik abban, hogy nem fogadjuk el a másságot. A különbözőségeket ünnepelnünk kéne, és elfogadni, nem elítélni. Aki kicsit kitűnik a sorból, az már is közbeszéd lesz, habár ez leginkább régebbre volt igaz, ma már tényleg (hála az égnek) egyre elfogadóbbak az emberek egymással, de azért még mai napig sok helyen elítélik a mást. Persze, ezt nem úgy kell érteni, hogy elfogadom a bunkókat, hiszen ők is mások, vagy elfogadom a gyilkosokat, de mint már írtam: normál állapotokban ezeknek a tulajdonságoknak nem is kéne megjelennie. Tök alapnak kéne lenni hogy nem ártunk senkinek/semminek, tiszteljük az életet, és ha ez így lenne, felszabadíthatnánk a társadalmat, végre valóban szabadok lehetnénk. Amíg előítélet, rosszindulat létezik, sosem lehetünk igazán szabadok.

Az életnek nem a gyötrődésről kéne szólnia, nem a frusztrációról, nem az akadályokról, hanem a sodródásról. Sodródunk az élettel. Persze nagyon fontos a szándék, és a felfogás is, az, hogy mi van a fejünkben, mert ha tele vagyunk negatív érzésekkel akkor az életünk sem a pozitív irányban fog sodródni. Nagyszerű, ha az embernek vannak céljai, de a célok is korlátozottak a maguk módján. Ha hisszük, hogy igenis hivatásosak vagyunk dolgokra, ha nem csak megyünk, hanem közben látunk is és halljuk hogy az élet mit mondd nekünk - akármilyen hülyén is hangzik ez - akkor biztosan jó útra fog minket terelni. Király, ha eldöntöd, hogy neked a célod igenis az egyetem, és mint egy robot, mész a cél felé, de ha meg lesz, mit fogsz utána csinálni? Én személy szerint hatalmas dolgokról álmodok, és tudom, hogy nagy dolgokra vagyok hivatásos. Ez az érzés mindig is bennem volt, csak sokáig nem hittem. Majd elkezdtem úgy gondolni ezekre, nem is mint egy célra, hanem mint hogyha már erre születtem volna, és a lehetőségek csak jöttek, és jöttek felém, olyan dolgok, és információk birtokába kerültem amiket nem is kértem, csak a kijelölt utamat segítették.

Katonák, rendőrök, politikusok, ezek mind a kontroll-rendszert segítik pedig lenne rá lehetőség hogy nemet mondjanak. Rendőrök hivatkoznak egy csomó mindenre, azzal, hogy csak a hazámat szolgáltam, a munkámat végeztem. Akkor ne tedd! Keress egy másik munkát! Ha a több millió katona NEMET mondott volna a világháborúk idején, nem lettek volna világháborúk! Azt hitték, a hazát szolgálták, de csak földbe tiporták azt. Egy nem nemes célt szolgálnak, könnyítik a kontroll-rendszer fennmaradását és még csak észre sem veszik. Lehet, hogy sokan utálni fognak emiatt, de ez van. Annyi képet láttam ahol a hazaérkező katonák sírtak a gyerekeikkel meg a párjukkal, pedig semmi tiszteletre méltó nincs abban amit csinálnak. Azt hiszik a hazát szolgálják, de nem. A szabadságharcok sem különbek, ugyanis ami ellen küzdesz, azzá válsz. Mi nem akarunk küzdeni ellene, csak nem akarunk vele együttműködni. A gyűlölet nem vezet sehova, szeretnünk kéne egymást. Nem kell gyűlölni a kontroll-rendszert, elég, hogyha nem működsz vele többet együtt. Összefogsz az embertársainkkal. Rettenő sok igazságtalanság történik a világban, és az emberek nem törődnek vele, mert nem ott történt, ahol épp élnek. De ha megengedjük az elnyomást AKÁRHOL, akkor az IDE is el fog érkezni! Akárhogy, de elfog! Nem kell tüntetni, a kontroll-rendszert nem érdekli hogy tüntetünk! Az viszont érdekelné őket, ha összefognánk! Mi vagyunk többen. "A végén nem az ellenségeink szavaira fogunk emlékezni, hanem a barátaink hallgatására!" A hallgatás beleegyezés. A hallgatás azt jelenti hogy velünk megtehetik ezt. "Az erő nem a fizikai képességekből fakad, hanem a megszelidíthetetlen akaratból." A katonák hősöknek gondolják magukat, közben amelyiknek több válcsíkja van, attól félnek a többiek... érdekes, hogy a fizikai erő milyen könnyen megszerezhető, de az erkölcsi erő nem. Emeljük fel végre a hangunkat a felesleges kontroll ellen, jöjjünk rá végre, mik vagyunk! Tudatok vagyunk. Mi a legrosszabb ami megtörténhet velünk? Halál? Mitől félünk? Hogy meghalunk? Nincs olyan, hogy halál. Max letesszük a távcsövet egy kicsikét. Egy dolgot biztos nem kell tennünk: engedelmeskedni. Minek is tennénk? Kinek kéne engedelmeskedni? A rendőrségnek? A politikusoknak? Minek? Ha nem tesszük, vége a hatalmuknak, ennyi, kész, vége. Annyi hülyeségért büntetnek ma már a rendőrök is, rossz helyre parkoltál, vagy túl közel raktad az úthoz a kukádat, és már is kapsz egy cetlit valami összeggel. De mi lenne ha ezentúl, ha valaki kap egy ilyen kis szarság miatt egy csekket, aznap mindenki rossz helyre parkolna? Vagy mindenki rossz helyre rakná a kukáját? Mit tudnának csinálni? De nem ezt csináljuk. Ehelyett elmegyünk szavazni, abban a tudatban, hogy mi dönthetünk, pedig nem. Hiszen minden kormány ugyanabban a körben mozog, mégha ők mást is állítanak... Én sose mentem el szavazni, pedig már 2 éve megtehetném. Senkinek se kéne elmennie szavazni! Nap mint nap emberek százezrei veszítik el az otthonukat, kilakoltatják őket, mert nem fizették ezt meg azt. De miért nem? Mert elveszítették a munkájukat? És miért veszítették el? Mert válság van? És miért van válság? Mert a bankrendszerek válságban vannak? Akkor ki a hibás? A bank? És ki akar minket kiköltöztetni? A bank! ÉS MI KIKÖLTÜZÜNK! És azoknak az embereknek, kiket nem költöztettek ki, támogatni kéne azokat, kiket kiköltöztettek! Hiszen mind benne vagyunk ebben! Akkor változna meg az egész világ egy nap alatt, ha az emberek elkezdenék csinálni ami helyes, és nem csinálnák ami nem az.

Elég volt a rabszolgaságból. Elég az elnyomásból. Ideje repülnünk!

20

Tapasztalatból írom nektek, hogy a langyos kakában ülni hónapokig, évekig nem tesz jót a mentális egészségnek. Sőt, egy egészséges elméjű ember már pár hét kakiban tengődés után feleszmél, és azt mondja: állj! Itt valami nem stimmel...

Sokszor írtam már, hogy fejlődni kell, mert anélkül nem jutunk sehova. Persze könnyű ezt az olyan embereknek mondani, akik túlságosan ragaszkodnak a mindennapi életükhöz, szóval mindenfajta változás nem jó nekik, és a komfortzónájukból való kilépés kb. lehetetlen. Igen, léteznek ilyen emberek, akik tényleg nehezen viselik a változást, és nekik pont jó úgy az életük, ahogy 2-3-kitudja hány éve van, de ez véleményem szerint a ritkábbik eset. A gyakoribb viszont az, hogy ahogy telnek múlnak az évek, egyre idősödik az ember, sőt az én esetemben, éppen felnő, bizony magától vagy nem magától de rákényszerül a változásra, és a fejlődésre.

Tisztázzuk: a fejlődés és a változás nem egyenlő. Lehet változni rossz irányba is, ez sajnos velem is megtörtént már, de a észrevesszük, és kijavítjuk a hibánkat, akkor minden rendbe jöhet mert sosincs késő változni és fejlődni.

Ebben a fejezetben arról lesz szó, miért is fontos az, hogy fejlődjünk, hogyan is tudjuk ezt csinálni, hogy közben ne ártsunk a körülöttünk lévő embereknek, és legfőképpen ne veszítsük el önmagunkat, rá találjunk önmagunkra. Fontos, hogy mindent időben csináljunk. Nekem nagyon rossz tulajdonságom például a türelmetlenségem, mindent rögtön akarok, és ez sose vezetett idáig jóra, mindig csak elromlott valami. Én hiszek a sorsban, és abban is, hogy meglehet változtatni döntésekkel, de szerintem nem véletlen azok a szüleink, akik, vagy a gyerekeink, stb. És igen, nagyon függ az, hogy milyen ember vagy, hogy milyen családban nőttél fel, milyen emberek mellett! A családi normáktól és a felvett szokásoktól nehéz elszokni, de nem mindig jó az, amit tanítottak nekünk.

Azért fontos mert mindig tudunk újabb dolgokat tanulni, melyekkel hozzárakunk magunkhoz, mindig lehetünk egy jobb önmagunk. Itt elsősorban a lelki fejlődésre gondolok. Sok ember nem képes sőt nem is akar elgondolkodni semmin, úgy van vele, hogy könnyebb neki az élete ha nem is szán rá időt, pedig ezzel pont az ellenkezőjét éri el. Egy unalmas, egyszerű, semmitmondó ember lesz belőle.

Az alaptulajdonságainkat nem lehet csak úgy megváltoztatni, de a felvett rossz szokásoktól el lehet térni. Összeállítottam egy 10-es listát, amelyekkel szerintem hosszútávon fejlődhetsz, jobb önmagad lehetsz, és talán azokban a nehéz időkben is segít, amikor nincs kedved, erőd változni.

• Legyél kedves mindenkivel! - persze itt nem arra gondolok, hogy ne védd meg magad, ha kell, de ne legyél ítélkező, és bunkó. Ne mondd magadra hogy te ilyen vagy, mert nem. A bunkóság, flegmaság, és ítélkezés felvett rossz szokás.
• Minden nap mondj hálát a dolgokért, amik vannak neked! - sokszor ez nehéz, tapasztalatból mondom, mert mindenkinek a saját bajai a legnagyobbak, és már alapnak tekinti a házat ahol él, a mindennapi ételt, pedig ez nem alap mindenki életében. Gondolj arra, mások mindent megadnának azért, hogy a te helyedben lehessenek.
• Keress hobbikat, és tedd őket rendszeressé - ezek megszabadítanak téged a napi terhektől, levezetheted az energiáid, így sokkal könnyebben leszel önmagad, ahelyett hogy egy lelkileg fáradt, kifordult önmagad lennél.
• Ezt már sokszor leírtam, de el kell távolítanod azokat az embereket az életedből, akik nem hoznak fejlődést az életedbe, csak lehúznak. Persze nehezebb a helyzet ha mondjuk szeretjük vagy kedveljük ezeket az embereket, de ez nem garancia arra, hogy ők is így éreznek irántunk. Persze ilyenkor az ember kifogásokat keres, indokokat, hogy ne veszítse el ezt az embert, "jajj, majd megváltozik..." vagy "biztos megbánta a tettét"... Tapasztalat, hogy nem, nem fog megváltozni, és nem is bánta meg a tettét.
• Minden nap kérdezd meg magadtól: hogyan lehetnék jobb ember? Egy jobb önmagam? És hidd el az a jó, ha mindig eszedbe jut valami, mert tökéletes ember nincs.
• Ne veszítsd el a motivációd. Sok embert érint a lelki kiégés, sőt a mai világban már fiatalokat is, engem is érintett. Ez egy kemény harc leginkább önmagad ellen, és hidd el, találhattál már kemény ellenségeket, de önmagadnál keményebbet nem fogsz. Itt is igaz a mondás hogy minden fejben dől el, és a gondolataid is fontosak. Állítsd az egód magad mellé.
• Ne tagadd meg magadtól a mindennapi örömöket, csodáld a körülötted lévő dolgokat. Olyan sok szép dolog vesz minket körül, amiket észre sem veszünk, és ezzel sok jó dologtól fosszuk meg magunkat.
• Hidd el magadról, hogy te igenis értékes ember vagy. Lehet nem vagy olyan művelt, mint a Gipszjakab, vagy nem vagy olyan jó futó, mint a Sárika a szomszédból, de megvannak a magad erősségeid, és ezeket találd meg, és fejleszd.
• Sose engedd hogy azt hitessék veled hogy nem vagy elég szerethető. Lesznek olyan emberek, akiknek célja az lesz, hogy lehúzzanak minket az életről konkrétan, de hidd el, hogy erősebb vagy annál, hogy ezt megtehessék veled.
• Végül de nem utolsósorban élvezd az életed. Lásd meg benne az örömöket. Persze lesznek benne rossz dolgok is, vannak, és voltak, mint mindenki életében, de nem erről szól az élet. Mindennek oka van - én ebben hiszek - és minden azért történik, hogy a te javadat szolgálja, még ha ez nem is így tűnik elsőre. Légy türelmes, várd ki mindennek a végét. Türelem rózsát terem.